— tudakolta — de ő csak azt mondta: beteg vagyok... Látta a pajtása nevetéséből, hogy érti ezt a betegséget. Igenis ő nem fogja védeni magát, és nem fog megmagyarázni semmit, annyit tudhatna minden felnőtt ember, hogy egy kisfiú... szégyellje magát, aki róla rosszat tesz fel. Az igazgató egy hosszú bottal sétált le s fel a szobában. You are on page 1. of 9. Ahová a lábát beteszi!
Már gondolom, hogy abba a tegnapi dologba is ludas voltál!... — Hát kisasszony, itt nincs semmi panaszra való ok. Ez a gyerek!... De a rendőrök nem akartak mozdulni. De amint felállottak, egyszerre el is vesztették a vizsgálat eddigi formaszerű nyugalmát, mozogni kezdettek, jönni-menni, párban beszélgetni, heves és ingerült hangon szólottak az ifjúság romló erkölcséről, a haza jövőjéről... — Eredj ki — szólt aztán az elnök a gyereknek —, majd várj be, és majd hívatunk, ha kellesz. — Szervusz, lesz valami, meglesz a pénz! 2009 novemberétől a budapesti Frankel Leó utcai zsinagóga kántora. Légy jó mindhalálig könyv pdf to word. Az igazgató tovább döngette a padlót. Misi gondolkozott; nem emlékezett rá. Nagy segítség a te szegény édesapádnak. A Bach-huszárok sem mertek hozzányúlni a kollégium autonómiájához!...
S a pálcával nagyot csapott az asztalra, s vérbenforgó szemekkel meredt a kisdiákra. Újra nekiindult a mérges sétának. Viola sírt, és az arcát kendővel szárogatta, s nagy folyékonysággal, szinte, hogy magát igazolja, mondta: — Tönkrement az egész életünk, és őneki tudnia kell valamit, mert ő tud valamit a húgom dolgáról, kérem igazgató úr... Az igazgató nem szólt, csak bámult a kisfiúra. — Földrajzra, magyarra, semmire? Így nevelni rá a hazugságra... Ez bele van trenírozva a hazudozásba. Orczy gyorsan és suttogva elmondta, hogy a papa nagyon fel volt háborodva, s azt mondta, hogy bármibe kerül is, de azt a gazembert elfogatja, s már tegnap beszélt a rendőrfőnökkel, aki "a papának a markában van": ne félj, az mindent megcsinál... — Hát te mért nem jöttél el tegnap délután? Misi erre a szóra merev lett, s a fogát összeszorította s úgy néz ett izzó pillantással a tanárra, hogy majdnem felszúrta azt. Az udvar üres volt, s ő mereven nézett a kútra. Borzasztó volt az idegessége, minden percben irult-pirult, s az osztályba rettenve ült le, a lopott pénz miatt. Misi szemöldökét felhúzza magasra. Légy jó mindhalálig könyv pdf document. S mikor ezt mondta, s hallotta a saját hangját, akkor szégyellte, hogy ilyen taknyos gyerek, és ilyeneket mond, ahelyett, hogy valami szépet és nagyot cselekedne. — Idejöttek ezek a tisztelt rendőrök.
— Hagyjanak békét az én diákjaimnak! Misi rémülten látta Violát a szobában. A becsületességnek, a megbízha tóságnak. Hogy mersz nekem itt szemtől-szembe hazudni!... S ebben a percben annyira nem számit neki az emberek véleménye, annyira nem fontos neki, hogy mit gondolnak, s mit mondanak róla ezek a felnőttek; az a fontos, hogy mi az igaz, az n e ki most fontos, hogy ő most valami nagy dologban van benne. Nahát, beszélj, beszélj, ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled! Légy jó mindhalálig könyv pdf converter. És a kisfiút, aki annyi időt töltött el idegenek közt, s nem mondta senki neki ezt a szót, hogy Misikém... elöntötte a könny, s beleroskadt a bátyja karjába, s belefúrta az arcát annak jéghideg bundájába, s szakadt, szakadt bel őle a zokogás. Ez egy színjeles tanuló, ez a kollégium kitüntetettje, ez egy bentlakó!...
