Órákkal később állunk csak félre. Könnyedén felkúszom, az ujjaim jó fogást találnak a kérgen. Tikkelve fordulok a hang irányába, mert ösztönösen felismerem, bár elhelyezni nem tudom. Most jövök csak rá, mennyire reméltem, hogy Will családja lesz. Ha ők nem csinálnak ki, akkor majd a szürke! Azt reméltem, a bátyja említése életet lehel majd belé. Bárhol vagyunk is, tudom, hogy biz-tonságos.
Jobboldalt egy széles, téglalap alakú ablakot veszek észre. — kérdezem, miközben veszettül próbálok kilátni a cellámból. Erről persze eszembe jut, hogy eltűnt. Csak épp fogalmuk sincs, milyen más képességei is vannak emellett. — Mindazt, amit a húgomért tettél. Könnyed ifjúsági fantasy. Látom, hogy Tamra nem hisz nekem. Már majdnem elértük a fákat, amikor még nagyobb szél támad.
— Sosem fog Willnek megbocsátani! Felvilágosultak lettünk. Egyre csak pislog az elfogódottságtól. Kinyitja a sze-mét újra, melyek most, ha lehet, még sötétebbek.
Hallom a kisbusz ajtaját kinyílni, és arra indulok. Nagy hullámban szél, por, tör-melék kavarodik fel, és háton üt. A motorok már a közvetlen közelünkből bőgnek, nem lehet nem hallani. De Will szeme összeszűkül, ahogy a láthatárt kémleli. Kezem az arcán, ujjaim alatt a borostás állkapcsa. Lenyűgözőnek találtam, főleg a színek, csillámok és a számomra kedves téma miatt. Megcsillan bennük az öröm, ahogy cikázunk a levegőben, fel-le bukva a nedves felhők között. Védelmezőn, Miram előtt. Nem is hallom, miket beszél hozzám. Sophie Jordan - Szökésben könyv pdf - Íme a könyv online. — Nagyon félek, Cassian! — Pedig a jelzés szerint pont a dolog fölött állunk! Jól megnézem őket, de egyiket sem ismerem. Az égetthús-szag még mindig kínoz, jól lennék? Kém hiszem, hogy az enkrószok megölnének minket.
Meleg véremet ontja, mely folyik le a hajamon. Elvisszük a kisbuszt. Tekintete egyből megenyhül, szemében az arany, a barna, a zöld, akárcsak az őszi erdőben. Zakatol az agyam: hogy tudnék Will mellett maradni úgy, hogy ezzel közben ne akasszak ki senkit? Sophie jordan szökésben pdf em. Tamra leül szorosan Deghan mellé, én pedig kis várakozás után Miram mellé telepszem, remélve, hogy a közelségem megvigasztalja kicsit. W ill m egindul felém, az arca feszült és kétségbeesett, erős m ellkasa ugyanabban a pólóban emelkedik és süllyed, ami akkor volt rajta, amikor elváltunk. Ennek egészen szép bőre van. Nem ért meg, de ezt nem is várhatom tőle. Újra itt van, betölti a kátrányszínű teret.