Egy nüansznyit sem éreztem jobbnak vagy rosszabbnak az első szakasznál. A választ gyorsabban megkaptam, mint gondoltam volna: senki! Aztán persze, hogy nem lett jó vége a dolognak. A pozitívumok között említhetném a karaktereket, és az őket kitűnően játszó színészeket, Domhnall Gleeson CIA ügynöke, a Barry feleségét játszó Sarah Wright, vagy a Kartell bármelyik tagja elsőrangú. Tom Cruise a Top Gun óta először alakít vakmerő pilótát az American Made (Barry Seal: A beszállító) című filmben, ráadásul éppen a nyolcvanas évekbe repít vissza, amikor a kultikus akciófilm készült. Az így kapott pénzből Arkansasba költözött és felfuttatta a csendes kisváros, Mena repülőterét. Bár a történet hihetetlennek hangzik – tipikusan olyan, mint amire legyintenénk, hogy "áh, ez csak összeesküvéselmélet! Barry Seal átlagos, pénzéhes alak, története mégis egészen különleges. Általában az embert bekebelező rendszert kritizálja, és ehhez a konfliktushoz – kellő képzelőerővel – meg is szokta találni a legkülönbözőbb témákat és hősöket. Azért elég sokszor befűtöttek Sealnek. Barry Seal: A beszállító (American Made - 2017) [Kritika. Seal veszélyes játékba ment bele, aminek ma már persze lehet tudni, mi lett a vége, de vitte a lendület, meg egy ideig (a nyolcvanas évek közepéig) olyan fergeteges módon úszta meg a legneccesebb helyzeteket is, hogy nem tudta nem élvezni a játékot a tűzzel. A filmbeli Barry a szimpatikus, hízásra hajlamos családapa helyett inkább jóképű vagány, így talán jobban el is hisszük neki, hogy cseppnyi óvatosság sincs benne, és sorra vállalja a Medellin drogkartell, a dél-amerikai kommunisták, illetve a CIA, majd a Fehér Ház megbízásait. A folytatása már időszerű lenne, hiszen Tom azóta már két esetben is visszatért például Ethan Hunt szerepében.
Egyrészt egy ilyen nehéz időszakban képes motiválni nézőit. Barry Seal története korántsem fikció. Ám a szimpla repülés nem okozott neki kielégülést, igazi adrenalin junkie-ként egyre nagyobb és nagyobb kihívásokat keresett, és hamarosan azon kapta magát, hogy egy magángép fedélzetén a CIA-nek teljesít kényes megbízásokat Dél-Amerikába, a visszaúton pedig a Medellín kartellnek csempész kokaint az Államokba. Személy szerint úgy vélem, a megtörtént eseményeket feldolgozó filmeknek szükséges egy picit csalni, és a valóságnál egy picit színesebbre festenie az eseményeket, de nem szabad túl messzire sem menni a színezésben. Ami azonban ennél is jobban megfogott a filmben az a hangulat: miközben Barry Seal egyszerre szállít drogot, fegyvert és megannyi mást ide-oda, s kockáztatja az életét, a film nem rest poént csinálni az egyes szituációkból (legjobb: hova tedd azt a rakat pénzt, ha már tényleg sehol sincs hely) természetesen az ízlésesség határán belül, szerencsére ez alpáriba nem csap át. Barry seal a beszállító kritika 2020. A sztoriból már eddig is több könyv, illetve tévé- és mozifilm született, az 1991-es Kétélű fegyver (Doublecrossed) című doku-drámában Dennis Hopper alakította a pilótát. Mióta az eszemet tudom, és falom a filmeket, jónéhányszor belefutottam már egy örök paradoxonba a valós eseményeket alapul vevő mozik esetében. Másrészt ez egy Tom Cruise-film. Akik utálják, nyilván örültek annak, hogy nyár elején akkorát bukott A múmiával, mint karrierje három évtizede alatt talán még soha. Nagyon érdekes formában fényképezték a mozit, ami egyszerre lett jó és rossz. Persze ez valószínűleg szándékos döntés: hozzátartozik ahhoz a laza, magabiztos hangulathoz, amilyennek a film a '80-as évek Amerikáját láttatni akarja Reagan kommunista-ellenes, a hidegháborút lezárni igyekvő, és ennek érdekében magának sokmindent megengedő kormányzatával. Ő az az ember, aki először a CIA-nak készített kémfotókat, majd Pablo Escobar dílere lett, valamint a hidegháborúba szállított fegyvereket. Azáltal, hogy nem az elittel szembeni lázadás szájbarágós történetét akarja eladni, hanem egy valódi személyes történet részeként mutatkoznak meg a világ igazságtalanságai, máris megigazulnak – amúgy könnyen sablonossá vagy propagandisztikussá tehető – állításai.
A filmben ez szinte mindenkiről elmondható. A "kéz kezet mos" elve természetesen itt is érvényesül: amíg Seal a CIA (az amerikai adófizetők) által finanszírozott kis repülőgépjei és vállalkozása elszállítja gond nélkül a fegyvereket a szandinisták ellen harcoló kontráknak, addig hősünket békén hagyják, hagy dolgozzon csak a Pablo Escobar által irányított veszélyes drogkartellnek. A Barry Seal: A beszállító a hetvenes évektől követi Seal életét, amikor még csak egy utasszállítókat vezető pilóta volt, aki piti csempészakciókkal egészítette ki a fizetését. Amennyiben heist gengszterfilmként értelmezzük a Karantén melót, értékelhetetlen a – felkészüléssel együtt – csupán húsz percnyi, egyetlen igazán feszült pillanatot sem tartalmazó finálé. Az igaz történetek általában arra jók – mármint az ehhez hasonló, "bűnbe csábult csibészek felemelkednek, majd persze elbuknak"-típusú sztorikra mindenképpen igaz –, hogy az ember elképedjen azon, miféle szemtelenségeket is produkálhat a történelem. Számára szerintem egy igaz jutalomjáték lehetett ez a film, főleg az utóbbi idők egy-két anyagilag nem túl sikeres munkája során (Jack Reacher folytatás, az új Múmia-film). Teljesen világos, hogy az alkotók szándékosan nem a klasszikus bűnügyi elemekre, hanem hőseink magánéleti drámájára kívánták helyezni a hangsúly. Barry seal a beszállító teljes film magyarul. Tom Cruise már megint Tom Cruise-t alakította, ami nyilván fárasztó tud lenni többedik alkalommal, én mégis azt mondom, hogy filmjei többségében mégis rendre ő a legerősebb pont, ez pedig most sem volt másképp.
