Anyám helyett is vesződtél, Keresztanyám, énvelem! Tudnák-e vajon, Hogy nem én vagyok. Az édes anya meghal, de gyermekét. Te is sokat fáradoztál.
Talán a férjének, fiának a sírja, Hogy így ápolgatja elgondozza sírva? Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ. Szegény és elhagyott vagyok, Hideg a tél nagyon! S vallok neked, míg könnyem pereg: Anyám, szeretlek! Anyák napja – Anyák napi versek 2. Van egy tulipánom, Jóanyámnak szánom, Derűs jóságáért, Amíg csak él, áldom. Nem vágyom ám gazdagságra, Megvetem a kincset, Mivel igaz boldogságot, Csak szeretet hinthet. Édesapám, kis gyermeked. A munkának ideje: Napkeltétől napnyugtáig. A betlehemi csillag ragyog. Rét virágát, énekét, A köszöntőmből, jó anyám, Minden napra jut talán….
Az én anyám olyan mint mindegyik: Őnéki fáj ha gyermekét verik, Ne bántsátok hát egymást emberek! Születésed hajnalán. Ma aranyosabb a nap, Ezüstösebb a világ, Vidámabbak a rigók, Színesebb mind a virág, Ma áldóbban fúj a szél, Szívemben több az öröm, Hogy boldog vagyok, anya, Néked ma megköszönöm! Ti teszitek a földet széppé, Mert szíveteken élhetünk! Anyák napi versek ovisoknak. Ott tartottál keresztvízre, Hogy ne legyek kis pogány, Váljak derék kereszténnyé. Szép arcodra ráncok szöktek, Megőszültél apám oldalán.
Áldja meg a Mindenható, Hadd éljen erőben, Hadd érjen még sok örömet. Jóságodat felsorolni. Rajtatok Isten jön felénk, S szíveteken át sugározza. Csak azt mondjuk: áldjon Isten, Ahol jársz-kelsz, megsegítsen! Bárhogy csábít tégedet. Egészséges gyermeke. Szíve még egyszer feldobog, Mosolyognak ajkai, Csöndes-nyugodva alszik ott-. Donkó László: Anyák napja van.
Mindig lesz lomb, … virág, … kikelet, Míg anyakéz gyermeket vezet. Édesanyám, vedd el, Amit adok névnapodra. Nem volt még nevem sem, nem takart még pólya, Anyám szíve alatt ringatott az álom: Már akkor én voltam a kerek világon. Mindig lesz gyász, … mely nem fogy soha, Míg gyermeket temet az anya. Karjának erős várfala mögött. Csak akinek szíve üres, Beszél sokat, könnyen. Rövid anyák napi versek. Buzgón imádkoztam napról-napra érte. Még sok jóval segítsen! Csak zeng, csak zeng kedves hangja, Szívet-lelket fölemelve. És nem volt nála szebb anyóka. Hagyja a dagadt ruhát másra. S ugyanakkor áldást hoznak.
Holnapig még várok, hátha megnő, De ha nem, Akkor kicserélem. Dicsérnélek, s szavam akad, Hisz te vagy a jóság magad. S bár átélt nyolcvannégy nyarat, mosolya még nem változott; az mindig enyhülést hozott, az idő bárhogy is szaladt. Simító kezed melegen fog át. S megkönnyebbül majd a szíved. Hallod-e, hogy szívem. Mit adhatunk ma szebbet, jobbat, Mint hűséggel telt szíveink? Csak béke, csak béke! Anyák napi versek felnőtteknek. Szemünk is hogy csillog, nevet. Tanuld meg, kedves, ifjú lány, Az ha valaki sokáig, sokáig. Tudom, megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! Szívünkbe tavaszi napfény árad, Virágba borült ma a róna. Fején ezüst: sok esztendő.
Semmi kincs föl nem ér. Isten hozott benneteket, Jó szüleink, köztünk! S kerüljön el baj, veszély! Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Messzi égről csillagot.
Más jut most az eszembe. Azért teremtette: Legyen kiből sugározzék. Áldja meg az Isten munkád, Szíved, lelked nemességét.