Igazából nem is kell messzire menni, itt a filmbuzin is sokan ezt tették a trailereknél. Azon nem csodálkozom, hogy Zuckerberg felszólalt a film ellen, mivel antiszociális, egyáltalán nem szerethető zseninek mutatják be, aki lenézi az embereket, miközben szeretné ha elfogadnák. Így viszont azt reszkírozzák, hogy a filmet jövő ilyenkorra már szépen el is fogjuk felejteni. Lehet őt szeretni és utálni is, annyi azonban biztos, hogy Eisenberg tökéletes választás volt a film főszerepére. Egyszerű, mint az ágybavizelés. Nos, mint később kiderült, ez a filmsztár Natalie Portman volt, aki 1999 és 2003 között volt a Harvard diákja, pont abban az időben, amikor Zuckerberg is, és ő segített Aaron Sorkinnak a forgatókönyv megírásakor azáltal, hogy bennfentes információkat nyújtott a Harvardon zajló mindennapi dolgokról, valamint arról, hogy milyen volt az élet az egyetemen, amikor először megjelent a Facebook. Egy pár másodperces cameo erejéig maga Aaron Sorkin is feltűnik a filmben. Ez bizony 9/10-es filmélmény lett. Noha A közösségi háló teljesen különbözik a többi David Fincher-produkciótól, ez nem akadályozta meg a rendezőt abban, hogy tiszteletét tegye egyik leghíresebb filmje előtt. Bárhova nézel, rengetegen alapból elítélik a művet. Ahogy már említettem, egy utálandó antiszociálist kell hoznia és megbírkózik a feladattal. 2020-ban ünnepelte 10. évfordulóját David Fincher egyik kultikus filmje, a The Social Network - A közösségi háló, amelyben Jesse Eisenberg alakítja Mark Zuckerberget, a Facebook megalapítóját, és a világ leghíresebb közösségi platformjának a megalkotását követhetjük benne figyelemmel.
Ők ketten még egy ikertáborban is eltöltöttek nem kevesebb mint tíz hónapot, hogy tökéletesen elsajátítsák egymás legapróbb mozdulatait és viselkedéseit is. Gondolom egy Bill Gates vagy Steve Jobs központú filmnél is húznák a szájukat. Elvégre egy olyan jelenségről van szó, amely alapvetően megváltoztatta (nem is szívesen beszélek múlt időben, legyen inkább az, hogy éppen megváltoztatja) azt, ahogyan kommunikálunk, ahogyan viszonyulunk a másik emberhez, amennyi időt töltünk egyedül, gép előtt: az egész (szociális) életünket. Jonah Hill, mint Sean Parker. A szereplők kapcsán csak dicsérni lehet a castingost. A Facebook megalapítója eredetileg azt tervezte, hogy sosem nézi meg a filmet, végül azonban meggondolta magát, és több kollégájával együtt végül beült rá egy moziba. Ennek fényében az, ahogyan a The Social Network a közösségi hálók (azon belül is a legműködőbb, talán legátfogóbb, legfontosabb, a Facebook) jelenségéhez nyúl, az elég hervasztóan semmilyen. Az, hogy éppen Mark Zuckerbergről, a Facebook alapítójáról szól, az szinte mellékes. Teljesen megértem, hogy Zuckerberg nem kedveli, az emberek most már így fognak emlékezni a cég születésére, pedig jó pár dolog fel van benne tupírozva, hogy drámaibb legyen. A forgatókönyvíró egy potenciális befektetőként bukkan fel, akinek Saverin megpróbálja eladni a Facebook ötletét. Jesse Eisenberg, akit obszesszív kényszeres betegséggel (közismert nevén OCD) diagnosztizáltak, egy interjúban korábban elmondta, hogy az egyik legnehezebb dolog a szerepben az volt, hogy szándékosan kellett úgy beszélnie és úgy viselkednie, ami ellen lényegében az egész élete során küzdött.
