John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét. A Pokolba tartó ügyfeleinket tájékoztatjuk, hogy a Boston Manor megállónál pótlóbuszok szállítják őket tovább. " Megfeledkeztetek rólam, de most már emlékeztek rám! " Mondtam egy rokonszenves ábrázatú papnak, aki gurulós bőröndöt húzott maga után. Azt hiszem, lefagyott az agyam, vagy valami ilyesmi.
A lárma nagyobbnak tűnt a megszokottnál, a színek túl élénkek voltak, a szagok túl erősek. John O'farrell – A férj, aki elfelejtette a feleségét könyv pdf – Íme a könyv online! Úgy saccoltam, negyvenéves lehetek, picit talán több; a halántékom őszült, fejem búbja kopaszodott. MySpace: "Ez vagyok én; íme a fotóim, barátaim, érdeklődési köröm; senki nem mondhatja, hogy meg se születtem, nézzétek, itt a bizonyíték! " Elnézést kér a késésért a túlvilágra tartó utasaitól. A férj aki elfelejtette a feleségét pdf 2022. Ráadásul szellemi ürességem fizikai tünetekkel is járt; reszkettem, és alig kaptam levegőt.
De hát pont erről beszélek; a saját nevemre sem emlékszem. Lemondó hangsúlya azért legalább jelezte, hogy ő is fölöslegesnek tartja a kérdést. Ehelyett egy siető nőt figyeltem, aki üres műanyag kávéspoharával megcélozta a perontakarító gyűjtőedényét, de meg sem állt, mikor a pohár célt tévesztve a földön kötött ki. Elnézést, nem tudom, ki vagyok!
Facebook: "Itt vagyok! Egy metrókocsiban utaztam, a térkép világosan mutatta az irányt, több száz ember vett körül, s mégis olyan elveszettnek és magányosnak éreztem magam, mint még soha. Megadná, kérem, a felesége vagy legközelebbi hozzátartozója nevét és elérhetőségét? Egy hét múlva még mindig a kórházban voltam, és a telefonhívásra vártam. Meg a házassági évfordulójukról. A férj aki elfelejtette a feleségét pdf na. Lehet, hogy a feleségem épp most telefonálja körbe a kórházakat, hogy a nyomomra bukkanjon – mondtam. Fordította: Bárány Ferenc. Van-e allergiája, vagy tart-e valamilyen speciális diétát? Ő hazafelé egy gyönyörű, vörös hajú nőt pillant meg az utcán, akiről megtudja, hogy a felesége. És arra sem emlékszem, hol lakom, hol dolgozom, mi a nevem, vagy hogy ilyesmi történt-e velem már ezelőtt is.
Egészségbiztosítási száma? Végre van úti célom; a küldetés fellobbantotta bennem a remény szikráját. Egy plakátra meredtem, amin az állt, hogy ugye nem felejtettem el megvizsgáltatni a prosztatámat. Valami álomszerű állapotban lebegtem, csapdába esve; nem volt senki, akit érdekelt volna, hogy élek-e vagy halok, nem volt senki, aki igazolta volna a létezésem.
Elnézést… tudna segíteni? Később megértettem, hogy ennek semmi köze sem volt neurológiai állapotomhoz, egyszerűen minden középkorú ember így érez. Mintha minden személyes adat egyszerre törlődött volna…. Félreért, én tényleg nem tudom, ki vagyok. Bár eddig nem töprengtem rajta, de öntudatlanul mégis úgy hittem, a húszas éveim elején járhatok, és most azt láttam, valójában két évtizeddel idősebb vagyok. Az Edward Király Kórház másfél kilométerre lehet innen, arrafelé – mondta, és karjával jelezte az általános irányt. Csak sajnos épp válófélben vannak A neves angol humorista abszurd helyzetre építő romantikus regénye üdítően szórakoztató történet arról, hogy a szerelem mindig megérdemel egy második esélyt. Látnia kell egy orvosnak! De az én helyzetem rosszabb volt, mint egy magánzárkába zárt rabé. A férj aki elfelejtette a feleségét pdf 2019. Mindent elfelejtettem. A másodperc tört részéig még válaszolni is akartam a kérdésre, ugyanazon a magától értetődő hangon, amelyen a hölgy feltette. Különböző peronokra mutató nyilak, számozott zónák, jelek tucatjai kalauzolták a sietős utasokat, miközben véget nem érő információhalmaz gördült le a képernyőkön, és a hangosbeszélő recsegése betöltötte a fülem. Valami végletes amnéziában szenvedek… egyetlen dologra sem emlékszem magammal kapcsolatban.
Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2014. Bemerészkedtem az egyik nyilvános mosdóba, csak hogy megnézzem magam a tükörben, és megdöbbentett az az idősebb, szakállas idegen, aki morcosan bámult vissza rám. Mintha teljesen törlődött volna a memóriám. Sajnálom, de felvétel előtt fel kell tennem néhány kérdést – mondta a nő, amikor újra felém fordult. Igazság szerint ez az élmény tényleg egyfajta halálnak tűnt a számomra. Elnézést, azt hiszem, szélütés ért vagy ilyesmi… – kezdtem bele valami magyarázkodásfélébe. Bocsánat – mondtam gyorsan –, azt hiszem, egy kicsit megőrültem. Lehet, hogy van feleségem? Egyszerre láttam minden ing minden gombját, és egyszerre hallottam az összes hangot.
Orvosi segítség – gondoltam erre van szükségem! Éppen a metrón utaztam, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy nem tudom, miért vagyok ott, hova megyek, és így tovább. Nem emlékszem, ki vagyok, semmire sem emlékszem magamról. A járókelők többsége faképnél hagyott; mereven néztek előre, esdeklésem süket fülekre talált. Menjen észak felé, és szálljon át a Gyökér utcánál!
Szabadna akkor a címét? A pappal való találkozás azt juttatta eszembe, hogy talán meghaltam, és éppen a mennyország felé tartok. Ekkor vettem észre először. Kérdeztem izgatottan.
Mozdulatából láttam, hogy szabadulni szeretne tőlem. Eltévedtem – szólítottam meg egy elegáns öltönyös fiatalembert. Úgy baktattam végig a forgalmas utcán, mint egy meglepett időutazó vagy mint egy idegen bolygó szülötte, akinek minden újszerű, néha furcsán ismerős, néha teljesen bizarr. Úgy mért végig, ahogy egy különösen megátalkodott embert szokás végigmérni. Szabadna a nevét, kérem? Szed-e valamilyen gyógyszert, vagy részt vesz-e rendszeres gyógykezelésen?
Szívesen elkísérném, de akkor elveszteném az állásomat. A férfiak gyakran megfeledkeznek a bevásárlásról. Egy hang azt súgta, hogy menjek vissza a peronra és vessem magam az első szerelvény elé. Azonnal beszélnem kell egy orvossal – hebegtem a baleseti és sürgősségi osztály betegfelvételén. Ez az, hozzátartozó! Az azonban korántsem hétköznapi fordulat, hogy valaki teljesen elfelejti a feleségét. A térképet nézve észrevettem, hogy Heathrow-nál a szerelvény visszafordul. Hát, néha mind azt érezzük, hogy nincs értelme az életnek, de higgye el, minden ember különleges… Én meg mindjárt azt felejtem el, hogy lekésem a vonatomat! Ezt hirdeti a sok kőkorszaki barlangrajz; "Élek! " Ja, azt a helyet ismerem.
Nem tudom, nem emlékszem. Ezt harsogja a sok graffiti a metró falán. Gőzöm sem volt róla, de úgy éreztem, hogy most nem ez a legnagyobb gondom. E regény főhősével pontosan ez történik: egy esős őszi délután a metrón egyszer csak rájön: fogalma sincs, merre tart és mi okból, sőt azt sem tudja, ki is ő, hogy hívják, mivel foglalkozik és hol lakik. Talán még valami mániákus nevetésfélét is hallattam. Megszólalt a telefon, és a nő otthagyott ég és föld között lebegve, míg elintézett valami egyszerűbb esetet. Talán ellopták a gyűrűt a tárcámmal és a mobilommal együtt. Lehajoltam érte, és a többi szemét közé tettem az edénybe, amit egy idősebb ázsiai férfi tolt nem éppen rá illő, fluoreszkáló mellényben. Ha én is visszajövök ugyanezen az útvonalon, talán egy ismerős állomás vagy valami jellegzetes tárgy segít, hogy újra megtaláljam önmagamat. A jegygyűrű hűlt helye új reménnyel töltött el.
Ám a Kettes Terminálnál egyszer csak csapdába estem. Fél órával később, egyedüli mozdulatlan lényként egy utasoktól nyüzsgő vasúti csomóponton, a táblákat böngésztem, hátha találok valami útvonalat, ami visszavisz korábbi életembe. Az ajtók még el se töprenghettek azon, hogy becsukódjanak-e, mikor a nő felpattant, és sietve elhagyta a kocsit. A pult mögött ülő nőnek egyszerre sikerült megbántottnak és unottnak látszania.