Az evangélikus elemi után középiskolai tanulmányait is szülővárosában, a református főgimnáziumban végezte. A hamvadó tűz önmagába süllyed, A mozdulatlan fenyőtűket Nem rezzenti meg semmi nesz. Nyugalma nincs, de Békessége van. Kányádi Sándor: Kányádi Sándor legszebb versei ·. Reményik Sándor: A mi adventünk.
Ha jól nem tudtam volna régesrég, Most megtanulhattam a betegágyon. A református kollégiumban, de főképp az egyetemen szövődtek kedves barátságai, többek között Olasz Lajossal és a későbbi híres íróval, Makkai Sándor református püspökkel. Reményik sándor legszebb verse of the day. Költő voltál, de átkozott kezek A mosolyodat is torzzá facsarták. Nincs mozgás, lehelet, Csak fenn a csillagokban mondja valaki: Szörnyű volt, szép volt, Elvégeztetett. REMÉNYIK SÁNDOR: TÖRPEFENYŐ.
Hónapokat töltött szanatóriumokban. Csukott ajkak A csukott ajkak éle összeért, Mint összefagyott két virágszirom, A küzdés fájó nyomait, a vért Letörölte egy kéz nyugosztalón, Álombabékítőn, enyhén, puhán... A csukott ajkak éle összeért, Többé nem kérdezik: miért, miért? Az iskolában tanult történelmi és irodalomtörténeti anyaghoz járult a családi környezet, amelyben jellemet formálóan élt a negyvennyolcas szabadságharc eleven emléke. Képek Szülinapi ajándékok Magyar történelmi festmények Ki minek gondol, az vagyok annak... Vita Istenarc A látható és láthatatlan világ Székelyföldi legendárium Várj reám Régi mesterségek Monticello Személyiségkalauz Kőbánya alulnézetből Makovecz Imre GPS alapfokon György Horváth László: Az Isten-széke A magányos templomrom György Horváth László: Sarolta Typical b. m. Situation Fényérintés Rovásírás fordító Gyémánt Isten itt állt a hátam mögött... Globalizáció egyszerűen Szeressetek! Akarom - Reményik Sándor gyönyörű verse –. Neked már minden, minden mindegy, Neked már minden, minden jól van. A 20. század végén indult kutatások és az azóta folyamatosan elérhető, újra és újra kiadott verseskötetek bizonyítják: az erdélyi költőfejedelemnek kiemelkedő szerepe és előkelő helye van a magyar irodalomban. Hűvösvölgyi Ildikó előadói estje Összeállítás Reményik Sándor verseiből Klasszikus gitáron közreműködik: Csáki András... Hűvösvölgyi Ildikó előadói estje. "Egy halk, magányos, egyéni töprengésekben élő, inkább elmélkedő és szemlélődő, mint szenvedélyes vagy szónoki hajlamú ember…, s ez ugyanaz a költő, aki páratlanul válságos években egy honfilázban égő ifjúság leghangosabb lelkesítője tudott lenni! " Már szürkül fenn a Koponyák hegye - Vajjon álmodik-e még a kereszten? A távozók... Mögöttük elmaradt a Titanic. És békességesebb az éjszakád.
