Vontatókötélre fogtak, engem vontat a hal. Sok értéket kaptam, és egy még erősebb hitet. 24 - Ez nem jót Ńelent neked, nagy hal - mondta s odább toltZ a vállán a zsinórt, a zsák śölött. Az öreg halász két kézzel igyekezett visszatartani a zsinórt, éppen annyira, hogy azért el ne szakadjon.
"Mire gondolhatnék most? Qué va - mondta a fiú. Eelnézett az égre, aztán ránézett a halra, a marlinjára. Bár az élet megtépázza az embert, bár a halat szétmarcangolták és rengeteg veszteség érte, de nem vesztett. A madár magasabbra szállt, és megint körözni kezdett, merev, mozdulatlan szárnnyal. Elıbb ki kell fárasztanom, aztán meg kell majd ölnöm. " Szívesen gondolt arra, hogy miként bánna el a hal egy cápával, ha szabadon úszkálhatna. Másfelıl is, más kíkötıpartokról is indultak csónakok ki a tengerre, s az öreg halász hallotta az evezıik cuppogását és locesanását; noha látni nem látta ıket, mert a hold közben már lebukott a dombok mögé. Bánom is én, hogy melyikünk óli meg a másikat. " A fiú szívmelengető karaktere pedig megtölti érzelmekkel az írást.
"Jobb kézzel bírom tartani, ha a ballal kiśeszítem - gondolta. A hal még néhányszor rácsapott az ólomra, s valahányszor rándított egyet a fejével, az öreg halász utánaengedett neki egy kicsit a zsinórból. Akarom - mondta a fiú. No, vigyük haza a cókmókot - mondta a fiú. "Dolgoztassuk meg a zsinórért - gondolta. Csak hadd törjék rajta ık a fejüket. "A madaraknak kesecvesebb a sorsuk, mint a miénk = góndolta -, kivéve a ragadozó madarakat, és a nagy, erıs téstő alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny k‹s madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlénül viselkedik néha? A fiú is szomorú volt, kértük a marlin bocsánatát, és rögtön végeztünk vele. " De éjfélkor már újra harcolt velük, és ezúttal azt is tudta, hogy hiábavaló a küzdelem. İ is eljött néhanapján a kertvendéglıbe a régi idıkben. Hát most eljött az ideje, hogy bebizonyítsam. Legokosabb lesz, ha megint kivetem azt a kis horgot, a csónak farában - mondta.
Nekem sosem volt csont-sarkantyúm. Santiago küzdelme a körülményekkel a hallal, a halért, a mélyben leselkedő veszélyekkel, mint az ember útkeresése hosszú élete során a lét buktatóival egy magasabb cél felé. A két kezem elvégezte a śeladatát, és szépen visz bennünket a szél. Azzal sem érsz semmit. Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára. Csak el ne felejtsem" - biztatta magát az öreg. Erıs volt a zsinórja, nagy, nehéz halaknak készült, s az öreg most átvetette a hátán, és húzta, amíg úgy megfeszült, hogy gyöngyözı kis vízesöppek préselıdtek ki belıle. De legalább megöltünk sok-sok cápát, mi ketten, te meg én, s néhánynak elláttuk a baját.
Talán majd ha megemésztettem ezt az erıs nyers tonhalat, talán akkor majd fölengednek. Attól félt, hogy émelygés fogja el, hányni fog, és elgyengül tıle. Az ön által megjelölt témakörök: Temakor_1. A csónak szépen haladt, ha tekintetbe vesszük a nehézségeit, s az öreg Santiago a hóna alá szorított kormányrúddal kormányozott. De ostoba vagy - mondta önmagának.
Aztán gyere fel a felszínre szépszerével, hadd döfjem beléd a szigonyomat. Levágott egy darabot a zsinórból, és felkötötte vele a hal alsó állkapcsát a kardcsıréhez, hogy ki ne nyíljon a szája útközben, és minél zavartalanabbul vitorlázhassanak hazafelé. Most hát a halász figyeltc a kis csónak mellett úszó három fadarabot, hogy merülnek-e, s lassan evezgetett, ügyelve, hogy a zsinórok mindig függılegesen lógjanak, és a horgok megtartsák megfelelı m élységüket a vízben. Aztán megfordította, és lenyúzta a másik oldalát, majd mind a két śelérıl levágta a húst, a fejétıl a farkáig. Erre ügyelnem kellett volna. Tibirron - hadarta a pincér.
És tudom ez ott egy hagyomány, azt, hogy milyen kárt okoznak vele, pedig mellékes. Bent, a szorosan becsukott szájában mind a nyolc fogsora hátrafelé hajlott. Nekidőlt a csónak orrának, a vásott faperemnek, és iparkodott pihentetni minden tagját, amennyire csak lehetett. Különös vállak voltak ezek, nagyon vének, de azért még erısek, izmosak, s a nyaka is erıs volt Santiagónak, a mély ráncok ŃŃ1.
Félreteszem végszőkség esetére, amíg meg nem büdösödik. Kár is beszélni róla. Négy élet útja, négy ember sorsa. Sem merted megkérni rá. A zsinórt megint a bal vállára vette, s a bal karŃára támaszkodva, bal kezével śogózkodva, leszedte a tonhalat a csáklya kampójáról, s a csáklyát visszatette a helyére. A hal lassított, megint a szokott ütemben úszott. No, gyere, te nagy hal -= mondta. 3 - Szoktam azt is - mondta a Eiú. Hamar elaludt, és álmában Afrikában járt, mint gyerekkorában, a hosszú, aranyszínő partokon, meg a śehér partokon, amelyek úgy fehérlettek, hogy káprázott tılük az ember szeme, meg a nagy parti hegyśokokról álmodott, és a nagy, barna hegyekrıl. A tengeren sosem tévedhet el az ember, és a sziget is jó hosszú. Lehet, hogy hirtelen félelem fogta el. Nem akarom, hogy ı ébresszen fel, tudod. Emlékszem, ahogy csapkodott a farkával, döngette a csónakot, meg hogy az Ń. ilés kettétŃrt, meg ahogv a bunkósbot ŃŃagyokat koppant rajta. "Eárcsak megetethetném a nagy halat is.
Nem elıször küld nekünk vacsorát, ugye? Hát akkor csak élj soká, és törıdj a magad bajával Meséld el a baseball-eredményeket - kérte a śiú. Falkában iöttek, s csak a csíkokat látta a vízen, amit az uszonyuk vágott, meg a csillámlásukat, ahogy nekiestek a halnak. Apám könnyen elveszti a bizalrnát. Aztán felállította az árbocot, a vitorlarúddal ésŃ a csáklyáral felszerelte a foltozott vitorlát. Ember és természet párharca ez, ahol most mindkettő győztes lesz.
Közben egy ízben śelállt, a csónak oldalához lépett, és belevizelt a tengerbe, aztán fölnézett a csillagokra, hogy ellenırizze, milyen irányban halad a csónakja. Ne haragudjál, te nagy hal. Legalábbis addig nem, ameddig így bírja. " "De megöltem a cápát, amelyik belemart a halamba - gondolta. Santiago kibújt alóla a vállával, és lassan, óvatosan, egyenletesen - húzni kezdte. Akkor kezdıdik majd csak a mi igazi munkánk. "
Szeretném már látni a város fényét az ég alŃán - gondolta.