A téli táj mozdulatlan, néma, élettelen, a hiány világa. A látványelemek térbeli elrendezése. S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében. Kenyér az ördög asztalán. A költő az életképeket úgy válogatja össze, hogy nem csak megeleveníti a tájat, hanem olyan elemeket válogat ki, amelyek a szabadságérzését erősítik. A romantikus tájeszmény vs Petőfi tájideálja. Itt bemutatja a tájat. Épen szerelmemért a bér? Petőfi sándor az alföld. A kereket öleli meg. A mű szerkezete: az első és második versszakban a lírai én megfogalmazása történik. Nem csak ez kelti a veszélyeztetettség érzését, hanem a betyár alakja is, akinek sorsát az utolsó hiányos mondatok ábrázolják. Petőfi Sándor: UTAZÁS AZ ALFÖLDÖN.
A vers fő motívumai a címben is megjelölt alföldi táj, különösen a Duna-Tisza köze, valamint a Kárpátok, amellyel ellentétbe állítja Petőfi a rónát. A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. Az alföld előzményei Petőfi lírájában. Petőfi sándor az álom. Nemcsak leírásra találta alkalmasnak, hanem szerette is, hiszen a szülőföldje volt. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj. Még megérem, Hogy végre hallá változom. Széles vályu kettős ága várja.
Ez már dinamikus kép, a természeti erők vad kavargását ábrázolja. Bucsúkönyűid ömlenek, S karod a sár, amely helyettem. Az élet itt is lelassult, szinte megállt, ezt a lassúságot érzékelteti az ötödik versszak, ami a béres pipára gyújtó minden apró mozdulatát közli. Ily érzékeny szived vagyon, De, szó ami szó, jobb szeretném, Ha nem szeretnél ily nagyon. "kameramozgatás" szerkesztési technika. Fenyvesekkel vadregényes tája! Alig van egy arasznyira. A Tiszáig nyúló róna képe. Mit nekem te zordon Kárpátoknak. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma. A romantikához köthető mégis, hiszen ezekben a leírásokba mindig beleszövi személyes kötődését szülőföldjéhez. Petőfi sándor az alföld vers. Itt borúljon rám a szemfödél, itt. Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik.
Petőfi alföld-ábrázolásának újdonságai. A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan). A vers műfaja, Petőfi tájleírásának jellemzői. A 12 versszakban újra érzelmeit fogalmazza meg, vallomás keretében, melynek képei V. M. : Szózatára utalnak. A környéket vígan koszorúzza. Méneseknek nyargaló futása. A Petőfi előtti alföldábrázolás irodalmunkban.
Vagy fekete kovász talán? Ráérős, kedélyes, körülményes mesélésbe kezd a lírai én, azt az érzést kelti az olvasóban mintha egy meleg szobában ülne, és onnan tekintene ki. A vers tartalmi tagolása. Csakugyan az lesz... a záporban. Tájverseiben általában pontosan megjeleníti a látványt, leírása festői, szinte már realista. A sík vidék mivel nem korlátozza a távolba látást, a korláttalanságot, a szabadságot jelenti neki. Felröpűlök ekkor gondolatban. Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál. Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. A romantika a vadregényes, zord tájakat, a hegyes-völgyes vidékeket kedvelte. Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Azt az érzést kelti, mintha a természet mozdulatlanságával szemben a társadalom valamiféle végső megoldás felé haladna.
Szerkezete: Az első versszakban a beszédhelyzet bemutatása történik, könnyed hangulatot teremt a szójáték. Bundám dohányzacskómra adtam, Hogy az maradjon szárazon. Az alföld költői eszközei, hangulata, verselése. Domborodjék a sir is fölöttem. Igaz, volt egy-két költő, aki leírta az alföld szépségeit, de nem azzal a szeretettel és líraisággal, mint Petőfi.
Délibábos ég alatt kolompol. S pattogása hangos ostoroknak. Fontos még a sas motívuma is. A tanyáknál szellők lágy ölében. A tájversekhez tartozik az Alföld című műve, melyet 1844-ben írt. Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével. 7-8 versszakban újra kitekintük a természetbe. Idejárnak szomszéd nádasokból. Fölöttem a felhő, oly terhes, Szakad nyakamba zápora. A sas motívumához kapcsolódóan először lélekben a táj fölé emelkedik, és onnan tekint le rá. Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. Megpihenni tarka gyíkok térnek. Művében a folyó ellentétes tulajdonságait ábrázolja, a folyó olyan, mint egy ember. Olvassuk most el a verset!
Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától. A költő a romantika tájideáljával(kárpátok) szembe helyezi az alföldet. A következő szerkezeti egység a harmadik strófától a tizenegyedikig tart. A 4-6 strófáig az emberi világ ábrázolása történik a műben.
A csárdánál törpe nyárfaerdő. Ne dögönyözze kend csikóit, Ne dögönyözze kend, kocsis, Fölérünk Pestre, ott leszünk tán. A vers megszerkesztése ugyanúgy ahogy a tartalom is a végtelenség érzetét kelti. Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Számára a róna az ideális táj. Az elemzés vázlata: - Bevezetés. Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra! A második és harmadik versszakban a természetet mutatja be Petőgatív festéssel teremt elégikus hangulatot. A Tisza című versét 1847-ben írta.
Tulajdonképpen Petőfi volt az, aki "felfedezte" az alföldet a magyar irodalom számára és népszerűsítette is mint speciálisan magyar tájat. Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. Hogy engem ennyire szeretsz, Hogy távozásom így megindít, Hogy ilyen bánatot szerez; Örűlök rajta, hogy irántam. Statikus, azaz állóképszerű képet fest a téli tájról.
Mely ha kisűl, leszen belőle. A tizedik versszakig nézőpontja szűkül, a tizedikben ér legközelebb a tájhoz, majd a tizenegyedikben megint a messzeségbe tekint, tehát ezáltal a végtelenségbe nyitja ki a leírást. Az alföld mint programvers. Ő volt az, aki a síkságot, a rónát tájeszménnyé tette, szemben a romantika hegyvidéket kedvelő tájeszményével.
A sas-metaforával mégjobban érzékelteti viszonyát a tájjal, mert lelkét a börtönből kiszabadult sassal azonosítja, ugyanis az alföldön végigtekintve ugyanaz a mámorító érzés kelti hatalmába. Lenn az alföld tengersík vidékin. 9 versszakban a hasonlatból kinövő megszemélyesítésben egymásba fonódik a természeti és a társadalmi sík. A vers keletkezésének körülményei.