Kreón visszavonja korábbi parancsait és megkísérli visszafordítani a helyzetet. I. e. 535-ben egyesítették a kardalokat és a táncot, majd minden évben bemutatókat tartottak. Az előadások röggē kezdődtek, s egész nap tartottak, ahová belépődíjat köllött fizetni. Az átlagembert felülmúló jellem. A főhős magatartásának helyességét mindenki elismeri még akkor is, ha az emberek hasonló esetben nem is így viselkednek (hanem Iszménéhez hasonlóan "józanul", "okosan"). Haimon a drámában éles bár tisztelettudó vitába keveredik apjával. Az ókori görög dráma. Kreón ítélete nem igazságos, mégis túl makacs, hajthatatlan, határozott. A bor és a mámor istenének, Dionüszosznak kultusza igen jelentős volt a görögök körében, akik a bort bizony nem csupán a szertartásokhoz fogyasztották. Kreón szerint az anyagi érdek, a haszon keresése mozgatja az embereket, és neki mint királynak, az állam érdekével kell törődnie, hatalmát abszolútnak ítéli, akinek joga van még a halálon túl is érvényesíteni akaratát. A válasz teljessé teszi az ellentétet, ellenállás: "Nem adok! " A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzet, melyben a komikus hős csapdába kerül, helyzetkomikumnak nevezzük. Ott idegenekkel találkozott, és harcba keveredett velük.
A mirákulum a szentek életét, csodatételeit, szenvedéseit vitte színre. Egy idő múlva Eteoklész, nem akarta átadni bátyának a trónt, hanem kitagadta őt törvénytelen módon az uralkodásból. A drámák nem felvonásokra tagolódtak, hanem színekre; a női szerepeket itt is férfiak alakították.
Kar: Az agg thébaiak kara. Kialakulása a vallásos szertartásokhoz kapcsolódik, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez. Megjelenik Teiresziász, a vak jós, aki inti a királyt, hogy tegye jóvá tévedését, mert az önhittség nyomán csak balsiker terem. Az ókori görög dráma jellemzői. A Krisztus előtti ötödik századra a poliszokba a démosz, azaz a parasztokbul, iparosokbul és kereskedőkbül álló társadāmi réteg kerűt hatalomra. Minden későbbi kardalnak sztaszimon (álló - dal) volt a neve. A színjátszás története | - ahol a party születik. Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Ekkor Polüneikész megszerzi szövetségesnek Argosz királyát és még öt vezért, és azokkal együtt indul jogainak visszaszerzésére. Nem meri kimondani, amit érez, amit gondol. A színház felül nyitott volt, nappali természetes fény volt az előadásokon. Maga a színház: Athénban egész napos programot tartottak Dionüszosz ünnepén a színház volt ez. A tragédia időtartama csupán néhány óra, a cselekmény csak egyetlen eseményre szűkül.
Drámaversenyek: Minden év márciusában-áprilisában rendezték meg a Dionüszosz ünnepet. A Perzsák című tragédiájában a Szalamisz szigeténél vesztes Perzsák szemszögéből mutatja be a háborút. Mit kell tennie az embernek, ha választani kényszerül az általánosan elfogadott erkölcsi normák és az "ál1ampolgári" kötelesség, a humánum és a zsarnoki kényszer között? Sajátosságából következik, hogy nyelve sokkal tömörebb, mint az epikáé. Az istenek büntetését egy ősbűn váltotta ki, amelyért minden utódnak fizetnie kell, és amelyhez mindig hozzájárulnak a következő nemzedékek tagjainak szörnyű tette is.
Haimon: Megjelenése a nézőben reményt ébreszt. A színházat rendszerint domboldalra épített, félkör alakú, lépcsőzetes padsorokat képeztek ki a nézők számá 20-30 ezer ember befogadására volt alkalmas, a színház középen volt az orchesta /orkhésztra /tánctér, színpad/ itt játszottak a színészek is, akik nagyon keveset mozogtak, inkább csak szócsatákat vívtak egymással, 2-3 szereplő fért el rajta. A drámai feszültség tetőpontja (krízis): Kreón, Teiresziász, karvezető. Szophoklész a sors kegyeltje volt, az istenek és az emberek kedvence. A negyedik epeiszodionban a drámai feszültség tovább fokozódik. Mégis végül Antigoné embersége győz, a gőgös zsarnok pedig megbukik. A szerepeket csak férfi színészek játszották, álarcot viseltek. Nemcsak azért mert rendelete szemben áll az istenek törvényével, hanem azért is mert ez nem szolgálja nem szolgálhatja a város érdekeit, naggyá tételét, az anarchiát megszüntető, városrendező törvény: nem bölcsességet, uralkodói képességeit bizonyítja, csupán hatalmát fitogtatja vele. Kórus: a győzelem napjának ünneplése. Az első színész 535 – ben jelent meg és Thieszpisznek hívták. O Szovjet színház: Sztanyiszlavszkij a színészi játék alapjának a szerep teljes érzelmi és gondolati átélését tartotta. Az előadások négy napig tartottak, a győzelem nagy erkölcsi megbecsülést jelentett.