A turpisságra azonban hamar fényderül, az igazgatónak és Ábelnek sikerül elfognia Fuszulánt. Az apa kint hagyja, Ábel azt "hazudja", hogy nem látta, sőt ő fogta) Megnyúzzák a nyulat, majd az apa közli Ábellel, hogy a Hargitába fog menni erdőpásztornak. Tamási Áron: Ábel a rengetegben. Nehezen találja a helyét, nehezen megy neki a munka, még tréfálkozni sincs kedve a fahordókkal, pedig az eddig szokása volt. Vonja le a végső következtetést Ábel. A román csendőr a balsors megtestesülése a főhős számára. Ábel kiássa és kiderül, hogy hatalmas, gyönyörű agancsról van szó: "Gazdag fejlődésű agancs volt, a szarvasok királyáé lehetett bizonyosan. Ábel"magára apad", s tapasztalatait mérlegelve számvetést csinál a csendőrrel töltött napokról. Vagyis, bár Erdély nagyrészt magyarlakta terület volt, a történet idején mégis (már) Romániához tartozik, elméletben a hivatalos nyelv a román (persze mindenki ízes magyarsággal beszél) és a hivatalos fizetőeszköz a román lei (vagy lej). Ábel hosszas kérlelés után ad neki egy szekérrel, de cserébe olvasmányokat kér, hogy ne unatkozzon egyedül a Hargitán. A bomba által kipusztított fáknak örül, hiszen azt saját hasznára árulhatja. Tamási Áron Ábel című regénytrilógiája az 1930-as években született. Valóban nem olvasta el őket, mert csupa istenes könyvet kapott a barátoktól.
Mi tette lehetővé, hogy a magyar nyelv hivatalossá tétessen 1844-ben? Tamási Áron (1897-1966): a székelyek legjellegzetesebb és legnagyobb írója. Ábel egy erdei séta alkalmával elrejtett fegyvereket és bombákat talál az erdőn.
A regény realizmusa a mítoszra és a mesére épül. Továbbá talál még 12 bombát, ám nem tudja, mi lehet az, csak sejtései vannak. Tisztességtelen ember. Ezt látja Fuszulán is, aki már eddig is sok fát vásárolt Ábeltől, s most úgy dönt, cselhez folyamodik. Ábel megsiratta kincseit, de megígérték neki: annyi könyvet küldenek helyette, hogy a télen el sem tudja olvasni.
Alakja elsősorban egy példázat, általános szintre van emelve. A gvárgyin megtanítja lőni Ábelt, s szép napokat töltenek négyesben, bár Ábel számára nem felhőtlen a boldogság, ugyanis a gvárgyin elégeti a füzeteit, mondván, hogy semmi jóra nem tanítják. Sulyok Vince: Hazád és anyanyelved – részlet). Stílusirányzat: realizmus.
Néhány nap múlva megérkezik Márkus az ígért könyvekkel és az elismervénnyel, miszerint a fa árát befizették a bankba. Az emberi aljasságot, gonoszságot ellensúlyozza a megértő jóság és a megbocsátás. Míg neved magyar, idegen maradsz, míg múltad magyar, idegen maradsz, bárhova vet a sorsod! Telnek a napok és a hetek a Hargitán: Ábelt meglátogatja az édesanyja és az édesapja is a fiú legnagyobb örömére. A tavasz közeledtével (március elején) a nagybeteg szolga-barát szépen összeszedte magát.