Útja, mint a Dunanak és csillagok útja: nincs ember, aki azt torlaszolni tudja. Jön vidáman a szabószámla, S arcáról a bőr le nem hámla. Illatától szédülve támolyogtam. Odvas idő fogát messze elkerülni. E lfusson most az óévnek malaca.
Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett. Ebböl tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erös előtt meg ne hunyászkodna. Olvassátok el együtt Szeretteiddel és Barátaiddal! A réginek, Ha lehet: Ajánljuk az Újévi népszokások című cikkünket, ahol bemutatjuk a hagyományokat ezzel az ünneppel kapcsolatban. Idejöttem, itt állok, Minden jót kívánok: Bundát, csizmát, kalapot, Göndörszőrű malacot. Népének AZ ESZTENDŐ FORDULÓJÁN. Szívdobbanás van hátra, S az örök éj borúl e szemre, Mely boldogságunk hajnalfényét látta... 4. Petőfi Sándor: ÚJÉV NAPJÁN,... Megérte ezt az évet is. Újévi versek magyar költők videa. Oltalmazzon minket angyalok mosolya. Feleségem, lásd, milyen jó, Hogy minékünk nincsen pénzünk: Nem piszkoljuk be kezünket, S nem csorog a verítékünk. Mindezek a versek alkalmas témái, mint ezek a klasszikusok a szilveszteri témákon. Halál, élet, szomorúság és remény; a 19. és a 20. század költői nagy szélsőségekkel vette át ezeket az Újévi témákat, ahogy írták. Aggyon Isten bőven, Az újesztendőben. Jégen járó január, Fagyot fújó február, Rügymozdító március, Április füttyös, fiús, Virághabos víg május, Kalászkonyító június, Kaszasuhintó július, Aranyat izzó augusztus, Szőlőszagú szeptember, Levelet osztó október, Ködnevelő november, Deres, darázs, december.
Sem odafenn, sem alul, S a korommal a vígság is. Minden jót igér, minden napja cél és. Weöres Sándor – Újesztendő. Kiváló s megbízható utazója, S a neve, mely mással össze nem tévesztendő, A neve - Boldog Újesztendő!
Újévi költemények és gondolatok. Annak, ki végpercét lesi. Örök reménység, ahol a föld nem segít, megsegít az ég. Még több szilveszteri verset olvashatsz a Szilveszteri versek című oldalunkon. Megérte a magyar haza: A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Nevem alig található, s ha apró betűvel írva, szükségeltetik szemüveg.
Túlsó küszöbét megint. Oh jőjj Uram és kezdd velünk az évet, Hogy majd ne érne panaszok közt véget. Tündöklő mocsokban tapos. Szent István a vánkoson. És keresd fel a néma szenvedőt, Keresd fel Uram legelőször őt; S mit esdve itt a jók imába szőnek, Szelíd szavakkal nyújtsd a szenvedőnek. Havon madár jár – kortárs magyar költők újévi versei. Híremet s nagy voltomat. Eggy esztendő ismét el-múlt, S által-repűlt setét honjába: De kedvem újra bé-borúlt. Kürtjei és csillagai.
Ugyanezek a sorok, Hellen Hunt Jackson verse, "New Year's Morning" azt tárgyalja, hogy ez csak egy éjszaka, és hogy minden reggel újévi lehet. Éltem ez évet, – Te tudod, Uram! Lépegetnek szótlanul. S más ilyen finom, kedves portékát hord. Utolsó lobbanással rettenetes sötétben, egyszerre az leszek, amihez nincs közöm, akár kihúzott, aláejtett fogamhoz, mert csak a képzelet emléke múlhatatlan, melyet véletlen hajó usztat fedélzetén. A kert nyitott könyv. Így teszel te, óh idő! Ha nem töltöd hasztalan, az a jó. Vetni a hosszú időn: Akkor, Kedves, vedd jól, nedves. Légy Élőké; bár itt egy hant eltemet!!! Újévi versek magyar költők film. Szlovákiai magyar népköltés/................................. Farkas Árpád: Újévköszöntő. Az özvegy sír, nyög a beteg gyerek, Hideg vackán az ínség didereg. Aztán jön a farsang, -- az árvíz.
A szív önzésén sose győz az ember, Csak az "enyémért" villog itt a fegyver. Készítse meg álmodat. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk. Csak annyi lehessen, Hogy az édes a kesertől. Ma éjjel éber minden élet, Holnap szomorú lesz a szombat: Tavaly, ki tudja, hol mulattunk? Csillagokon lépdel, míg a földre le ér. Közösen tegyük szebbé ezt a világot. És minden drága offertjével. O kosan élj, ne legyél ostoba. Ágh István - Újesztendei várakozás. Tóth Árpád: Újév reggele. Vala nyájas engedelmes. Szilveszteri versek, újévi versek, szilveszteri köszöntők, újévi köszöntők - –. Ez újév reggelén minden jót kívánok, Ahova csak nézek, nyíljanak virágok! Csak a zsarnok s a szolgalélek, E kettő az én ellenem, S én zsarnokoknak s rabszolgáknak.
Nem jobb-e Uram, megnyugodva ebbe, Letenni sorsunk a te szent kezedbe? S most a mi Századunk tüzében, most válik nagy… igaz valóra…. Mit szeretetünk el nem ringatott, Az ős gyűlölség, lappangva szított. Lám az ég forgása is.