Beszélgettek egy kicsit, de főleg ittak. Floridában nem túl sűrűn fagy, és én föl-le ugráltam, mintha buborékfólián tapodnék. A végzős évfolyam szónokának beszéde következett. − Megállíthattuk volna – mondtam. LOOKING FOR ALASKA M - idegen nyelvű könyvek. − Nem tudom – válaszolta Lara, aztán lépéseket hallottunk a távolban, hangokat és ágak ropogását. Tréfásan megjegyeztem a múlt héten, hogy felkötöm magam a nyakkendőmre. És mégis akad valami odakint, ami úgy tűnik, sokkal inkább leköti az érdeklődését, mint én.
Én kimaradtam a beszélgetésből, és végül azon vettem észre magam, hogy az Alaska könyvtárában felhalmozott, életre szóló könyvek gerincét nézegetem. − Egyenesen és gyorsan – olvasta. 152. húsz nappal azután VASÁRNAP VOLT, és az Ezredessel elhatároztuk, hogy nem az étteremben ebédelünk, hanem kimegyünk a campusból, át a 119-es úton a Sunny Konvenience Kioszkba, ahol a kiegyensúlyozott táplálkozás jegyében fejenként két zablisztes krémlepényt engedünk meg magunknak. − Fura dolog szellemekkel beszélgetni – mondta. Looking for alaska könyv full. Elvett egy papír zsebkendőt a "dohányzóasztalról", és megtörölte az arcát. És én még azt sem tudhatom, hogy az egyenes és gyors utat 155. választottad-e, ha direkt így hagytál itt engem.
Úgy képzeltem, hogy Alaska inkább bagót szeretne, és úgy tűnt, az Ezredes nagyszerű rítust kezdeményezett. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a fiúk a lányokat puszta tárgyaknak tekintik, míg a fiúk a lányok szemében teljes egészében emberek... Ekkor Lara felállt, és finom, ártatlan kiejtésével félbeszakította dr. William Morse-t. − Olyan dögös vagy! − Velem úgysem tudnál. De Takumi sem tudja, hogyan kell vasalni. Nekem volt a legkevesebb vesztenivalóm. De van egy szúfi történet, amely szembeszáll azzal a nézettel, hogy az emberek csak azért hisznek, mert szükségük van a remény ópiumára. Itt meg viszonylag gazdagok vagyunk. Még mindig ott volt a széna, bár nem tudom, minek. Looking for alaska könyv brown. Nem sikerült felfedeznem őt, mégis kaptam annyit, ami újra elindított, hogy felfedezzem a Nagy Talánt. Nedves hajra kenve hónapokig ragyogni fog. − A róka kibaszott fáradt – mondta és nevetett. Minden erőfeszítés nélkül kiugrott az ablakon. Mintha nem tudtam volna végig, hogy pontosan ez lesz. A végén kezdtem, mint időnként azoknál az életrajzoknál, amelyeket nem akartam végigolvasni, és hamar megtaláltam az utolsó szavakat.
Harmadszor, hogy a Donna Books már a kezdetektől hitt ebben a történetben, és sokat tett, hogy körvonalazódjék. Az eljövendő jobb élet reménye minden bizonnyal erőteljes ópium. − Kékre festjük a hajukat? De az a részünk, amely több, mint részleteink összessége, nem kezdődhet és nem érhet véget, és így nem is vallhat kudarcot.
A szoba úgy festett, ahogy emlékeztem rá: könyvek százai sorakoztak halmokban a fal mellett, lila takarója az ágy lábánál kupacba gyűrve pihent, ingatag könyvhalom tornyosult az éjjeliszekrényen, s a vulkános gyertya kikandikált az ágya alól. − Azok a szemetek eláztatták a szobámat! Nem voltam vallásos, de szerettem a rítusokat. Istenem, a szeretlek tényleg orvosság a szakításra. − Hatvan kilométerre? Az Ezredes keményen igyekezett, hogy tökösnek tűnjön – készen állt, bármivel is próbálkozna Kevin –, de elég nehéz tökösnek látszani, ha az ember kizárólag egy narancssárga törülközőt visel. Be kellett látnom, lenyűgözően csinálta. Huszonegy nappal azután AMIKOR DR. HYDE MÁSNAP REGGEL becsoszogott az osztályba, Takumi ült le mellém, és a jegyzetfüzete szélére felírta: Ebédeljünk a McEhetetlenben: Rendben, írtam a füzetemre, aztán egy üres oldalra lapoztam, amikor dr. Hyde a szúfizmusról, az iszlám titokzatos szektájáról kezdett beszélni. − Istenem – mondta Takumi –, páratlan élmény nézni, amikor valaki először kóstolja meg a bufriedót. Nem tudtam pontosan, mit jelent a kifejezés, de nyilván valami olyasmit, hogy "nem helyénvaló", mert aztán az Ezredes kiterjesztette a listát, hogy azért hálás, mert ő a legokosabb emberi lény a lakókocsiparkban, és Dolores nevetett, és azt mondta: − Elég jó. Az iskolaév harmadik hetére a diákok jó része bufriedoszerűen aranybarnára égett, mert kint fecsegtek a tűző napon a hálókörletnél a szünetekben. Alaska nyomában - Gyakori kérdések. Két Mississippiből származó fickó lakott itt: Joe és Marcus.
