Szabó Lőrinc: Egy kis értelmet a reménynek! Most hirtelen egybefogóznak, s nyílegyenest fölfurakodnak. Szabó Lőrinc: Magány. Szabó Lőrinc: Biztató a tavaszban.
Fenntartás nélkül, és így születik meg. S egyszerre a májusi éjben. A felütés egy ellenvetésre adott válasz, a második személy uralja a verset, ennek ellenére a beszéd monológszerű. És, hát persze ez a kis kötet, amely apukám ajándéka volt egyszer még nőnapra, mert tudta, hogy mennyire szeretném. Volna, magában, míg így, szüntelen. Szabó Lőrinc: Semmiért egészen. Arany voltál, szemét leszel, szépség szemete. Ragyogás a nyár hő napjaiban, s a ragyogásban a zsongó mezők, a méhjárt kertek, rétek, legelők, s rajtuk a mézküldő tenger virág, és üzenetük, hogy Egy A Világ! Kiadó: Kategóriák: Terjedelem: 137 p. Kötésmód: egészvászon.
Bújtál hozzám, mikor égő kezem. Szabó Lőrinc: A vándor elindul. Kedvese azonban pártfogójának, Babits Mihálynak is megtetszett, Szabó Lőrinc pedig nagylelkű volt, odaajándékozta szerelmét akkori barátjának. Vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen, azok is oly tengerszerűen. Küzdött az üldöztetés és megkülönböztetés ellen, s a munkába menekült.
És épp ezzel töri meg az önzés erejét. Míg cserébe a magadénak. S a lepkék bennünk párzanak; -. Számból a szádba ömlött, majd, komor. Napon csók nélkül elhagytál: üres. Valami csöndbe, puha végtelenbe, valami tegnap, mely mintha ma lenne, valami vízalatti ragyogás, valami messze, panasznéma gyász, valami jaj, melynek már nincs keserve, valami vágy s a vágy tilalma benne, valami könnyű, szellőhalk varázs, valami, ami nem is valami, valami még kevesebb, az, ami. Vigasznak lengeti be fűszerét, a hömpölygő, meleg szénaszagot. Szabó Lőrinc: Köszöntő. Szenvedély és árulás kísérte őket útjukon, mígnem Erzsébet nem bírta tovább, luminált vett be, majd kinyitotta a gázcsapot és véget vetett életének. Schilli Tímea: Szívtükrözés 93% ·. A magam törvénye szerint. S minden gondot kifújt fejemből.
Szabó Lőrinc – Dzsuang-Dszi álma. Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul. Heverek a tisztás gyepén, és oly jó ez a felelőtlen, embertelen semmittevés, hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő. Győzve megnyiltál, s szökőkút-szivem. Orgona, jázmin és akác. Földi förtelmet, s álmot, hiteket, Igazságot, a hiú képzelet. Gyógyult – s én benne – amikor veled. Búcsúzót gügyög a fülemüle.
Kötötték s majd feloldják köldökünket. Válts meg, égi tisztaság! Emellett gyakorta előforduló szerelmi felfogás az ambivalens, "se veled, se nélküled" szerelemérzés. Üzent a tavasz, hogy jön megint, és kezd a lélek. Árnykúpunk hegye lassan átsöpört. Óh, gyúló lánghalál! Ópium ittas szellemek.
Nyomtalan halnék szét az egekbe, ahogy a májusi orgonaszag. Papi család, apja mozdonyvezető. Napsugarat, szétnéz s a halálos. A címben az ellentétes jelentésű szavak feszültséget keltenek. S megint hozzám simult a szél. Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél. Láthatatlan kertek mélyéből. Néha csontvelőig hatol, annyira tiszta képeket és prizmaszerű társulásokat tud feltárni.