Ekkor belép tudatába mindaz, ami elvonta magát tudata elől a földi éber állapotban. Ezeknek a jellegzetes, mindkét oldalán homorú fánkra hasonlító sejteknek a feladata az oxigén szállítása a sejtekhez, és a szén-dioxid elszállítása a sejtektől. A vér közvetítő anyag a külvilág és a 100. Így a mihályi misszión belül alakul ki az érintkezés az emberi világ és a szellemi világ között, s az egyáltalán nem nyúl át a természeti elembe. Ezt az "égi történelmet", mely hosszú ideig élt az emberek lelkében, a mitikus történelem követte. Ünnepélyes hangulatot kell keltsen bennünk, hogy a fizikai világban, fizikai érzékekkel, az ember alakjában szellemit észlelünk. Próbáljuk meg egyszer egészen elevenné tenni magunkban ezeknek a tényeknek a gondolatát, s érezni fogjuk, hogy ez mit jelenthet az emberi lélek számára.
A H betű elülső, tehát has felőli száraiban az ún. Abból élt, amit előző földi életeiből magával hozott. A látó tudat annál nagyobb elevenségben látja a makrokozmoszt, minél messzebb tekint vissza a múltba. Biológia - 8. évfolyam | Sulinet Tudásbázis. A luciferi illúziókba merülni azt jelenti, hogy az ember nem válik teljes emberré, nem akar a szabadság fokára előre lépni, hanem a fejlődés korábbi fokán, mint isten-ember akar megállni. Ez azonban csak addig tart, míg nincs tudatában étertestének. Alvás alatt az ember asztráltestében és énjében a Föld csíra-életében él.
A világot szemlélve magamat találom meg gondolataimban". Az emlékezési erőt helyes megvilágításban kell látnunk. Mi a Vörösvérsejt, a fehérvérsejt és a vérlemezke feladata. Amit az emberiség jó része nem tudatosan hord magában, mint lelki beállítottságot, mint öntudatlan érzést és életösztönt, azt a filozófus beleviszi eszméibe Úgy mutatja meg korának lelkiállapotát, mint a hőmérő a környezet hő-állapotát. A gondolkodás most még csak képeket állít a világba, nem valóságot. Az idegnyúlványokról tudjuk, hogy újjáképződésre, regenerálódásra képesek. Nem kell azt gondolni, hogy máról holnapra elérhető, amire törekednünk kell.
Mihály a világfejlődésnek ettől az időpontjától kezdve csak mutatja a mihályi utat, így az ember szabadon járhat rajta. Bevésődnek a fizikai testbe, és mint bevésett gondolatok olyan árnyszerűek, amilyennek az átlagos tudat ismeri őket. A földi világgal határos szellemi világ lényei és az emberi lelkek a Földön nehezen találkoznak. A vér közvetítő anyag a külvilág és a 13. Ez volt az a hangulat, amivel e népesség a római birodalomhoz közeledett, s mindahhoz, ami azzal összefüggésben volt. És ahogyan az egyes emberben az individuális élmények összefüggenek a kozmikus emlékezéssel, úgy az emberi lélek az évenként ismétlődő karácsonyt is úgy érzi át helyesen, ha az égi-kozmikus Krisztus-eseményt továbbműködőnek gondolja, és nem csupán emberi, de kozmikus emlékezésként fogja fel.
Mert a "szabadság" mint tény minden olyan ember számára adott, aki az emberiség fejlődésének mai szakaszában megérti önmagát. Az ember szellemileg-testileg két oldalról organizált lény. A tüsszentést kiváltó inger az orrnyálkahártya körülírt területét izgatja, innen jut az érzősejttel nyúlványain az agyba, a "tüsszentőközpontba", majd a végrehajtó idegeken áthaladva kiváltódik a reflex. Akkor sem lehetne már önmaga. A tudati lélek korszakának folyamán egyre inkább megszűnik a kapcsolat lehetősége Mihály és az ember általános mivolta között. A vér közvetítő anyag a külvilág és a 40. Azelőtt, miközben az emberhez tartoztak, egyszersmind szervei voltak azoknak a isteni-szellemi lényeknek, akikhez az ember tartozik. Ultrahang: Az ultrahang az emberi fül számára hallható hangok felső határa fölött lévő rezgések gyűjtőneve, emberi füllel nem hallható. Azonban, miközben az ember a képzetalkotásban szabaddá válik a Kozmosztól, nem-tudatos mivoltával mégis az előző földi életéhez és a halál és születés közti életéhez tagolódik hozzá. Ebben ő már nem önmaga, hanem csak rész. Mert amit úgy él át az ember, azt nem bizonyítja logikailag. Ebbe az isten nélkülivé, üressé vált világba az ember majd beleviszi azt, ami őbenne van, amivé mivolta ebben a korban vált.
