Azonban azt is megállapíthatjuk, hogy A vén cigány mégiscsak inkább a dialogikus versbeszéd felé közelít, és e tekintetben egy interaktív befogad ói aktust ír le, kevésbé tekinthető tehát magányos monológnak. Keletkezéstörténetét vagy megtanultuk annak idején az iskolában, vagy nem. Ő maga is halott költőnek írta le magát: Fogytán van a napod, Fogytán van szerencséd. Csak a csönd, a csönd ne! 15 Faragó Kornélia: A metamorf alakzat (A vén cigány mint művészeti önreflexió).
A vén cigány utolsó szakaszában az öröm hangjai a kimondott és ezzel a költő számára megoldott dilemmát ünneplik: "Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak. Hallucináció és látomás Vörösmarty bor(dal)rapszódiájában. De ez így tiszta illúzió, avagy a teljes, az abszolút tisztaság illúziója csak: romantika – realitás nélkül, még akkor is, ha sorsuk látszólag valóságos talajt teremtett utólag a romantikus program számára. 8 PALKÓ Gábor, Hangszer-hang-meghallás = UÖ, A modernség alakzatai, Bp., JAK, Ulpius Ház, 2004, 10-11. Egyik döntése sem ment fel a következő, a másik, az újabb, a mindig másik és mindig újabb döntés alól. És arrébb: "Most tél van és csend és hó és halál, / A föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült meg, mint az isten, / Ki megteremtvén a világot, embert, / A félig istent, félig állatot, / Elborzadott a zordon mű felett / És bánatában ősz lett és öreg. " Elégtétel-e egy élet számára a jelen megragadása? A vén cigány versbeszélője esetében kétségessé válhat a lírai beszéd szituálhatósága is. Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: A vak csillag, ez a nyomoru föld. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1959, 328. ) Mondatformái változatosak, a kimondásnak, a töredékességnek és az elhalgatásnak egyaránt tartós szerepe van.
Vörösmarty látomásai egyébként nem azért olyan kínzók és nagyok, mert – ahogy mondani szokták – nagy fantáziából fakadnak (azért is természetesen), hanem mert nagy a hitelességi fokuk. A végpontokat egymásba játszva a költő megvalósítja a teljes realitást, amelyben egyesül külső és belső, ember és világ. 50 Gärtner Petra bemutatja a konferencia helyszínét, a Szent István Király Múzeumot – fakultatív program. Az általános fogalom nála megjelenít, a logikum önmagát közvetíti, a lét pedig a konkrét lét vonásaiban ismer magára. Lapockáidra, a kezed ökölben. Szabó Magda A legutolsó bordal címmel írt tanulmányt a versről, amelyben úgy jellemzi az írást, mint a disszonancia kínnal transzponált harmóniája (... ) sikoltás váratlan 5 GYULAI Pál, Vörösmary Mihály: Életrajz = VÖM, Bp., 1884, 73. Bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Olyan magasról olyan mélyre esni, a reformkortól 1851-ig, az Előszó pillanatáig, az valóban tűrhetetlen. Könnyezve intlek, / szép jövőnk, ne légy ily sivár!... Második korszakában alkata találkozik korával, a feladatvállalásban látszólag megoldja dilemmáját. Az ember fáj a földnek; oly sok Harc - s békeév után A testvérgyülölési átok Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl. Vörösmartynak tehát ugyanúgy szüksége volt az ellenállás kinyilvánításához A vén cigányra, ahogy Arany Jánosnak A walesi bárdokra. Szlalomozik a srác az autók közt, bámulják a lehúzott ablakból, fél szeme mindig a lehajtón van, odagördül, ha valaki parkol. Vörösmartynak ez nyilván a romantikában fogant eszménye.