Világemlékezet: Memory of World EU szőnyeg Ki a bántalmazott? Mindig önmaga jobbik énjét kereste, vallotta, hogy az istenségnek egy szikrája ott rejtőzik mindenkiben, és azt a felszínre kell hozni a rárakódott "világ-szenny alól". A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat: Más virág híján, mutatom neki. REMÉNYIK SÁNDOR: TANÁCS. Az éjnek adom át, a hangtalannak: Ország nincs már...! A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek. Mikor így szólhatok valakihez, S nem a lapos, hűvös szóval: barátom –. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. Remenyik sándor legszebb versei. Erdély román megszállása után az ottani magyarságra rázúdult a kisebbségi lét megannyi gondja és megaláztatása. Feszítsétek hát, Te véres kezű, szennyes csőcselék, Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
És lassan elszáll bánat, unalom, Elzúz minden szemet a szívmalom, Vér nem hajtja az üres malmokat, Egyedül zúg a csillagok alatt Tovább a gát. Nekem van elég álmom éberen, Hajózzál, Álom, zsibbadt véremen, De utast ne vigy magaddal a hajón! Nyomán a lefutott csillagzatoknak. Máriától, a Szűztõl most jövök, Csirázik immár az Isten fia, És áldott õ az asszonyok közö rajtad a sor: im, vihar-kezemmelMegáldalak: légy terhes a kereszttel! Istenes versek Reményik Sándor: Békesség Istentől. A csendes hangú költő önmagát így jellemezte: Én csak kis fatornyú templom vagyok, Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő, A szellemóriások fénye rámragyog, De szikra szunnyad bennem is: Erő. Türelem, szeretet, minden csepp erő megbecsülése hatja át, s emberi emelkedése megérzik lírájában is". Haragtól, gőgtől rezzen most a táj, A föld most mintha megvonaglana, Most gázol át a szent határon Az első ellenséges katona. …) Kolozsvár senkit nem temetett úgy, mint Reményik Sándort. Ne bontsd ki szíved féltett szálait, Mint Te, ki látja úgy a lelkedet? Mezítlenül a lelkedet ne add!
Redők egy arcon Egy arc: a lélek sötét szántóföldje, Bele barázdák, hosszú árkok törve. Ének felel a haldokló hajón, S míg zuhogva tör be a vad elem, Egy kis csapat messzire hallhatón. Irodalmi fotóalbumok – Reményik Sándor (2. Éppen ezt az összetettséget, a finom, lírikus hangját, bölcselő verselését és a társadalmi kérdések iránti érzékenységét és következetes kiállását tartja legjellegzetesebb vonásának az irodalomtörténet. Vallotta, hogy a nemzedékek reménytelennek tűnő sorsában is ott a remény: "mert változnak a csillagok felette". Égessen be a szívök közepéig!
Tedd a kezedet a szívedre. Volt ennek az istentiszteletnek egy kivételes pillanata. Fényjeleket egymástól egy araszra, Fejfára, fűre, zörrenő harasztra. Látjátok feleim, hogy mik vagyunk? Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e? Arra tanít, hogy éljünk figyelmesen és próbáljuk a kis dolgokban is megtalálni az örömöt, hiszen ezek az élet igazi csodái. Nem volt a csillaghullásból elég? Jajduljanak fel város, köveid, A láva jő, kövön kő nem marad, Meg nem tapasztja görcsös akarat, Jajduljanak fel, város, köveid. Reményik sándor legszebb verseilles. Augusztus, nyárutó... A Göncöl tengelye, Mint roppant égi óramutató, Némán, merőn mutat már ősz fele. Szedem a novemberi ibolyát. Baumgarten-díjat két ízben, 1937-ben és 1941-ben kapott, halála után a Magyar Tudományos Akadémia posztumusz díjjal ismerte el munkásságát. Egyedül a testvériség maradt, Omló világok romjai alatt. Nagy magyar télben... - Nyugatmagyarország népe.
Vajjon kire szállott a vére?! Hűvösvölgyi Ildikó egy személyes történetet is megosztott velünk, ugyanis a műsornak szomorú apropója is van. Nem a mi dolgunk igazságot tenni, A mi dolgunk csak: igazabbá lenni. Az alkony megy, az est, az éj leszáll, De a helytartó nyugtot nem talál. És én mentem, s mostfényözönben élek, és nem vagyok más, csupán tisztult léiromhullás volt, árnyékom lehullt, a szemetek könnybemiért borult? Bizony bíbor és bronz és aranyÉs örökkévaló szent szépség halódunk, hullunk nesztelen:Bizony, e világ dőre, esztelenPompájánál nagyobb pompa történhetik velünk semmi sem, Mi megronthatná szép, igaz-magunk. Ma még talán jelentek valamit, Hordom a Szent Szűz liliomait: Egy fegyveráldó Szent Szűz Máriát Úgy visznek zajló táborokon át. Magyarország jövője A magyarság öt-seb titka A magyarság csillagai Nagyfalui üzenetek A nyirkai jóslat Türelem, türelem drága Magyarország!!!!!