Ezt azoknak az isteni-szellemi hatalmaknak a szolgálatában tette, akiktől ő maga és az ember is származik. Mert Mihályt megérteni annyit jelent, mint megtalálni az utat a Logoszhoz, az Ő logoszságát ma, itt a Földön az emberek között élő Krisztushoz. Fejlődési erőinek érző szemlélete mégis fontos volt ahhoz, hogy asztráltestébe és énjébe beletagozódhasson az öntudatosság. De, egyidejűleg minden észleléssel, a külvilág és az emberi lélek között egy másik folyamat is lezajlik. Mihály-Krisztus, ez a szó, mint irányt mutató szó áll annak az útnak a kezdetén, melyen haladva az ember kozmikus jogosultsággal juthat el a luciferi és ahrimáni hatalmak között, a maga világcéljához. Hiszen csak elfogulatlanul kell szemlélnie a fizikai valóság lényegét, és akkor látja, hogy ez a fizikai, érzékelhető valóság éppen úgy utal egy bizonyos szellemire, ahogyan egy holttest formája is a valamikor benne lakott életre. Az itt ábrázoltakból vezet tovább a szemlélődés útja a következő vezérlő tételekhez.
Ha ezt a szempontot túl kevéssé tartjuk szem előtt, akkor folyamatosan hiányozni fog a lehetőség arra, hogy az Antropozófia lénye, mivolta, az Antropozófiai Társaságon keresztül megnyilatkozhasson. A fantázia-tevékenységben a gondolkodási organizáció az akarati organizáció közelébe igyekszik jutni. Mihelyt megközelítjük az emberi lény magasabb részeit: az étertestet, az asztráltestet és az én-organizációt, keresni kényszerülünk az ember kapcsolatát a szellemi világok lényeivel. Realitásként élte azt meg. A Kozmoszba viszi azt, amit a szellemi-lelki világból leszállva a Földre, előző életeinek eredményeképp magával hozott. Ha ma úgy beszélünk, hogy gondolataink Krisztuséi is lehetnének, akkor olyasmit helyezünk szembe az ahrimáni hatalmakkal, ami megóv bennünket attól, hogy áldozatul essünk nekik. Az imaginációk még megvoltak, de az emberi léleknek olyan állapotában jelentek meg, mely már erősen törekedett a gondolatiság felé.
A mihályi korszak kezdetén úgy látszhat még, hogy mindez nagyon távol van az embertől, holott "szellemben" közel van, csak meg kell "látnunk". Akkor úgy kell átéreznie a hitbeli kinyilatkoztatást, hogy abba folytonosan beleáradjon az élő Krisztus-tapasztalat. Mint növekedési erő, mint éltető impulzus él az emberi élet hátterében. Az átlagos tudatban csak gyenge, érzésbeli visszfénye van meg annak az inspirációnak, mely a szellemi világ mesz- szeségeiből származik, és a lélek mélységeiben hat. Ez az élet szellemi lényekben gyökeredzik, akik (A szellemtudomány körvonalai c. művem alapján) harmadik hierarchia néven, mint egy szellemi birodalom szólít- hatók meg. Miközben a gondolatok átszármaznak a fizikai testre, elvesztik életteljességüket. A fejlődés tovább halad. Az álom felvillanásában láthatóvá válik, hogy az asztralitás hogyan árad bele embert-éltetően az étertestbe.
Megvolt a hagyomány, de nem az út, melyen át a hagyományozott igazságokat megismerték. De mint ember, Mihály működésének eredményeként megőrizte kapcsolatát az isteni szellemiség lényeivel. Az az isteni-szellemi lény, aki a természeti történés átszellemiesítésére a Föld mélységeibe szállt alá, ezt a történést egy év leforgása alatt, gyors, ritmikus ismétlődésben hajtja végre.