Minek egy temetőbe ennyi szépség, a béke látszata, ez a zsongás, a madarak neszezése a gallyak között, mikor nem ez a valóság? Ismerkedik a várossal. Vajon így könnyebb elviselni ezeket a dolgokat? Ha nem jön Antal azzal a különös kívánsággal, most ott fekszik Iza mellett, s engedi, hogy az álom erőt vegyen rajta.
Hát az öregasszony hányszor felhívatta, tanácsot kért, mit csináljon, mert a szén poros, hátul kibontották a fásszínt, valaki kilopta a fűrészt meg a baltát, apa nincs jól, új postás van, nem akarta otthagyni a nyugdíjat Kolmannál – micsoda emlékek! Sose bánta, ha Iza megemlíti Antalt, de nem örült, hogy az asszony fél meglátni az orvost. Iza nem szólt semmit, csak ült mellette, egyenes derékkal, mozdulatlanul. A Capitolium rémlett fel előtte, a hét halom, Romulus sose látott, ezerszer elképzelt arca, a gyermek előtt pedig apja teste, a karjáról lelógó izomrostok, Dorozs, a hévíz, valami alapvetően nem latin, hanem dunamedencei, aminek nem tudott nevet adni. Oly eleven, olyan tószerű volt a foncsoros felszín; félt, hátha megjelenik, úszni kezd, s kirezeg belőle valaki vagy valami. A taxi kopasz platánok között futott, a Sándor utcán nagy, lebegő plakát hívta fel a figyelmet valami táncos mulatságra. Gica gonoszul nézett utána, míg beült Lídia mellé, és a nagy kocsi elringott a szemük elől a klinika irányában. Koszorú szalag felirat apának is a. Az őr hangja váratlanul erős lett, most már indulatos, majdnem kiáltás: – Törje ki a nyakát otthon, ha akarja, de ne itt, ahol én vagyok felelős. Ne hidd, hogy nélküled maradtam, angyalok hű világa vesz körül".
Emlékét öleljük át, áldjuk imával. Milyen kár, egy ártatlan időtöltéssel kevesebb. Most sem áll velem szóba? Ez a fajta temetési koszorú, amely az elhunytat tiszteli, sokat jelenthet az elhunyt gyászoló családjának. Teréz rádiózott, takarított, néha megcsóválta a fejét, azt gondolta, nagy bolond is ő, ma később fog végezni, mint egyébkor, mire a vénség hazavergődik, máskor ő már fel is készítette az ételt. A napok irreális lebegésben surrantak tova. Domokos feküdt a díványon, dinnyét evett, csúful falta a kantalupot, valósággal kimarta a héjából – Domokos gyönyörűen evett, kényesen, finoman, de néha szeretett úgy viselkedni, mintha nem volna még felnőtt –, azt mondta: – Hát ha semmi sem jó, akkor járkálj körötte többet! Az öregasszony egyszerre megérezte, hogy hideg van, kesztyűtlen keze csillogott és meggémberedett a víztől. Végső búcsú.. - A csókod festi kékre az egetSzemed színétől zöldülnek a fákNélküled üres minden képkeretés világtalan az egész világ. Édesapám elhunyt, koszorújának szalagjára mit írassak. Iza először érezte, sértődött szomorúságában, hogy voltaképpen nem is bánja, ha az anyja nem lesz mellette néhány napig. Alig pár hete készült, a víz ragyogott, szikrázott mögöttük a napfényben. A temetőbe nem megy ki vele, de a vonaton vele lesz. Kolman arca csak úgy fénylett a jóakarattól, és figyelmessége nem is neki szólt voltaképpen, hanem Vincének.
Első esztendőben, mikor megjelent iszonyatos bizonyítványával, az iskola adta félvárosi-félparasztos ruhában, és csúnyán nézett a fürdőtelep körül őrjöngő, ismeretlen komondorra, nagyanyja csak összecsapta a kezét: mit ad ennek enni, hisz óriás lett az iskolai koszton. Iza hangja halk volt, de éles, Domokos megborzadt, mikor két halott boldog titka egyszerre adattá vált, jegyzőkönyvi ténnyé, s a kis íróasztalnál ülő lány azt is leírta, hogy volt valaha ebben a városban egy fiatalember és egy ifjú lány, akik a kertségekbe jártak csókolódzni, s hogyha senki más, de az öregasszony számára logikus sétahely volt a Balzsamárok, főleg olyan éjszakán, amelynek délelőttjén a férje síremlékét állíttatta fel. A portás pultjánál kiállították helyette a bejelentőlapját, csak alá kellett írnia. Hilda mulatságos dolgokat tudott a régi Pestről, jól emlékezett nászútjuk évére, az ezerkilencszáztizenegyesre is, kabaré- és orfeumneveket sorolt fel, melyek közül az egyikben ők is jártak Vincével, csak szünetben hazamentek, zavartan, pirulva. Fiatal lány korában nem szerette a vasárnapokat, unatkozott a város hétköznapi zsibongása nélkül. Úgy érezhet, ha ránéz, mint egy anya, akinek a rút gyereke is csodaszép. A társalgás elakadt. Idézetek koszorú szalag felirat. Az volt az első gondolata, hogy mégse hozta el feleslegesen a fürdőlepedőt. Onnan tudta, hogy elszundikált, hogy annyira megijedt a csengőszótól. Szélvédő felirat 47. Uramisten, nem figyelte meg, kik voltak kinn a temetőben; Iza beültette a kocsiba, mielőtt megszámolhatta volna, ki küldött sírcsokrot, koszorút, nem tudja megköszönni senkinek. Felült, egyengette a szoknyáját, kinyújtotta a kezét a cigaretta felé. Az igazgató egyre növekedő nagyrabecsüléssel nézte. Iza telefonja valamivel hamarabb szólalt meg a hallban, mint az ő ébresztője, de azért a vekker is rázendített, az öregasszony büszkén hallgatta.
Dorozsra gyógyszálló, Vincének síremlék, az öregasszonynak pesti lakás. Domokos diadalmasan rohant vissza, szerzett egy taxit megint, az öregasszonyt Iza mellé ültette, ő a sofőrülésen maradt. Bárdi minden fizetésnapon elsírta, milyen kevés marad neki a félhavi összegből, amelyet meg kell osztania a "vénasszonnyal" Szalkán, Iza sose mondta senkinek, hogy támogat valakit, vagy egyáltalán van valami családtagja, a gyermektelenségi adó vagy a kölcsönjegyzések idején egyszer sem érvelt sem apjával, sem anyjával.