…) Ezrek és ezrek megilletődött, néma sorfala között kísértük utolsó útjára a költőt, s mint az "őszi Jézus" mosolyában, úgy fürdött a város a különös alkonyatban. " Egy magányos, tűnődő, szüntelen önmagát elemző és gyötrő, keresztény ember vívódásai. Szenvedő, törődő, halk hangú ember lett. Egyszer talán majd mégis vége lesz És akkor, aki visszatérni bír, Csak visszatér megint a régihez. A márványtáblán csak a költő neve, valamint születési és halálozási éve olvasható. Feledés jő és ezeréves csend, Málló kövek közt megfagyott dalok, Mígnem szól egy késő kor: ássatok! Azután csend... A mérhetetlen óceán felett.
Emésztő láz kavarja, gyötri véred? Az élet szálán ott a sorscsomó És meg nem oldja hit, tudás, erő, Bár eszmék rendje tűnt miatta le S a semmiségből újra visszajő. Ma az egyik legszebb versét hoztuk el nektek, amely a hitről és az alázatról szól – meg persze mindarról, ami téged épp most megszólít. Mi mindíg búcsúzunk. A mi dolgunk csak: igazabbá lenni. A látványt akár jelképnek is tekinthették a hazatérő emberek. És összeszorítod a fogadat! "Tehozzád küldöm ezt az énekem, És hiszem, hogy a szívedbe talált, Én, az utolsó velszi énekes, Én Erdély földjén az utolsó bárd.
Ingujjak Amikor még piciny voltál. Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig. A vihar ellenébe szegülőket. Hány álomgyűrű tágul, Vesz végbúcsút a mátul, Oszlik és alakul meg újra, Viharszárnytól hány örvény támad Tölcsérit a fenékbe fúrva? Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll.
Kolozsvár, 1917 okt. A videón egy erdélyi terítős asztalon, egy virágcsokor látható, amit egy kedves, Kati nevű virágos készített, a saját kertjéből. Magános öröm Mondod: a bánatod magános, Az örömöd ó, még magánosabb, Sötétség vagy, ha éjszakába jársz, De árnyék vagy, ha reád tűz a nap. Éreztem, hogy közöm van ehhez a költőhöz és tudtam, hogy foglalkoznom kell a verseivel, hogy el kell vinnem az ország minden szegletébe, hogy megismerjék az emberek. A száz sziklába befalazott kincset Hadd hordjam össze egy roppant halomba, A szerteszálló sok-sok kósza jajszót Ezer hangon búgó egy fájdalomba, Szakadjon le az idegenség fátyla: Aki engem lát, bennem magát lássa, S kik rongy létem ma méltó gúnnyal nézik, Az égből orzott láng, én Istenem. Nikolaj, ki a málhánk hordta eddig S most szítja némán a tüzet, Nikolaj, a fogoly, a rab, nekünk Nagy Muszkaföldről élő üzenet. A Feltámadott első, szép szavát. Hűvösvölgyi Ildikó a Vasá megkeresésére elmesélte, hogy amikor 1997 és 2007 között a Bartók Rádió, Muzsikáló délután című műsorait vezette, akkor az egyik adás alkalmával találkozott először az erdélyi költő lírájával, amely nagyon megérintette. Zsolozsmázik a kórházi szoba... 375 Vízválasztó... 375 Szemeimet a hegyekre emelem... 376 Kelj fel és járj... 382 A szíveteket köszönöm... 382 Békesség Istentől... 383 AHOGY LEHET... 384 Emlékezés a tihanyi mólóra... 384 Egy eltűnt anyjának... 384 Budaőrs, erdő, 1930... 385 Az erdő állja... 386 Új Corday Sarolta... 387 Türelem... 389 Aki fegyvert von...... 389 Zavart hangok az ének mesteréhez... 390 Bánk Bán utolsó monológja... 392 Magyar prédikátor Szt. Miért szültél, anyám?! Lidérccel álmodik a nagyhavas, A fülledt éj a hegy nyakába, ül Közel-távol egy lélek, annyi se, Csupán a fenyők állnak őrszemül. Mindez jelentősen megváltozott. A katonák Külön-külön mind csöndes emberek, Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, Együtt: a katonák.