A négylábúakra s a madarakra mivel vadásszunk? Komjáthy István: Mondák könyve. Mire Hüvelykpiciny lejutott, vastag hótakaró fedte a földet, s ahogy Atyácska meghagyta, rendre megcselekedett mindent. Szeme csillogott, mikor átadta a születésnapi ajándékot és elmesélte, hogy fontos olvasmánya volt kiskamaszkorában, most pedig megtalálta egy új kiadását. Harmadjára is felgördített egy marékkal, abból meg rét támadt egy kerek tó két partján.
Már csak egy lépés választotta el a fejıdézsáktól, amikor Kalamóna hátralépett, mintha abbahagyná az üldözést. Ahogy megpillantotta Szélkirályt, odasúgta édesapjának: Ez a szép vitéz bizonyára hıs, édesapám. Szépmezı Szárnya elbújt. Délibáb aranyos fövénnyel dörzsölte, súrolta a rocskákat. Aki sír, majd nevet, aki nevet, sírni fog. Eljöttem hát, hogy a szemébe nézzek. Mondák könyve · Komjáthy István · Könyv ·. Töredelmesen bevallott mindent. Ekkor a szolgálólány megkérdezte: Merre járt, jó gazdám, egész nap? Azzal megsuhogtatta a juhászbotot.
Elmondom hát neked, ki is ez a Kalamóna. Ezt a kedves, jámbor jószágot rabolta el a rettenetes Kalamóna. Kiadás helye: - Budapest. Erıs karral tartotta a juhot, s egy cseppig kifejte tıgyébıl az illatos tejet. Szépmezı Szárnya nagy rézbográcsot akasztott a tőz fölé a szolgafára. A sárkánylild Hajnal. Intett a kis szolgálólánynak, megint három színes szalagot. Másnap estenden boldogan szaladtak a patakpartra. A tejelı juhokat a fejıkamrába rekesztette, s kezdıdött a fejés. Komjáthy István - Könyvei / Bookline - 1. oldal. Itt az ideje, hogy beszéljek nektek róla. Csak behőtöttem egy kicsit! Egyvégtében huszonkilenc este ülnek, mert a két öreg éppen huszonkilenc mesét mond.
Detre szász, igyunk. A bárányok nyakában diónyi ezüstcsengık hintáztak, s amikor a nyáj nekiindult, egyszeribe csengettyőszó töltötte be a pusztát. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az eredeti ár (könyvre nyomtatott ár) az érvényes, kivétel ez alól a boltban akciós könyvek. Lúdvérc ezt várta csak. Arany Atyácska még fiatal volt, fürgén járt-kelt gyönyörő birodalmában, hát egyszer az Óperenciás-tenger mellett vitt el útja, s véletlenül beleköpött a tengerbe. A rocskát visszaadta, köszönt s elsietett. Komjáthy istván mondak könyve. Talpra ugrottak a pásztorok, s a jobb szárny elsı sátrán felcsapódott a szınyegtakaró. Álló nap ültek a rokka mellett, sodorták a szálat, nyálazták a szöszt, s ha egy-egy káposztafej nagyságú gombolyagot felfontak, akkor odaültek a szövıszék mellé, s szıtték a vásznat, az ingnek. Lekapta a kötelet a máktörı mellıl, s végigsuhintott a lányon. Ha az éjfél olvasni tud, bátor szemébıl ezt olvashatta volna ki: Ó, miért is vagyok ilyen kicsike?
Annak az alja olyan vékony volt, mint a kisujjam, azon felül meg mint a vastag ujjam, még azon felül mint a kezem szára; ahol meg már olyan volt, mint a derekam, fel se lehetett látni. S nem kérdezted meg, hogy kicsoda? Kerestem is, de a sötétben már nem tudtam megtalálni. Szépmezı Szárnya nyomban utána ugrott, és újra lesújtott botjával. Amikor te megszülettél, csodálatos dolgok történtek, ezekrıl már sokat meséltem, s magad is sokszor elmondottad csodálatos megszabadulásod történetét. Nem is lett volna baj, ha Kalamóna is kıvé válik, mint az óriások! Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár. Várj, mindjárt hozom a hőtött seritalt. Akkor még a madár is aranyból volt, a fő gyémántból, az erdıkben aranyfákon, ezüstvenyigéken termett a csengı barack, mosolygó alma és szóló szılı. A kötet darabjai – akár egy regény fejezetei – egy kerek egészt alkotnak: a magyar népmesékből és a rokon népek hagyománykincséből kialakított teremtésmondától, a krónikaírók által őseinknek hitt hunok mondáin át, színes meseszál vezet egészen a honfoglalásig, majd Árpád dédunokájának, a későbbi Istvánnak megszületéséig.
De a tündérek s óriások fülébe is eljutott Lúdvérc csalafinta biztatása. Lekavarintotta nyakából a szőrt, ráborította bal felıl az asszonyok oldalán álló szuszékra, s így kiáltott: Hé, anyjuk, gyorsan a ládába a lányokkal! Ezért rabolta el Kalamóna. No, akkor jól járt, hogy elment! Iszonyú haragra lobbant, háborgott a Felsı Világ, mennykövek hasították keresztbe-kasba az égboltozatot. A juhhodályból szırin-szálán eltőnt az öreg Puszta szemefénye, dédelgetett jószága: aranyszırő báránya. Benedek Elek: A honfoglalás kora ·. Hüvelykpiciny ekkor gyönyörködve tekintett a szép földdarabra, melyet a tenger fenekéről buktatott föl. Igaz, a kulcsok a kicsike fiú tarsolyában maradtak, Kalamóna nem férkızhetett a bővös bocskorhoz, gubához, ostorhoz, de így is elég borsot tört a fiú orra alá. Hegyezte ki a szót újra. Arany Atyácska ekkor hajfonattal ékesített homlokát felé fordította, fehér gyöngysorral ékesített száját felnyitotta, s így szók: – Alsó Föld emberkéje, gyenge kezű kisfiam, talán csak nem étel, italszűkiben vagytok lenn?
Ugyan miért szöknél el? Az a faggyúszagú Szépmezı Szárnya is velük van? Hogy mertél idejönni, te senkiházi, mindjárt beléd fojtom a szuszt! Szerintem minden magyar embernek életében legalább egyszer el kellene olvasnia…. Mondd csak bátran, ami a szívedet nyomja.
A derekasan végzett napi munka után jóízően vacsoráztak. Mivel Lúdvérc hazudott, Atyácska ekkor büntetésbıl letaszította a hetvenhetedik mélységbe, s megparancsolta neki, hogy onnan elı ne merészkedjen, s az embereket, Arany Atyácska népét, háborgatni ne merje. A sárkány azonban kitért az ütés elıl, és sebesen forgatva a szálfát, a fiúra támadt. Nyomda: - Német Demokratikus Köztársaság. Bátyjai csitították, hogy maradjon veszteg, de a kicsike fiúnak hiába beszéltek.