Eltelik a nap a kocsisorral. Nagy-Magyarország a kocsira, piros csíkos legyen vagy sima, lesz még egyszer ünnep a világon! Különben egyik legszebb epigrammája. Azt hinné az ember, hogy a romantikus nagypátosz sodrása, az a gyönyörű magyar nyelv segít hozzá ehhez az elemi hatáshoz. Amint Tóth Dezső megjegyzi, e mozzanatra először Szauder József figyelt fel egyetemi jegyzetében. ) De mi lett a szereppel, a vállalttal, a döntéssel? A kínba fúlt világ már csak a halált fogadhatja; vagy a tisztulás felé fordul, vagy elpusztul. De a nemzet még akkor is, amikor látszólag csak dalnokot óhajt erényeinek és hibáinak megéneklésére, amikor tehetségeiből koszorúzásra alkalmas szobrokat farag – a nemzet akkor is érzi, hogy nem erkölcseinek pozitív leírására van szüksége, hanem létdilemmáinak felfedésére, dühös átokra, elkeseredett haragra, önkorbácsoló rációra; az igazán nagy tehetségekből a nemzet mártírt csinál, mert befogadni ugyan nem tudja, de érzi, hogy szüksége van reá, és ezért ki is izzadja magából. Úgy gondoljuk, hogy Tóth Dezső kiváló Vörösmarty-monográfiája a gondolati versek értékelésében a sok remek felismerés mellett éppen a dilemmavállalás vonatkozásában marad adósa egy nem egészen realista történelemszemléletnek, amikor pesszimista kicsengést vél ezekből kihallani. Vörösmarty Mihály A vén cigány című verse 1854 nyarán keletkezett. A közelítő tél című kötetet. Számos kísérlet történt A vén cigány és más, motívumokban és tematikában a Vörösmarty-vershez kapcsolható kortárs szöveg összevetésére.
Vörösmarty Mihály: Előszó. Bár Gordon Győri János alapos adatgyűjtése azt bizonyította, hogy a világhálón fellelhető versértelmezések, segédletek inkább paródiáknak tűnnek egy értő szemnek, mintsem korrekt összefoglalásnak. Talán azért is, mert ezer asszociációt hord magában, ott rejtőzik benne a bibliai, galamb hozta olajág; ott az antikos pars pro toto ereje, a tenyésző, habzó őserdők helyett egyetlen szál gally; én még Shakespeare-t is bátorkodom megtalálni benne, a birnami erdőt zöld gallyakként a katonák sisakja körül. Lehetséges, hogy a forradalomban elveszett barátra utal itt, talán Petőfire gondolt. 20 Patócs László: Az érzetek kivetülése – az önértés múltidejűsége (Vörösmarty Mihály: A vén cigány). S a törvény újra ölt. Elnök: Tarján Tamás. Az idézett szakasz kulcsfogalma az erkölcsi tisztaság. 20 Nagy J. Endre: A bujdosó elhagyatottsága és őrülete. Jellemző nemcsak a 20. századi olvasóra, hanem csodálatosképpen Vörösmartyra is. Nem is tudom, mi lett volna velünk, ha netán kápolnásnyéki vendégünk nem írja meg az Előszót. Az első szakasz egyetlen pesszimista átok, a teljes reményvesztettség képe, az utolsó pedig a költői megalázkodása, aki visszakönyörgi magát a remény kegyeibe: "Setét eszmék borítják szemet, / Szivemben istenkáromlás lakik. A nagy versmondók egyike a globalizáció szellemében skandálta a sorokat. Az eddigi szakaszokban csak ritkán és burkoltan történt egy-egy utalás a társadalmi helyzetre.
Kérjük szíves megértésüket! És, furcsa módon, a remény elvesztése nem jelent, nem sugall reménytelenséget. 45 Bokányi Péter: "Malom a pokolban" – egy kép élete. Ezek ismeretében talán felülírhatjuk azt az ironikus vélekedést, amelyet Szabó Magda Vörösmarty-drámája egy párbeszéde olyan szemléletesen és lényeglátóan ragad meg. 10 A Hermann László zeneiskola diákjainak műsora. 45 Sirató Ildikó: Az extázistól a depresszióig. De ha valaki netán azt hinné, hogy ez a nem-tudásból fakadó és meglehetősen sokáig tartó bizonytalankodás (amellyel nem álltam egyedül az olvasók közt), a verskezdetnek és a versfolytatásnak ez a homályos összefüggése bármikor is zavart volna engem a szöveg befogadásában, hogy csökkentette volna elemi elragadtatásomat, az mélységesen téved. 13 Hol helyezkedik el A vén cigány zenét hallgató versbeszélője és az odaértett hegedülő cigány ezen a tengelyen. Tehát: áldozat az emberekért – ezért kell élnie, s ha így él a költő, akkor tiszta marad. Ritkán, nagyon ritkán sikerül a világköltészetben az, ami itt Vörösmartynak: fedésbe hozni, adekváttá alakítani a szélsőséges élményt a szóval, a verset elemi megrázkódtatássá tenni. A század technikai mondanivalója: az első ipari forradalom, és politikai mondanivalója: szabadság, nemzet – együtt szólal meg a magyar reformkorban, s a szabadságharcban éppen értük folyik a küzdelem. Élete Kápolnásnyék 1800. Valóban, ha formai szempontból töredék is ez a vers, költői jelentőségében rendkívüli; mindaz, ami romantika volt, leszakadt a költőről, akár a vén gúnya: nincs többé szerep, nincs többé póz; a halott költő tükörben nézi magát, s tudja, hogy halott. Dűlőutak hegeitől szabdalt.
