Rikácsolt rá egy fekete varjú a kopasz fáról. A hóemberke a fagytól ismét megerősödött, kihúzta a derekát, csak a feje billent bűnbánóan előre. Mindjárt elveszted a sárgarépa orrodat! Mit kezdjek én ezzel? Azt pedig én csináltam! Kár, mert szebb a nyár, meg a tavasz!
A nyuszi éléskamrájából kerített egy szép sárgarépát. És mindketten felnevettünk, hogy milyen buták is a hóemberek! Hatalmas a pocakom, kint ácsorgok a havon. Aztán mire megtaláltam a piacot, eleredt az eső. Everything you want to read. Megsegítéséhez, kiegészítő eszközök készítése) Hóember építés geometriai formák alkalmazásável Mi változott meg? Fickándoztak a szélfiúk. Amikor a Tavasz meghallotta, hogy mi történt, megajándékozta unokaöccsét egy egész készlet varázsceruzával, hogy Január az ő ablakaira is tudjon mindig jégvirágokat rajzolni. Mese a hóemberről aki barátokat keresett 7. És milyen jól állhatna fekete széngombjaihoz egy ibolyacsokor! Szót fogadunk s már szaladunk, Könyvet, babát hátrahagyunk.
A hóember egyedül maradt a sötét éjszakában. Mérgesen néz a hóember, Hozzányúlni senki nem mer. Ő volt a Tavasz legidősebb fia. Kedves barátaim, nagyon örülnék, ha holnap is eljönnétek hozzám! Ütött-kopott rossz fazék a. Tökfödője, Megbecsüli, hiszen jó lesz. Véled sosem szaladok, Hiába csalsz, maradok. Mielőtt az öreg Tél elindult a földre, alig győzte összeszedni sokféle cókmókját.
Kalapot, ernyőt, háztetőcserepet! Hessegetik a. széncinegéket. Hamarosan viszont, úgy érezte, a sok dicséret ellenére is, hogy neki ez nem elég. Milyen jó érvet talált ki! Kíváncsian csillogó szénszemével fürkészte az utat. Messze laktunk, kint a pusztában, így nagyon hosszú időbe telt, mire odaértem. Az a fontos, hogy mialatt csináltátok, tiétek lett a mozgás a szabadban, az erősödés, az edződés. Mese a hóemberről aki barátokat keresett 13. Mondta, maga köré parancsolva füttyös szélfiait és unokáit, a zömök kis hóembereket.. – tudja-e mindenki a kötelességét? Másnap reggel, amikor kiszaladtam az utcára, Kutykurutty már ott állt Mohai cimbora előtt.
Kutykurutty azonban dühbe gurult: – Hogyhogy nekem is? Messze virít répa orra, cakkos sálját vígan hordja. Kutykuruttyi a neve! Tóthárpád Ferenc: A hóember. Felelte örömmel Kutykurutty.
Álldogál egy fura alak. Karján seprű, fején kalap. Január, a Tél középső fia, kisgyermek korában nagyon irigyelte ezért édesapját. Valamint, egy kissé megviselt. Csúszkálunk a domboldalon, versenyt siklunk a friss havon. Donászy Magda: Hóember. Most már hárman mentek tovább. Építsetek hát most még egyet Moháék kertjében, ne ácsorogjatok! Szállt a vállamra elébb: arra volt kíváncsi tán, hogyan szelel a pipám? Mese a hóemberről aki barátokat keresett 9. Szám is van, fülemig ér, hónom alatt seprűnyél, s hósubámon - még ilyet! Búsképű hó-lovagnak, kinek utolsó szavai ezek voltak; Ez a sors elmúlni egyszer….
Csacsogott a cinege, és az öreg Tél is elhitte. Körülötte mély a hó, pocakja vagy hét akó. Ránk mosolyog, kacsint egyet. A szél és a hóember. Reccsent az öreg fenyő hangja. A varjú ugrált a kopár ágon, úgy nevetett: - Nem lehet megmutatni, te oktondi! A projekt várható lezáró élménye: Projekt során készült alkotások kiállítása, megbeszélése! A magányos hóember Eltelt december, s vele együtt a karácsonyi ünnepek mozgalmas időszaka is elcsendesedett.
Itt a hideg, fagy és jég Sapka, kesztyű elkél még, A hópihe táncol körbe, Dér hullik a hideg földre, A sok tócsa meg is fagyott, Ugorj rá egy nagyon-nagyot. Nagyszerű, gondolta most végre szabadon rajzolhatok, amit csak akarok! Abból ugyan nem eszel! Besietett ekkor az én édesanyám is, és homlokomhoz nyúlt: – Moha meg egész éjjel kiáltozott… na tessék, láza van! Csak most az egyszer visszamehessek Télországba!
Nem akármilyen hóember lenne az, aki látta a tavaszt. A hóember morgott valamit, de nem volt más választása, mint türelmesen várni, míg megjövök. Kacagott a legfiatalabb, és máris előreszaladt, hogy megelőzze a többieket. Mintha szólna: gyorsan gyertek! Kedvenc hóemberes meséinket se hagyd ki! A széncinegék szénnel rakták ki a szemét, száját és a gomblyukakat. Amikor elcsöndesedtek a házak, átbújtam a két kertet elválasztó sövényen, és a résen áttoltam Mohai cimborát a magunk telkére. Hóval, faggyal nem törődik, Tűri némán, szótlanul, De mikor a tavaszt érzi, Mint a patak, könnye hull. De a szívükben emléket állítottak a hóembernek, aki mindenkinek az igaz barátja volt. Mohai cimbora ugyanis bent állt a kertben. … Ti, fiúk, fújjatok, ahogy csak bírjátok szusszal! Az aranyos, mégis könnyen tanulható költeményeknek köszönhetően igazi téli hangulatunk lehet akkor is, ha épp van hó, vagy ha nincs, de nagyon vágyunk rá.
Ág hegyéről csöpp veréb. Régen volt, talán el se hiszitek, hogy megtörtént, de azért szeretném most nektek elmesélni történetemet. Panaszkodott a hóember. Ma már tudom, hogy Kutykurutty ugyanúgy megdöbbent, mint én, de akkor azt hittem, csalafintaságból kiáltja: – De hiszen én csináltam a szemét is! Tüstént felé indultam és így kiáltottam: – Már lehetne hóembert is építeni! Az öreg Földigszakáll bácsit – amint tudjátok – a falu nagyapjának is nevezték, és a kistörpék gyakran fordultak hozzá tanácsért, igazságtételért. Miről a máz lehullt. Nem messze találkoztak egy kis kenguruval. Kérdezte a hóemberke, de válasz helyett a varjú elrepült, mint aki nem tartja érdemesnek a további károgást. Tolni kezdtem a havat a csizmácskámmal, és Kutykuruttyék kertje elé már jókora hókupaccal érkeztem. Bódai-Soós Judit: Január Amikor a Tél megrázza a szakállát, hullani kezd a hó a Földön. Az öreg Tél haragjában nagyot fújt, s úgy ledobta hópihés zsákját, hogy annak kirepedt az oldala. Ezekkel az izgalmas játékokkal az egész család jobb hangulatba kerül.
Azonnal hagyjátok abba! A kis nyuszi szívesen segített. Sajnos, én nem mehetek el innen, mert abból nagy baj lehet – felelte a hóemberke. Féltem, hogy esetleg nem enged ki másnap, és nem cáfolhatom meg Kutykurutty szavait, nem mondhatom meg a járókelőknek, hogy hazudik: nem az övé a hóember, hanem az enyém. Róka koma egy piros fazekat hozott.