Akár álom is lehetne ez az egész - gondolta. Bárcsak inkább álom lett volna az egész, és sosem śogtam volna ezt a nagy halat. Látta a nagy halat, és csak rá kellett néznie a kezére va†y oda kellett nyomnia a hátát a csónak śájához, hogy arról is megbizonyosodjék, mindez valóban megtörtént, és nem álom. Az öreg halász megrögzítette a kormányrudat, és a kampóhoz kótötte a vitorlája kötelét. Tartotta a zsinórt a hüvelykujja és a mutatóujja közt, "Vitethetném magam az árral - gondolta -, alhatnék egy várakozóan figyelt, śigyelte a többi horgot is, mert lehet, kicsit, rácsavarinthatnám a lábujŃamra a zsinótt, hogy föl- hogy a hal közben feljebb úszik vagy lejjebb. 33 - Nagyon nagy kört ír le - mondta. Most a szájába fogta féloldalt, geren és ebben a hónapban, nagyon nagynak kell lennie. 45 kát, hogy érezze benne az eleven fájdalmat. A cápa sebesen közeledett a csónak śarához, és amikor rácsapott a halra, az öreg halász látta a kitátott száját, a két furcsa szemét, hallotta a Eogainak csattanását, ahogy közvetlenül a hal farka fölött beleharapott a húsba. A csiltagok már fényesen ragyogtak, úgyhogy tisztán látta a delfint. Én a detroiti "figris"-tıl is félek, meg a clevelandi "Indián'Ń-tól is. A bal kezével hamarjában tehetetien Ńlt, a jobbal azonban teljes erejébıl fékezni kezdte a zsinórt, amely sebesen pergett lefelé. Santiago egyenesebben tudta tartani a zsinórjait, mint bárki más, neki mindegyik horga pontosan ott várta az arra tévedı halat, a tenger sötét mélyének éppen azon a szintjén, ahol kellett, ahol ı akarta. "Nn, nem sokáig maradtál - gondolta magábán a halász.
Felemelte az egyik szeletet, a szájába vPtte, és lassan rágni kezdte. Azonkívül bőn is, azt hiszem. Azonkivül az apja is halász volt. Éjszaka még megtámadták a cápák a hal csontvázát, mint ahogy morzsákat szedeget az ember az abroszról. Hónapok óta alig fog halat, de azért rendületlenül újra meg újra tengerre száll. De csak a halesontok lassú elmerülése śenylett a vízben. Mezítláb ŃŃŃögŃs2Ń ŃA fiú megint otthagyra az öreget, s aŃziŃr:Ńs$Ń#tŃŃtlŃ'Santiago még mindig aludt.. ;sr2iv ŃŃGm i~Ń5'? 47 sem égtek a lámpák, s tudta, hogy mindenki alszlk már. Santiago hallotta, amint a fadarab kettétörik, és a zsinór gördülni kezdett lefelé a csónak korlátján át. Lassan, egyenletesen evezni kezdett arrafelé, amerre a madár körözött. Süllyedj le a tenger fenekére. S ha fáj, hát annyi baj legygn, azzal nem törıdik az ember. Ha az én fiam volnál - mondta -, vállalnám a kockázatot, és magammal vinnélek.
A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. S eddig még nem is láttam. Vagy elfáradt már, vagy pihenıt tart - mondta az öreg halász. Azt mondtam a fiúnak, hogy én nem akármilyen öregember vagyok - mondta.
Apám könnyen elveszti a bizalrnát. Hemingway-életműsorozat 1. No de azért egészen jól megállta a helyét ma éjszaka, és csak egyszer kapott görcsöt. Mindenesetre jobban érzem magam, hogy süt a nap, s most kivételesen bele sem kell néznem. " Qué va - mondta a fiú. A passzátszél nagyon kell. " Ebben a pillanatban a haI váratlanul egy nagyot lódult, és az örPg halász elırebukott a csónak orrába, sıt, beleesett volna a vízbe, ha idejében meg nem kapaszkodik, és utána nŃm engedi a zsinórt. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az eredeti ár (könyvre nyomtatott ár) az érvényes, kivétel ez alól a boltban akciós könyvek. Állandó viták tárgya, kezdve onnan, hogy ki is valójában Santiago, a kubai halász, mit jelent a tenger és mit a gigantikus hal, hogy győz-e az öreg, vagy veszít végül, egészen odáig, hogy hibázott-e a művet meseszépen fordító Ottlik Géza, amikor az,, ember" szót,, halászra"" cserélte a címben. A nagy hallal folytatott küzdelem bemutatásán túl kiválóan ábrázolja az emberi lélek mélységét és azt az emberben rejtőző erőt és akaratot, melynek segítségével a legyőzhetetlen akadályokon is keresztülverekszi magát. A hal súlya még mindig a vállát nyomta, de a bal kezét feltette a csónak peremére, és az ellenállást, a hal fékentartását egyre jobban rábízta magára a csónakra. Kétségbeesésében úgy dönt, egyedül indul útnak, hátha így mellészegődik a szerencse. Mihez kezdek most, ha megtámadnak éjszaka?
Most hát a halász figyeltc a kis csónak mellett úszó három fadarabot, hogy merülnek-e, s lassan evezgetett, ügyelve, hogy a zsinórok mindig függılegesen lógjanak, és a horgok megtartsák megfelelı m élységüket a vízben. Ha még akkor sem, hát talán virradatra śeljön. Felemelte az árbocot, vállára vette, nekivágott az országútnak. De hát nem ment el az eszem, miért ne beszélnék;hát mágamban?
Az öreg azonban csakugyan elıhúzta az ágya alól. Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta. Két kézre Eogta a szigonyát, a vértıl lucskos tenyerébe fogta, és teljes erejébıl beleváŃta a cápa agyába. Gyere csak, enned kell. Ńs álmodjátok azt, hogy megöltetek egy embert. De akkor meglátná a göresös bal kezemet. A mozdulattól most nemcsak a két keze fájdult meg, hanem a válla is. Túl nagy neki a repülıhal, és túl gyorsan tud haladni. " A pengéjét megcsinálhatjuk egy ócska Ford rugójából.
Mikor befutott a kis kikötıbe, fent a kertvendéglıben sehol. Tudta, hogy a cápa hatalmas darab húsokat tépett ki belıle, valahányszor rándított egyet a csónakon, s tudta, hogy a hal vére a tengerben most olyan széles nyomot hagy maŃa után a cápáknak, mint az ország útja. A csónak egyenletesen haladt, s amikor a napkorong széle felbukkant az ég alján, Santiagónak a jobb vállára esett a fénye. Észrevette, hogy mennyivel kellemesebb, ha van kivel beszélgetnie, mint egyedül társalogni a tengerrel és önmagával. A falu víztartálya két utcával lejjebb volt az országúton. Végül letette a válláról az árbocot és Eelállt.