Inkább csak féltudatos tűnődéseimmel körülszőttem, továbbképzeltem a szöveget, arrafelé hajlítva Vörösmarty mintegy bibliai kijelentéseit, hogy minden kezdet édeni, a reménynek csecsemőarca van, csak később szakad ránk az elháríthatatlan végveszély – azzal a megszorítással, hogy a "kezdeti" és a "későbbi" itt hajszál híján egybeesik. Útkeresései Világos után – a jelen és a jövő metaforáinak kapcsolódása A vén cigányban. A verszárlatban az első szakaszhoz hasonlóan újra megszólítja a cigányt és leállásra bíztatja, tehetségét és erejét tartsa meg egy jobb kor számára, amely, ha eljön a világ ünnepe lesz. A vers úgy hat, mint egy földrengés. Az érzelmek amőba-mozgását a költői ellentétek egymásra szabadításával éri el: a világ fázik és lánggal ég, a vér forr – a húr kemény, mint a jég verése, zivatar tombol – a sír reszket, valami dörömböl – valaki zokog. Vörösmartyból a vállalás kimosta a hitért könyörgő átokbizonytalanságot, és az Emlékkönyvbe írójából a vállalás A vén cigány költőjévé avatja. A dilemma alapformáját megérző-megfogalmazó Vörösmarty a küzdelem tartalmát kora haladó mozgalmaiban jelöli meg. Románc című könyvéről Fűzfa Balázs beszélget. 83 év múlva milyen hasonló József Attila öröme: "S mégis bízom. 30 Hozzászólások, vita.
Szerb Antal Vörösmarty költészetét a feladat-fantázia viszonyában értelmezi, és e viszony alakulása szerint megkülönböztet benne három korszakot. A döntés motívuma hiányzik belőle, az itt és most mindig megújuló dilemmája. Nem volt könnyű dolguk a reformkori költőknek, annál kevésbé, mert gyakran ki nem próbált, idegen vagy fura nyelvújítási szavak álltak csak rendelkezésükre, s mert az új téma bizony gyakran feszengett a magyar romantika mentés-zsinóros öltözetében. Ha a cigány muzsikálását hallgató beszélőt tematizáljuk, befogadói értelmezésként olvassuk a szöveget. Mi, annyi kiábrándulás után, már nem a technika idilljében, hanem rémületében élve, olykor nehezen fogjuk fel a diadalmas haladáshit húzóerejét.
Alkata, tehetsége a találkozást szintézissé emeli, amelyben valahol megvalósul az az ősi egység, az a kozmikus egymásra találás, amit az ember bontott meg, amikor rációjával rátelepedett a világra és önmagára is. Az indulat mind erősebb lesz benne és az átokvilág ereje mind átfogóbb. Az emberiségért tenni kell valamit, az egészért, mindenkiért vagy legalább a nemzetért, az egészért, a Nemzetért. De belső világa is kipusztult, és lelkének leírása ismét a külső-belső pólusain keresztül történik: "Véred megsürűdött" – ez külső ehhez képest: "Agyvelőd kiapadt", és végül a legbelsőre vonatkozó következtetés: "Fáradt vállaidról / Vérgúnyád leszakadt. " Elítéléséig szabadon engedték, majd Haynau több más képviselőtársával együtt őt is kegyelemben részesítette. Lisznyai Kálmán) esete mutatja: az ilyen fajta lepaktálás a hiteles alkotói magatartás végét jelentheti. Válogatott írások 142-161. old. Vörösmarty felelősnek érezte magát, elkötelezett ember volt és elkötelezett költő. Dörömböltek hasad boltozatján, és mi lett a szerelemből, látod, minden mostból mindig lesz egy aztán.