A rendező tudatosan tompítja a zsáner legfontosabb elemét, az akció nagyszabású bemutatását. Minden évben kapunk legalább egy őrületes hollywoodi produkciót, most pedig Liman akció-vígjátéka szállította ezt nekünk. Másrészről azzal sem értünk egyet, hogy a készítők miért ilyen kevés időt fektettek a csúcsra vezető úttal, mert így akik igazi gengszterfilmre voltak kiéhezve, azok csalódottan távoznak majd a filmről. A karakterek céltalansága miatt egyre unalmasabbá és vontatottabbá válik a film. American Made: Tom Cruise ismét pilótaszemüvegben. Magáról a történetrővább. Megvolt a filmben a potenciál, hogy döntsön a két oldal között, helyette Doug Liman a köztes utat választotta, ami lehet, nem volt egy jó döntés, még úgy sem, hogy vannak jó oldalai a filmnek.
Mondjuk egyébként is nehéz lenne rontócot találni benne, hiszen "megtörtént események" alapján í(nspi)r(ál)ódott, s a tengerentúlon közszájon forognak az efféle sztorik (azért is fura, hogy az eredeti címbe nem került be a főhős neve, a magyar meg a román címfordítók viszont betették, annak ellenére, hogy pont nálunkfelé nem igazán mond semmit az embereknek). Fegyvernepper ehhez képest zseniális alkotás. Az Escobar (eredeti címe sokkal találóbb: Loving Pablo) mégis kivételnek tűnt, mert az alkotói szándék szerint nem a klasszikus felemelkedés-bukás sztorira, hanem a kokainkirály és a korabeli kolumbiai médiasztár, Virginia Vallejo kapcsolatára és a nő által megélt ambivalens érzelmekre összpontosított volna. Kimondottan tetszett, hogy egy igaz történetet és egy valós hús vér ember történetét ismerhettük meg. A megidézett korszakot képileg is megpróbálja reprodukálni Doug Liman rendező és César Charlone operatőr: a steril, digitális képeket mindenféle harmincötösre utaló utómunkával effektezik szét, ami időnként működik, máskor viszont nagyon bántó. Erre figyelt fel a CIA, és egyből beszervezte saját pilótájának, kémfotókat kellett készítenie a dél-amerikai felkelők bázisairól, ami baromi jól ment neki, de még jobban ment a drogcsempészet. Nem a tétlenség és a kapcsolatok elhalása, hanem a változtatás lehetősége, ill. az önmagunkkal és környezetünkkel való viszony tisztázása dominálja történetet. Arra azért nagyon figyelt Doug Liman rendező (vele csinálta Cruise A holnap határánt is), hogy mindez ne menjen az érthetőség rovására. Index - Kultúr - Tom Cruise feneke a régi. Akik egyébként Cruise-t ebben a szerepkörében is látni szeretnék, egy-két hajmeresztően veszélyes, repülős jelenet erejéig ők sem fognak csalódni, melyeket a sztár most is kaszkadőr nélkül, saját maga játszotta el. Tudjuk már, mi lesz ennek a vége….
A jóképű, vagány pilóta, aki mindenkit kicselezve, persze piszkos munkákkal rongyosra keresi magát és családjának, barátainak, majd a kisvárosnak is, ahol élt olyan életszínvonalat biztosítva, amiről addig senki nem álmodott... Hogy igazi hőstörténet lenne ez? Doug Liman új filmjében egyetlen téren tud újat és fontosat mutatni, a karantén hétköznapjainak ábrázolásában (legalább kiderült, hogy Európa másik felén sem éreznek olyan másképp az emberek, mint nálunk). Házimozi ajánló | 2021-04-15 | Sós Áron Árpád | 0. Kérdőjel tehát, hogy a megannyi projektet visszamondó Doug Liman rendező (A holnap határa, A Bourne-rejtély) miért pont ebben a történetben látott akkora fantáziát, hogy történetesen le is forgassa. Barry seal a beszállító. Ewan McGregor, Sam Heughan és Mark Strong az Everest című filmben, melyet a Hipervándor rendezője készít. Hogy nem lehet látszólag jópofa vagányként úgy belesodródni politikába és egyéb mocskos ügyekbe, hogy annak egyszer ne lenne borzasztó nagy ára. Egy expedíció során Pablo Escobar, világhírű drog báró, és csapata megkereste őt és megbízta csempészettel. Sőt, ha arról van szó, még egy kertvárosi kényszerleszálláshoz sem igazán kéri kaszkadőrök segítségét. Így azonban, ígéretes és újszerű megközelítés helyett – ami akár igen sokat is hozzáadhatott volna a sokak által ismert alapokhoz, árnyalva közben a képet minden idők egyik legizgalmasabb gonosztevőjéről – egy korrekt, de átlagos mozit kapunk.