És ez a darabka nem pótolható nélküled…". Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma. Idegen lesz majd és hideg.
Többet szólnom dolgunkról nem szükség. S az õszi nap csókjával arcomon. Más csillag sincs ha feljő. Mivel vétettünk mi többet. A mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a. kezében égő, olcsó cigaretta. Idézetek halottak napjáról - 365 idézet • Idézetek minden té. A Sír tövében egy-egy fénybogár. Íme néhány szép vers! Ezek a fények csillognak és különösen, Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek. Mi sem marad megtorlatlan. Milliárd évnyi jövendőbe vethető. Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget. Haikuk európai stílusban….
Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán. Hogy vetne már véget. Vers: Mohás síremléken ücsörög az emlékünk…. Hiába, virág sincsen annyi már. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. Hét tél csikorgatta azóta. Mert a szén éjfekete falán túl nappal van. Egymaga lesz a hold. Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat. Összeszedtük a legszebb Halottak napi idézeteket.
Kit érdekel hogy erre jártál. Volt egy kevéske földünk kertünk. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,. Wass Albert gyönyörű versével hajtunk fejet Mindenszentek Ünnepe és Halottak Napja alkalmából azok előtt, akik már nem lehetnek közöttünk. Halottak napja idézetek. A november kezdete a megemlékezésé, amikor gyújtunk egy szál gyertyát, vagy egy mécsest elvesztett szeretteink lelki békéjéért. Majd meglátjuk úgy dél felé. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Akiért a földre jöttél. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj. Megölelem az édes életet, Mely ragyogást küld jeltelen sírokra.
Ha már úgy sincs kinek. Tőlem függ mivé nevelem. Undorít meg e sárgolyón... Hulló levélt hányszor feledtet. Világító rőtszínű fák közt. Kivéve azt aki megéli.
Nehogy becsaphassa az orrom előtt. Róla is majd emlékezzél. Mikor odáig eljutottam. Én úgy képzelem el, ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás és akkorára nő a fájdalom, hogy nem bírom tovább: hozzám lép egy fehér ismerős, szép csendesen lecsókolja a számat, lefogja ezt a vergődő szívet, és ennyit szól csak: elnémuljatok. Kegyetlenül megdrágulnak idén a szállások a Balatonnál. Állattal vagyok összezárva. S ha már nem vagyok veled hogy is félnél. Jaj az év temető, mindennap egy holt, minden napra minden éj. Kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Gyönyörű versek halottak napjára - Blikk Rúzs. Reményik Sándor: Halottak napja. És gyászmenet az életünk. Kis szárnyával e kis fohász.
Franciául nem értené szívesen magyarra né-. "A hagyomány nem azt jelenti, hogy az élők halottak – azt jelenti, hogy a halottak élnek. Nincs egy tenyérnyi folt. Utánad felgörbül a vágány. A nedves kérget vérezem, út, fény, fák, bíbor, lila párák, zöld, bűvös, gőzös illatok, ősz, vér! Undorít meg e sárgolyón…. Egy rándítással elhullathatom, saruim szíja sem marad velem. Elvesztésed óta nem találom a helyemet, Vers: Mióta elmentél. Ismét adathalász csalókra figyelmeztet az MVM.
Vers: …egy gyertyacsonk lobog…. "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Írók-költők szobrai. Rossz lábom a kapunyílásba vetve. Nem élt belőle több és most sem él. De legalább annyian vannak, akik az egész évben bennük rezgő, szelencébe zárt emlékezést engedik ezekben a napokban fájdalmassá áradni - hogy azután fegyelemmel viselhessék tovább. Talpunk alatt a csöndes.
Nem igaz amit írtam: Vers: A halottaink napján… 3. Égő várost is csodáltunk. Haiku (Vegyes): A halottaink napján… 1. Eszembe sem jut, aki alant porlad. Hogy ne kéne nyelvünk. Itt törhetnek ki a következő háborúk 2023-ban, amíg a világ Ukrajnával van elfoglalva. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba. Ahogy pislákolt még testében a fény, Haiku (Vegyes): Sírkertben érezni a múltat… 1. Csak az alkotmány köti le a figyelmet. Vers: Novemberi fények…. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Aj miféle népek volnánk. "Tudom, hogy senkit sem hozhat vissza a gyertyafény, de az emlékezet, a szív megőrzi azt, akiért a gyertya ég.
Erre megszűnik minden fájdalom, csak gondfelejtő békesség marad: se könny, se vér, se akarat, nem lesz már semmi sem. Szép kaláris tetszik az ajakán. G rendőrkutya vagy, nem? " Mielőtt harsonáid megfúvatnád. Hidegen hagy az elhagyott táj, -. De megkísérthet még a félsz.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne elfogadni mindezt, bárcsak láthatnánk az éjfekete falon túli fényt. Megtörülgette homlokát. Megvizült hátamon az ing. Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Alkoholmámorban fogant. Látjátok feleim, egyszerre meghalt. Hogy félni már nem tudok semmitől. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: "Ez világot szívedben megutáljad. Vier jahrhunderte alt. Mensigondok, amelyek hosszú éveken át elkísérhetnek (x).
Ajtódon félve kaparász. Megásni tűz elföldelni. Síromnál sírva meg ne állj!