Miért szállsz olyan messzire, Szállj a baba szemére. Békahúst, brekeke, talán bizony jól esne. Mint a szirom, szép a szárnyad, ékessége vagy a nyárnak. Üresen kong minden hordó, tátog a prés - rájuk vár. Tarka szárnyú pillangó, ici-pici lepke. Mit ittál báránykám? Présből csorog édes leve, tölthetjük a pohárba. Ha tovább használja honlapunkat, azzal hozzájárul a cookie-k használatához.
Ecc-pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz! A képeket a Játéktár tagjaként tudod letölteni. Ez az alma vándorolna, ha nem épp egy alma volna. Mondj neki egy szép mesét, Fogd le mind a két szemét, Ha ő alszik csendesen, Anyuka is elpihen.
Ne csak füvet, virágot, Lásson ő is világot. Délibábos nagy rónát, Bólingató vadrózsát. Leld meg a nyugtod nálam. Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta, a búbos banka is. Tarka szárnya libbenő, lábán pöttöm cipellő.
Hess el, Péter, hess el, Pál, Gyere vissza, Péter, gyere vissza, Pál. Szomszéd legény asszonykám. Szeretem én a magasat, Belátom a nádas tavat. Tücsköt, bogarat, mindenféle magokat.
Veszek neked csengőt, víg dalokat zengőt. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. Gryllus Vilmos: Lepke és virág. Jól húztam a kocsikát, Kocsiztattam a csigát. Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról, ej, haj, ruca-ruca kukorica derce. Szép a szőlő, mert fekete, Mert az Isten teremtette, Hajlincs tekerincs tovább nincs.
Szabad szállásom van. Ismerkedjetek meg a hét napjaival a telhetetlen hernyócska segítségével! Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned! Virág a réten tárja a kelyhét. Bíbor szárnya, bársony teste. Tálam a nárcisz, étkem a nektár. Próbáljátok ki a varrást pillangós sablonokkal! Egy kismalac, röf-röf-röf.
Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó. Messzi tengerekre, hetedhét országba. Én azt vissza nem adom Virág Erzsi, angyalom. Honlapunk cookie-kat használ, hogy a honlapunkon tett lépéseiről statisztikákat készíthessünk. Zöldellő kertembe, kertemben virágzó. Ez a kislány hegyen nőtt, hegyen nőtt, hegyen nőtt, Nálam van a keszkenőd, keszkenőd, keszkenőd. Hívhatsz engem Katicának. Katicabogárka, nyisd ki szárnyacskádat! Egy már mélyen szunyókált, Egy meg fentről kukucskált. Tovaszárnyal héthatáron. Belefér, belefér, Hiszen azért kisegér. Kilenc, tíz és tizenegy. Mentovics Éva: Ősz anyó tipeg.
Juhászné Bérces Anikó: Tulipán. Rá is kezdi, vau-vau, Fut a cica, nyau-nyau. Án-tán-titiom, bokros liliom, Akár erre, akár arra, Seje-huja hopp. Gyí, paci, paripa, nem messzi van Kanizsa, odaérünk délre, libapecsenyére. Nem szállok le hozzád; tenyeredbe zárnál. Bartos Erika: Kiszámoló. Két kis madár ül a fán, Egyik Péter, másik Pál. Elkergetem, hadd szálljon, megpihen egy virágon. Szilvát szüretel, almát, gesztenyét, lombot fest erdőn, mezőn szerteszét. Négy kecses szárnyam. Finom, édes, kerek szemek, a mustjuk is igen remek!
Elrepült a tarka lepke. Légy jó és szófogadó, szállj le a kezembe. Megcsodálta füsti fecske. Egyszer volt egy teve, Szakálla volt kefe. Zöld erdőben asszonykám. Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát. Ha majd vége lesz a nyárnak, hová repít gyönge szárnyad? Cirmos cica dorombol, Hallgatja egy komondor. A versek olvasgatása, mondogatása is nagyon jó elfoglaltság. Ha én cica volnék, Száz egeret fognék, De én cica nem vagyok, Egeret sem foghatok. Fáradt a Nap, hazamegy. Csiga-biga gyere ki, ég a házad ide ki, kapsz tejet, vajat, holnapra is marad. Csábít a rózsa, rezzen az ága.
Pillekönnyen perdül táncra. Tőkéjéről levagdossuk, berakjuk a kosárba -. Ugráljunk, mint a verebek, Rajta, gyerekek! Rajta fiam röf-röf-röf-röf. Szállj le pille, tejet adok! Szállj le, lepke, magot adok! Gólya, gólya, kelepelő, De magas a kéménytető! Aranyporral volt befestve. Ezzel a tevékenységünkkel mi nem tudjuk Önt személyesen beazonosítani. Gólya bácsi kelep, kelep, nagy útra mész, Isten veled. Lement a nap, jött az este. Pillekönnyű lepkeálom. Mentovics Éva: A pillangó. Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.
Jobbra perdül, balra táncol, nektárt gyűjt a szép akácról. Száll, száll a pillangó, rét fölött libegő, víz fölött villogó. Most szedd le, most edd meg! Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen. Mentovics Éva: A szőlő. Látja a lepke, billen a szárnya, Virágkehelyben reggeli várja.