"Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam" – írta később önéletrajzában József Attila, aki 1922 decemberében adta ki első önálló verseskötetét, a Szépség koldusát, egy szegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában, összesen háromszáz példányban. Hogy van értelme az életemnek. Kosztolányi Dezső versében egy család téli estéjét mutatja be, amelyet átjár a meghittség. Olyan fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket Dúdolnak a hideg szelek. Nem halljuk meg a segítségre szorulók kiáltását. Rohanunk, loholunk, elégedetlenkedünk, gyűlölködünk. Ébredj, ember! | Országút. Alszanak az egek, a mezők. Itt is, ott is karcsú füst – remény –.
A körülményeket mi teremtjük meg. Tudunk-e egyáltalán ünnepelni? Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. A vers mélabús hangulatú, amely érhető is, hiszen sokunkat tesznek kedvtelenné a szürke téli hónapok. Őszintén szembe kellene nézni önmagunkkal. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. Amikor az ember ünnepre vár, eltűnődik: mi kell ahhoz, hogy igazán ünnepelni tudjunk? Ez a legfontosabb kérdés az életünkben. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek… Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér a szeme a tulsó határra, Leesik fejéről véres koronája. S ahogy földerül az értelem, megérti, hogy itt más szó. József attila valami nagy nagy tüzet knee rakni free. József Attila Szépség koldusa. Bezárkózunk önmagunkba, nem vagyunk hajlandók arra, hogy megváltoztassuk az életünket. Ostorok, csizmák, kések.
Én most karácsonyra megyek, Régi, vén, falusi gyerek. Az este jő és a fehér keresztek Nagy békessége integet felénk, Szelíd magánya a mély, ősi kertnek, Hol megpihen majd minden nemzedék. A lágy borongás bokra, ugatások némán hullanak.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek, A rónára halvány ködök telepűlnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló… Háta mögött farkas, feje fölött holló. Tele vagyunk vágyakkal, tele vagyunk várakozásokkal. De tiszta értelmű, komoly. A téli költeményekről elmondható, hogy nem ezen versek hangulata a legvidámabb és felszabadultabb. Nem késő soha, hogy megváltoztassuk az életünket. József attila valami nagy nagy tüzet knee rakni full. Nem szükséges együtt sodródni az árral. Hogy legyen bátorság bennünk igazat szólni, nem becsapni önmagunkat, nem becsapni másokat. Föl kellene ismernünk, hogy az "egy életem, egy halálom" nemcsak egyszerű szólás, hanem kemény valóság. De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjök a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat. Az az Isten, aki az élők Istene. Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból. A versben a költő utazás közben figyeli környezetét, míg ő mozog, minden más nyugszik. Szó, mint szóval mondom én el azt.