A várva várt Facebook-film éppen csak arról nem szól, amiről kellene: a Facebookról. Social network – A közösségi háló értékelés. A kamera, a nézők, az igazság pedig nem látszhat. A cselekmény szerint Parkert kábítószer-birtoklásért az egyik bulin – amelyet azért rendeztek, hogy megünnepeljék a Facebook sikerét – letartóztatják. Az egyik meghallgatáson feltesznek egy kérdést amit a másikon válaszolnak meg. A film szerkezete szinte zseniális, gondolom a sok dumán kívül erről tehet Sorkin. Egyáltalán nem arról szól, hogy egymást jelölgetik az emberek online, konkrétan egy friend request van benne. Hogy mi sült volna ki ebből, sosem tudjuk meg, mindenesetre LaBeouf mindenképp egy érdekes választás lett volna. A másik, hogy a legjobb barátját alakító Andrew Garfielddal sem volt baj, bízhatunk benne, hogy pókembernek is jó lesz majd. Remek a film, nem csak azért, mert szinte nincs benne olyan perc, amikor nem beszélnek, hanem mert így nem ereszt, nem ül le. Épp az veszett ki a filmből, amire a nézők a legkíváncsibbak: a felhasználók és a belőlük álló hálózat tematizálása. A film tényszerűségét már számos alkalommal megkérdőjelezték, ráadásul a karakterek valós személyiségei közül a legtöbben nem is szerették azt, ahogyan ábrázolva lettek a filmben. Az egyik ügyvéd megkérdezi, hogy ki volt az a bizonyos filmsztár, mire a válasz az volt, hogy: "Számít ez?
Filmforgatókönyvek is kötődnek már a nevéhez, jók többnyire, így a Facebook létrejöttét feldolgozó Közösségi hálót miatta bizony vártam. Megelégedtek azzal a tudattal, hogy az emberek úgyis tódulni fognak a pénztáraknál: mert arról a Facebookról szól, amit lassan mindenki használ, még az is, aki amúgy nem lájkolja – mert ha nem használja, lemarad, kimarad. A film ugyanis nem több egy szokványos bírósági drámánál. "Bárcsak ilyen menő lettem volna", fogalmazott, hozzátéve, hogy a Szílícium-völgyben nincsenek fehérneműmodellek. A hollywoodi filmben pedig történet van, fordulópontokkal. Ugyanis sokkal közelebb állnak a fiktív, mint a valós ábrázoláshoz, ráadásul Fincher ragaszkodott ahhoz, hogy a szereplőgárda ne találkozzon személyesen azokkal az emberekkel, akiket majd eljátszanak, és utasította őket arra, hogy a Sorkin által megírt karakterekre fókuszáljanak. A Harcosok klubja utalás. A közösségi háló című filmet Oscar-díjra is esélyesnek tartják, főként azután, hogy a film a Golden Globe-díjátadón három szobrocskát nyert.
Ez az epizodikusság jót tesz a történetnek, s a gyorsan pergő infós duma és az apránként adagolt humor miatt megunni is nehéz a két órát. Zuckerberg nem igazán szereti a filmet. A forgatáson aztán Esienberg és Garfield legjobb barátok is lettek, akik folyamatosan motiválták és támogatták egymást. A legjobb barátja pereli, pár harvardi sportoló pereli, ő meg rangon alulinak érzi, hogy az előzetes meghallgatáson – vagy mi a neve ennek, amikor már dokumentálva találkoznak a felek és az ügyvédeik polgári peres ügyben – egyáltalán odafigyeljen. A Justin Timberlake által megformált Parker machiavellisztikus, sokat bulizó karakterként tűnik fel a filmben, aki azzal nyűgözi le a fiatal Mark Zuckerberget, a közösségi oldal alapítóját, hogy egy fehérneműmodellel találkozgat. Na jó, erről biztos Fincher is tehet. Nos, azt üzenem neki, hogy bele kell törődni, Hollywood már csak így működik. Aki kicsit furcsa volt az Justin Timberlake, mivel a paranoia nem jött át az alakításából, pedig a szöveg szerint Sean "Napster" Parker meg volt győződve róla, hogy őt követik és "arctalan" emberek akarnak neki rosszat, de ő nem húzza le a filmet. Aki követi a sorozatjunkiet, az tudja, hogy Aaron Sorkint (Sport Nights, West Wing) az egyik legjobb tévés írónak tartom. Amire szükségük is volt, hiszen elmondásuk szerint a két karakter rivalizálása érzelmileg is nagyon megterhelte őket. Egyedül Justin Timberlake találkozott a valós karakterével (Sean Parker), mivel ő már a meghallgatás idején összefutott Parkerrel. Zuckerberg magatartása miatt azonban végül kútba esik az üzlet. Timberlake kivételével a szereplők közül senki sem találkozott azokkal az emberekkel, akiket eljátszottak. Ezt maga a színész árulta el, aki elmondta, hogy még Eisenberg előtt felajánlották neki a szerepet, ő azonban inkább továbbpasszolta azt.
