Néha felállt valaki, egy kicsi tálcán egy ilyen egészen kicsi tárggyal vagy ékkővel átsétált egy másikhoz, mutatta, a másik nézte, vagy a saját tenyerére, a szemébe csippentett nagyító alá emelte. Nádas Péter íróként és elbeszélőként is jelen van a szövegben, az ő tekintetével közlekedünk időben és térben, mert az emlékek elválaszthatatlanok a topográfiától. Négyen dolgoztak itt, a mester és a három segédje, mindenki a maga asztalánál görnyedt, valamennyien férfiak, csupán a tűhegyesre állított égők sziszegtek a csöndjükben. Ő a bizalmával, mi a figyelmünkkel adtunk tiszteletet. Más szemében bezzeg a szálkát, de magadéban a gerendát sem. A zsidó nacionalizmussal, az európai antiszemitizmus különböző minőségeivel szemben elfoglalt pozíciójuk, a magyar zsidó patriotizmus szent naivitásával együtt, családi örökségem úgymond észrevétlen tömegéhez tartozik. Végül is a részletek szabad szemmel nem látható részleteivel is foglalkoznia kellett. De azért én sajnálom, hogy a könyv negyedét tudtam csak élvezni. Sorra kell kerülniük. A hét prózája – Nádas Péter: Világló részletek. S ugyanígy a megalapozatlan bizalom. Nádas könyve is hasonló koncepciónak tűnik, visszaemlékezni egy életre, nagyon aprólékosan, áttenni egy életet az irodalomba. Ő csak tudja, ő dolgozik vele.
S mennyi mindent nem tudunk. De van képi emlékezés. De aztán itt is visszatérünk a szimptomatikus család szándékoltan fikciómentesített történetéhez, az illúziókkal való leszámolás történetéhez, melynek leglogikusabb végpontja ténylegesen az 56-ra adott nemzetközi reakciók.
Azaz közel sem a puszta információt rögzíti az elme, a legkevésbé sem. Az elbeszélő például az idős Nádas, aki elmeséli saját születésének és gyerekkorának történetét az emlékei alapján. Világló részletek I-II. • Jelenkor Kiadó. Éppen csak elvonult a front, s ő máris magyarázott. Pálcikával azért ő tanított meg marokkót játszani egy téli délutánon. A nagy író a nagy életművével és a nagy stílusával elmondhatta mindezt, és mi odafigyeltünk rá.
Nádasnak van egy szuperképessége, rendkívül érzékeny, ami azt jelenti, hogy számára a létezés minden pillanata információt nyújt, ami egyszerre teszi nagyszerű íróvá és sebezhetővé is. Akár a mottója is lehetne a számomra. Az érzékenysége és érzékelési képessége miatt a sokszorosát képes befogadni a világban található információknak, mint én vagy bárki más. Gondolatok egy olvasó életéből. Bocsássatok meg, de őket is el kellett vinnem magammal. E gubancok némelyikétől, a beláthatóktól, én ugyan később függetleníteni tudtam magam, úgymond feltörni a titkosítás egymásba épített kódjait és pecsétjeit, a kulturálist és a specifikusan családit mintegy elválasztani, de ebben nincs semmi felszabadító, ezzel együtt úgy gondolom, hogy az ember minden egyediségével, szabadságának zabolátlan ösztönével együtt is egy fizikai és szellemi tákolmány. A kérdés másik fele az volt, hogy az ország gazdasága mit enged meg. A Világló részletekben sincsen visszaút a radikális szabadgondolkodásból, és talán ennek köszönhető, hogy az 1300 oldal egy pillanatra sem válik unalmassá, önismétlővé, mert a narratíva asszociációs rendszere izgalmas dramaturgiai építkezést tesz lehetővé, engedi a mikrosztorik kibontását, a szereplők megelevenedését.
Ahogy olvastam, sokan észrevételezték, hogy mégsem úgy volt. Volt ugyan két gyermekkocsink, a mély kocsim a redőnyös tetejével és a nyitott sportkocsim, büszke voltam rá, hogy kettő van, fogalmam sincs, miért voltam büszke rá, talán azt mondták, hogy legyek büszke rá, másoknak egy sincs, a szegény proligyerekeknek, nekem meg akkor rögtön kettő van belőle, de a változékony háborús terepen ezek ténylegesen inkább csak teherszállításra voltak alkalmasak. Óvatosan fogjam le az ujjammal, figyeljem, miként üt a szív. Nemcsak látni, hanem mintegy előre érzékelni a kiválasztott pálcika pozícióját a többiek között. Hogy ez a drágakő, a gyémánt. Én-alakító tényező minden szellemi örökség, az is, amit elfogad és az is, amit a felkínáltakból elutasít. Kiemelt értékelések.