Dobjatok le, nem baj, van ezernyi szárngam... csúnya irigy földöncsúszók, nézhettek utánam... Nem is földre száll az, hanem fel az égbe, kinek százezer szárny. Az egyik magas, sovány, szőke ember, úr, a másik pedig rendőr. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön! Misi kimeresztette a szemét és nem tudott felelni: — Én, kérem szépen, tanár úr, ebbe a kis bugyellárisban őriztem a reskontót, és innen elveszett. Betörtek a kollégiumba, pandúrmódra! Persze, hogy nem nyert!... — Tolvajok laknak itt? Légy Jó Mindhalálig | PDF. Bizonyára tisztességes dolog, ami történt, menjen haza szépen, ki istenben bízik, sosem csalatkozik, majd jóra fordul minden.
Misi ettől a jóságtól sírni tudott volna, hogy a tanár úr nem vexálta. — a tanár keze végigsiklott a bal vállán s le a mellén, csaknem megérintette a tízforintost a zsebében. A Manó Könyvek Klassz! És nem tudta elfordítani a szemét róla, annyira iszonyodott tőle, hogy nem bírt betelni ezzel az iszonyattal. Felszaladt az első emeletre, aztán el akart bújni, de sehol sem volt zug, a folyosók ridegek és nyíltak voltak, az oldallépcsőn megint feljebb ment egy emelettel, s azon vette észre magát, hogy a coetusok előtt jár. Nagy lovon volt a két nagy csendőr, barna bajuszuk volt, kemény, nagy emberek, igen nagyokat tudhattak pofozni, ha elfogtak valakit, nagy fekete öklükbe fogták a ló gyeplőszárát. Ő most karcerben van, tömlöcben, mert mégis csak becsukták... Nem az osztályban van, ahol vidáman tanulnak a többiek, s jelesre felelnek, vagy jóra vagy elégségesre, de még az is szabad, tiszta ember, aki beszekundázik. De Misi már úgy állt, mint egy vascövek, állkapcsát összeszorította, s orrcimpái kitágultak, mint a lihegő lóé, fakó arca még fakóbb lett, s úgy nézett ki, mintha egy pillanat múlva kész volna nekimenni a tanárnak. Azok pár pillanatig még ácsorogtak, akkor meggondolták magukat, s rideg köszönéssel elsompolyodtak. A kollégium autonómiájában benne van, hogy éntőlem a rendőrség csupán egyetlen formában kérdezhet valamit: írásban... Vagy nem tudnak az urak írni? Misi elszégyellte magát, lesütötte a fejét, a tanár intett, hogy leülhet; azt se vette észre. — No, de hát ez persze nem tartozik most ide — szólalt meg egy másik tanár.
Hozzányúltak a nemzet szabadságához, hozzányúltak a vallás szabadságához, hozzányúltak a tanítás szabadságához: de a kollégium autonómiájához soha!... — Igen, mert a mosónéja megfejtette a számokat. Ezen Orczy soká nevetett, s még Misi is elmosolyodott. — Kérem szépen, az jó leány — mondta Misi. — emlékezett Gimesi. Ez javítja a helyzetedet, de nem mossa le a tényt, hogy te a más által rád bízo tt vagyont könnyelműen, anyagi kecsegtetésekért eladtad. Úgy gyűlölte most ezt a kutat is, nem akarta többet látni, s elhatározta, hogy soha többet Debrecenbe nem jön, és Debrecenről hallani sem akar. Gondolta kicsit magában: jó volna mindent elmondani, de nem le h etett, mert akkor saját magát dicsérni kellett volna, azt kellett volna mondania, hogy ő különb a többi fiúnál és mindenkinél, mert ő nemcsak hogy nem tett, de nem is gondolt rosszat senkinek és semmiről. Ahogy bement az igazgatói előszobába, ahol már egyszer egy kínos negyedórát töltött, újabb rémület csapott rá, mintha a halál kapuján lépett volna be.