Hogyan kell értenünk ebben a kontextusban a lopás, illetve az átértelmezés szót? Hogy mégis hogyan lett a Nő az ablakban az idei év eddigi talán legnagyobb bukása, komolyabb rejtély lehet, mint amelyikre a játékidő alatt keressük a választ. A ház mint a nő elméjének allegóriája működőképes. Milyen szunnyadó ösztönöket ébreszthet? Ghost land - a rettegés háza. Aztán Beth fogja a cókmókját és hazautazik nővéréhez és az anyjához, akik, mint kiderül, továbbra is a nagynéni félelmetes babaházában laknak. Kritika a Ghost Land - A rettegés háza című filmről. Egy, a Venezuela történelméről keveset tudó, ez esetben magyar olvasó minden információba kapaszkodik, hogy a megismert, kulturálisan sajátjától olyannyira eltérő térben – a történelmi időhöz is tudja kötni az eseményeket. Holott nincs természetesebb és ezért környezetbarátabb, autonómabb életmód a hagyományos vidéki gazdálkodásnál.
A Mártírok után persze nincs szüksége Laugier-nek arra, hogy pont én bizonygassam, hogy képes csak magával a cselekménnyel irtó kényelmetlen helyzetbe hozni a nézőjét, én most fogadatlan prókátorként mégis megteszem. Szakadtam a nevetéstől az elejétől majdnem a végéig, az utolsó jelenetek kicsit gyengébbre sikerültek, de így is az elmúlt néhány év legjobb vígjátéka. Az 1940-es Hitchcock adaptációt minden kategóriában jelölték, két szobrot haza is vitt (legjobb film, legjobb operatőr), ennek a veszélye most nem fenyeget. A jelenetet biztosító szakemberek és Pascal Laugier is – a film rendezője – meg voltak győződve róla, hogy nem lehet baj belőle, de a baleset sajnos megtörtént. Igen, ezt tudom, de pl az első 2 Avengers elég jól sikerült, fake 3D ide, vagy oda. A rettegés háza kritika 1. Tehát ez egy ősi szembeállítás. Kiváncsi leszek az új részre, hogy mégis kit találnak ellenfélnek.
A regény eredeti címe La hija de la española [A spanyol nő lánya], ezt a címet azonban az amerikai HarperVia Kiadó elvetette. Azt már az elején sejtettem, hogy nem lesz mérföldkő a horrorfilmek történelmében, de hogy valami ennyire érdektelen legyen, arról sajnos nem volt sejtésem. Valami olyamsi a vége, hoyg egy fazon a folyosón a tükörben megy a tükörképe felé, és végülis nem tükör, hanem valahogyan ő, egy másik saját maga az. Megtették, megteszik ezt nálam avatottabbak. A Manderley-ház asszonya - kritika. A magyar nyelvművelés régóta figyelmeztet a szavak pontos jelentésének használatára. Pedig a sztori remek, az alapanyag pedig első osztályú. Két problémám van vele, a film első részében az iszonyatos rángatózó kamerakezelés, és az egy idő után megfordított kronológia, ami jó koncepciónak tűnik, de miután már az ember túl van az erőszak-katarzison, a film végét csak levezetésnek érezheti. Örökre hátborzongató marad a kép, amikor a zárlatban Max Cady engesztelhetetlen indulattal néz farkasszemet Nick Nolte kisemmizett ügyvédjével. A női karaktereket főszerepbe helyező thrillerek újabb fénykorát éljük. Egy "kísérteties" házba költöző csonka családot már a beköltözésük első estéjén megtámadja két titokzatos pszichopata, akik slasher filmekbe, illetve home invasion mozikba illő módon terrorizálják a kis családot alkotó anyukát és a két tinédzser lányát.
A produkció nem eltúlzottan véres, vagy kegyetlen, a francia új extrémista átlaghoz képest (pl. De kezdjük az elején. Nekünk, magyaroknak még egy komoly okunk van arra, amiért folyamatosan gondolkodni kell anyanyelvünkön, és gondoskodni, ápolni kell nyelvhasználatunkat. Bár a családon belüli erőszak eleme lényegében adott, érdekes motívum, hogy az olyan thrillerekben, mint A lány a vonaton, a Tudhattad volna, A befejezésen gondolkozom vagy a Hatalmas kis hazugságok a műfaj a pszichothriller irányába mozdul el. Csupán csak elmerengtem azon a tényen, hogy tökmindegy, miből táplálkozik egy horrorfilm, ha jól van megcsinálva és hatásos. Talán ezért is volt a végeredmény dupla csalódás. Mondhatjuk, hogy igen változatos és intenzív borzongást nyújt, nem pusztán menetrendszerűen érkező jumpscare jeleneteket. Csak nem ez lesz az? Amíg alszol (Mientras duermes). Filmajánló] A rettegés foka. Érthető, és épp ez a legrosszabb az egészben: az ember nem egyszerűen az ösztönei szintjén retteg attól, hogy a sötétből hirtelen előbukkan egy zombikéz, vagy a belezések látványától, hanem pont attól érzi iszonyúan magát, hogy rájön, milyen vékony az a láthatatlan háló, ami megakadályozza, hogy ilyen dolgok történjenek velünk is.