Elképzeltem, amint reggel felkel, benéz a szekrénybe, és arra gondol: hmm... 93. hmm... mi lenne, ha fehér inget vennék fekete nyakkendővel? − Persze, de akkor nem viselhetted volna ezt a szexi kalapot – nevetett az Ezredes. Nem hallotta a szirénát? Nyilván nem akarja az ember, hogy a világ legdögösebb csaja így lássa, de arra számítottam, meg tudom magyarázni, mi történt. Kínában, miként az Öregtói megtudtuk, vannak napok, amikor megtisztítják a sírokat, amikor ajándékot visznek a halottaknak. Még akkor is, ha már csak egy estém maradt az éttermi mosogatásból, hogy ledolgozzam a dohányzás miatt rám rótt büntetést, a Sastól nem kellett félnünk. Annyit csókolóztunk, hogy már csaknem unalmassá vált, úgyhogy azt suttogtam: – Akarsz a barátnőm lenni? Kideríteni, mennyire volt részeg. Melegedni kezdett az idő, de a kazánfűtőhöz még nem jutott el a hír, úgyhogy az osztálytermek levegőtlenek és túlfűtöttek voltak. Nem dobhatja ki csak úgy egyszerűen az osztályból. Egyértelműen nem jellemző az öngyilkosokra. Looking for alaska könyv 6. Aznap egész nap vártam, hogy felhív és elmagyarázza, de soha nem tette. Ezért hugyoztak a cipőmbe. Az Ezredes előhúzott egy doboz gyufát a nadrágzsebéből, és egy gyufaszálat végighúzott a dobozon.
− Mi csak velük voltunk – felelte nyugodtan Takumi. Mintha az emberek segíteni akartak volna, de nem tudtak jobbat kitalálni. − Nem – tiltakozik, és a súlya holt teherként zuhan rám, összenyomja a mellkasomat, kiszorítja a levegőmet, ő maga pedig hideg és nedves, mint az olvadó jég. Ahogy a fiatalok egymás testéről beszélnek, az sokat elárul társadalmunkról. Aztán kezdődött a móka. Ágyban fekvés együtt, ruhátlanul ("genitális érintkezésben", 1. számú szabálysértés), részegen (2. Looking For Alaska · John Green · Könyv ·. számú), füves cigit szívtak (3. számú), amikor a Sas rájuk tört. Csodás vége lett életem legjobb napjának. − Szívesen – felelte, és elmosolyodott. Ki hallgatta, amikor Vonnegutot olvasott fel?
A bíróság tagjai egyenként beszállingóztak, de egy pillantást se vetettek ránk, amitől még pocsékabbul éreztem magam. Hogy mennyi időre, azt nem lehetett tudni. És látja a rendőrkocsit és a lehetőséget, úgyhogy tövig nyomja a gázt. Mind az öten magabiztosan haladtunk. A legtöbb örömöt tartogató idők, úgy tűnt, mindig szomorúságba torkollnak, mert amikor az élet kezdett olyan lenni, mint amilyen akkor volt, amikor még velünk lehetett, szóval ilyenkor rádöbbentünk, hogy véglegesen, teljesen semmivé lett. A "nem harcosok" közül többen, mint én is, rendszeresen felhívták a szüleiket, úgyhogy a szülők csak akkor telefonáltak, ha a gyerekek elfelejtették. − Eszedbe ne jusson! A rappelés olyan szexi.