Nem működő történetért pedig az emberek nem fognak fizetni. Ezt nem vágással hozták ki így a forgatás után, hiszen… áh, várjunk csak, előbb mondom a lényeget: két polgári peres ügy és egy nagyszabású flashback teszik ki a főbb szálakat. Ezen között a váltás olyan feszes, mint Adriana Lima popója pár éve. Ezen jeles alkalom kapcsán tavaly úgy gondoltuk, hogy illő lenne megemlékezni valamilyen formában a 3 Oscar-díjat bezsebelő alkotásról, ezért összeszedtünk róla tíz érdekességet, idén pedig a nagy Facebook-leállás kapcsán felfrissítettük a cikkünket. A titokzatos filmsztár.
Majdnem más kapta Zuckerberg szerepét. Megrázó igazságokra számítottam, amik láttán majd hazamegyek és sokkos állapotban törlöm a Facebook-useremet. Éppen ezért kicsit talán lehetetlen is elképzelni mást a karakterben, pedig nem sokon múlott, hogy nem ő, hanem Shia LaBeouf kapja a szerepet. Habár az Oscar-díjátadón alulmaradt Colin Firth A király beszédében nyújtott alakításával szemben, egy másik évben könnyedén vihette volna haza a díjat. Név szerint Jonah Hill volt egy karnyújtásnyira a karaktertől, hiszen a stúdió először neki ajánlotta fel a szerepet, Fincher azonban nem látta benne a potenciált, azért esett végül a választás Timberlake-re. Filmet megelőző hatalmas érdeklődés (értsd: hype) ritkán ennyire jogos, mint a The Social Network esetében. "Teljes mértékben kitaláció", mondta Sean Parker Münchenben, ahol Paolo Coelho brazil író faggatta arról, hogy tetszett neki a film. Garfield pedig köszönte szépen, és élt a lehetőséggel. Mert ha látszik, nem működik a történet. Ennyire érdektelen az a történet ami azt mutatja be miképp jutott ide? Később aztán egy interjú során megjegyezte, hogy nem nagyon tetszett neki a film, mert sok helyen pontatlan, de legalább az öltözékeit mindig eltalálták. Jónak jó a film, mégis csalódás. Bármilyen jó a téma, Hollywood hollywoodi filmet akar és fog csinálni belőle.
Ha ehhez hozzávesszük a rendezői székben elhelyezkedő David Finchert (The Game, Fight Club), akkor érthető, miért kellett mindenképpen megnézni, a nem tökéletes trailerek és a túl aktuális téma ellenére is. Az egyik jelenetben hangzott el a mondat, hogy a Facebook megalapítása az egyetem történetének legnagyobb emberévé tette Zuckerberget, pedig 19 Nobel-díjas, 15 Pulitzer-íjas, két olimpikon és egy filmsztár is a campusról származik. Pont ezért, mert friss és most vált az emberek életének részévé a Facebook, nem is értékelhető rendesen a film. Az ilyen hülyülés is a filmbuzihoz tartozik. Ebből a legfiatalabb.