Már nem sok van hátra a csúcsig, nagylevegõ, feszülõ inak, botok koppanása. Fáradtan roskadok egy székre, lerúgom a bakancsomat, lehúzom a lábamra tapadt zoknijaimat, a lábam csupa víz. Halottak kerítés mögött, nem mozdulnak, fegyelmezett rendben fekszenek hideg földben.
Kihúzom magam, kitámasztom a derekamat, leszegem a fejem, és konokul neki indulok a falut átszelõ hosszú aszfaltútnak. A bércrõl nehézkes a leereszkedés, a vízmosta, köves, lejjebb agyagos talaj erõsen próbára teszi az izületeket. Zihálva, kapaszkodok feljebb és feljebb, kerítés mellett, mohás fák árnyékában, gyökereken taposva, botomat erõltetve. Csendben, keveset beszélgetve ballagunk egymás után. Sárgás színű a tenyered? Autoimmun betegség is okozhatja - Egészség | Femina. Számomra ismeretlen terep, esõház, Fényes forrás mélyen az árokban, nem megyek le, pecsétõr nincs, ragasztható pecsét van, így hát ragasztva pecsételek és egy keskeny ösvényen kanyargok tova, hogy megérkezzek a Lukács-árok kopár peremére. Egy kedves ismerősöm, aki a NeuroPress Terápiával gyógyult meg, javasolta, hogy keressem fel őket. Börzsöny vulkántúra. Végül felérek egy szekérútra, és jobbra fordulok, jól esik az enyhén emelkedõ erdészúton gyalogolni, többen magállnak, hogy megszabaduljanak a feleslegessé vált ruhadaraboktól. Ezért érdemes túrázni. A lépteim egyre lassulnak, kimértebbek, kiszámítottabbak, energiatakarékos módba kapcsolok. A falépcsõ hatalmas fokait lépkedem, nem tudom, kire szabták ezeket.
Rögtön megjegyzem, hogy egyikük sem fogja képes megszabadítani a repedéseket egy eljárás során. Szûkül a meder, a földfalakat sziklafalak váltják fel, egyre inkább vadregényes, különleges, lenyûgözõ a hely. Tóth Kinga: Cigányapáca. A talpamon repedt a bőr, már a járás is komoly kellemetlenséggel járt, fájt, égett, viszketett, aludni nem tudtam, éjszaka többször is felébredtem. Nem kézilabdázol véletlenül? Elõször is sártenger, másodszor pedig a patakon nincsenek hidak, a gázlók pedig nem járhatóak az áradás miatt. Csak az emelkedõ tetejére koncentrálok, szemeimet az útra szegezem, csak azt nézem, idegeimet kímélem, nem akarom látni, mennyi van még hátra. Innen egy kicsit nehezebb, de gyorsan felérek a Hegyes-tetõ aljáig.
Minden lejtõn futok, egy domb tetejérõl meglátom "barátaimat", valószínûleg azt gondolták, végleg elmaradtam. A Panoráma út aszfaltcsíkján bandukolok, társam lemaradt valahol, lassan teljesen besötétedik, mellettem vastag fénycsóvákat szórva húznak el az autók. Az erdõ szélén lerogyok egy tuskóra, ezt kihasználva, azonnal támadásba lendül a szúnyogok éhes hada, a szürkület kezd mindent bekebelezni, egybeönteni, eltüntetni. Szerencsénkre nem voltunk olyan gyorsak, hogy a nyakunkba kapjuk az égi áldást. Ösvény balra, ügyeskedõ egyenesen, siet, bele is fut, lássuk, neki oka van. Bőrgyógyászati panaszok - Marica. A Déliben alig bírok leszállni a vonatról. Feri megvár egy keresztezõdésnél, mutatva merre kell tovább menni. Rögtön az udvari csaphoz megyek, és mosom az arcomat, tarkómat, hûtöm a csuklóimat.
A fák pattogva, ropogva válnak a tûz martalékává, arcomat forrón hevítik, pecsételek, nem várok, indulok át a sötét éjszakán. És mindig csak a következõ pont lebeg a szemem elõtt, mint teljesítési cél. Népi gyógymódok a fehérítéshez Az előző módszerek nem csak azokra vonatkoznak, akik a sárga sarkú problémában szenvednek, hanem a lábak bőrét gondozó emberekre is. Teszem fel a kérdést, írom le magam, már sokadszor, mióta túrázok. Sült hús, rántott hús illata lengi körül a házakat, nyitott ablakokon rádiók, tévék, magnók hangjai szûrõdnek. Nagykanizsáról – mondjuk. A megjegyzés a hátizsákom nagyságára vonatkozott. A meleg teát nagy élvezettel kortyolgatom, fogytával megkísérlem az ismétlést, nem az õ hibájuk, hogy a repeta már hidegre sikeredett a bogrács feltöltése miatt. Miért sárga a vizelet. Hossszúvölgynél kiérek egy mûútra, balra fordulva kapkodom lábaimat, a lezuhanó nehéz cseppek az aszfalt felszínébe csapódva szóródnak szerteszét. Ez segítené a PKUs gyermekek beilleszkedését, a PKUs kismamák (akiknek még szigorúbban kell tartani a diétát) életét, és az emberek jobban értenék a PKUsok mindennapi kihívásait.
Elindulunk ketten, késõbb még ketten csatlakoznak, de õk hárman végül elmennek, én nem bírom velük a tempót. Túratársak érkeznek szembe – vajon õk melyik túrát teljesítik –, lámpájuk éles fénye belevág a szemembe, hiába hajtom le a fejemet, egyre többen érkeznek, akadályozzák a haladásomat, folyamatosan kerülgetni kell õket. A nap sárgás fénnyel nyalja a tájat, a távolban, domboldalon tehenek legelésznek fakarámok között, a táj alpesi benyomást kelt.