Az idősebb lány sebeit az idő begyógyította, azáltal, hogy kiírta magából a borzalmakat, ám húga egyre rosszabbul viseli a múltat, így az írónő testvére segítségére siet, és visszatér a rémségek házába. Lel olyan rendezői bemutatkozást rakott le az asztalra, ami kiosztott egy-két hosszan tartó sallert, egészen Oscarig jutott, amivel csak egy a baj: egy ilyen markáns rendezői elsőt általában egy eléggé elhibázott vagy legalábbis közel sem annyira markáns folytatás követ. Kellemes meglepetést okozott a Train to Busan c. koreai alkotás, amely a zimbes-zombis kategóriában indult. Szellemek nélküli rettegés | Kritika: Ghostland – A rettegés háza | Mafab.hu. Míg a többi szerep teljesen passzív és steril, a ház által őrületbe kergetett George bőrében Ryan Reynolds-nak volt módja arra, hogy életet leheljen a figurába, s mivel tisztességesen meg is tette, hitelt adott a fő szálnak. Minden szónak van konnotációja, azaz hozzáadott, leginkább érzelmi jelentése.
Valószínű a tavalyi év legnagyobb csalódása volt ez a film azok számára, akik egy ijesztő szellemmozira akartak beülni. Egész jó indul a film, jó kis atmoszférát teremt pillanatok alatt. A film főbb szerepeiben Crystal Reed, Emilia Jones, Rob Archer, Erik Athavale, Tony Braga, Paolo Bryant, Myléne Farmer, Ernesto Griffith, Taylor Hickson és Adam Hurtig látható. Külsőségeikben azok, tartalmukat tekintve viszont messze túlmutatnak az műfaj sajátos kliséin. A film legnagyobb bűne az, hogy elkészült. Maximum a legkisebb részletek kielemzése segíthet abban, hogy válaszokat találjunk a család aberrált fogvatartóinak beteges szándékaira. "A liberálisok szép lassan ellopták, majd átértelmezték a fogalmainkat" – írja Nagy Ervin. Olyan egyszerűnek tűnik mindent ráfogni a valóságra. Tényleg jók a gyerekek is, felnőttek is egyaránt. A rettegés háza kritika part. Beth, Vera és édesanyjuk új életet akarnak kezdeni, és bár az a hír járja, hogy a környéken, ahova beköltöznének, egy családgyilkos banda szedi áldozatait, birtokba veszik egy halott rokonuk ódon családi házát.
Talán nem véletlenül osztották ezt a szerepet anno Laurence Olivier-re, akit nem lehetett nem észrevenni. Sokan mindmáig a 48 órában Eddie Murphy-vel alkotott párosára emlékeznek legszívesebben, ahol legilágosabban mutatkozott meg jellegzetes karaktere. César egy gazdag apartmanház portásaként éli monoton mindennapjait. 70-es években talán. A film amúgy nem volt rossz, csak a slow-mo lett túl tolva és a végén már a cgi is kiégette az agyam. A színészek is egész jók. Kísérletezés a narratívával, home invasion történet, szürreális elmélkedés a menekülésről és az erőgyűjtésről, a fantázia kétarcúságáról – ezek mind jelen vannak a Ghostlandben, ráadásul Laugier tényleg nem csak ambiciózus és kegyetlen, hanem rettentő tehetséges filmes is, aki biztos kézzel vezeti nézőjét végig a rémálmon, s nem csak gyomrozni kívánja, hanem kommunikálni is vele.
Mert valami nem engedi továbblépni őket. Szereplők: Ryan Reynolds, Melissa George, Jimmy Bennett, Philip Baker Hall, Jesse James, Chloe Moretz, Rachel Nichols. A részletek pedig egyértelműen megmutatják a pontos időt, a pontos évszámot. És az is biztos, hogy utána nehezen fogsz tudni tükörbe nézni. Filmvilág - Kultúra, művészet, média fórum. Nem véletlen, hogy magát a rendezőt is ezzel a filmjével azonosítják a legtöbben. Aurora csak eszköz a főszereplő kezében, véletlen halála folytán Adelaida kihasználja az ölébe hulló lehetőséget: elveszi a halott nő spanyol útlevelét, pénzét, felveszi személyazonosságát, hogy így menekülhessen el a káoszba fulladó országból.
A rendkívül pontos karakterrajz, a bölcs rendezés és a fokozatosan felépülő, hideglelős atmoszféra hatására egész egyszerűen nem bújhatunk el a saját válaszunk elől. Jó néhány korábbi műve ráadásul irodalmi adaptáció, így ebben is rutinos.