Nem is születik mostanában több ilyen bakter a világra. Én rögtön el akarok menni - mondtam. Úgy vagyok az ilyen haragos vénasszonyokkal, mint a kutya a kéményseprővel. Jobbat nem is lehetne kitalálni. Szerettem volna aludni, de a lovak egész éjjel rugdalóztak, nyihároztak. Mondom a Borcsának: - Miért nem hajítja el a fenébe azt a vacak tyúkot?
Ilyen randa, csámpás jószág! A bakter mellettem ült a sámlin, ő is igen csavargatta az orrát, pedig neki be volt kötve a jegyezés miatt. A pap nem valami gyenge katonának látszott, mert amint meglegyintette állon a patást, Buga Jóska menten leesett a lábáról. A lárma persze behallatszik az istállóba, és én se tudok aludni. Ez még föllármázza a teheneket - mondom magamba. Azt a kirilejzumát a mestergerendának! Valami jó ebéded lehetett... Indul a bakterház szereplői. - így ez a rusnya bakter nekem. Mán hogyne tudnám, mikor megy az utolsó vonat - feleltem -, ismerem én a vonatok járását tökéletesen. Én, miután jóllaktam, az asztal sarkán fölfedeztem a mosogatórongyot, fölkaptam hirtelen, és már bele is vágtam a banya fazekába, csak úgy locssant. Most aszongya nekem ez a bakter, hogy ő azon a pénzen kukoricakását akart főzni, mert igen nagyon éhes, majd megvakul egy kis kukoricakásáért. Így vigasztaltam a ténsasszonyt, amint illik is, amikor nagybeteg van a háznál, a bakter meg jajveszékelt, akár a tőrbe esett ördög. A vászoncselédek a kerítés hasadékán kukucskáltak befelé, amikor a tarisznyaszájú Buga Jóska bukfencezett kifelé. Derék gyerek vagy, Bendegúz, nagyon derék!
Iparos ember létire így is majdnem leég pofájáról a szőr. Ámbátor nem vagyok félő természetű, de ami biztos, az biztos. Nem vállalok felelősséget a történelem színe előtt. Nagy haraggal indultak el bosszút venni a népeken. Hát aztán hogy vagy, Bendegúz? A Rozi olyan jót rötyögött Konc bácsi magyarázatától, hogy a szája is tátva maradt, mint a fazéknak, a bakteromnak meg a füle is lekonyult, olyan jóízűt vigyorgott. Indul a bakterház · Rideg Sándor · Könyv ·. Konc bácsi úgy fejtette meg az álmom, hogy nemsokára gyászba borul a bakterház. Megvallom, nem volt vele semmi különös tervem, mert én még máma is lenézem az állatokat, akármilyen istállóban tették is szalmára őket.
Meggyaláztátok a hatóságot! Olyan bosszút találunk ki a vén kutyára, hogy sírjába se tud utána nyugodtan forgolódni. Hun a Rozi, te útonálló haramia! Mi a nyavalyát röhög ez a bakter? Szóval, ami azután következett, az teljesen akaratomon kívül történt. Mindennap pacalt főzött má egy hónap óta, hát egy kicsit most elvettem az étvágyábul. Találatok: Indul a bakterház. A szörnyűségtől úgy megvadult a bakterom, ahogy még soha. Meg asztán minek vóna nekem a feketekávé - gondoltam -, ha már lakodalomba megyek, ihatok én bort is, ha akarok. Mondta is: - Hát, Bendegúz, pálljon ki a szád, régen éreztem ilyen jó magam.
No - mondom -, ez az, amit én megjövendöltem. Mikor aztán elfogyott a gyufája, köveket emelt fel az út széléről, és azt csapkodta a ló fejére. Alig tudtam utána megvigasztalódni. Mert, nehogy azt higgye valaki, hogy úgy potyára esküdöztem. Eccer fölpeslantok, mert érzöm, hogy valami jégdarab sütögeti az alsórészem szöbbik felit. Indul a bakterház - Rideg Sándor - Régikönyvek webáruház. Tulajdonképpen azt se tudom, hogy milyen színe lehet a muharnak. No - gondoltam -, ezért curukkolt negyven évig az urad hátrafelé. Evvel mentem föl a padlásra, a rossz csizmaszárbul kiöntöttem a finomra vágott babonamadzagot. A barátomat se hagyhattam ki a jegyességből. Mondom a ténsasszonynak.
Amikor a suszter megpillantott, a szeme vérbe fordult, a fogát csikorgatta, pedig csak két foga volt összesen, egy alul, egy meg fölül. Azt a csürdöngölőjit a vín bocskorának! S máris ráugrott a ténsasszonyra. A patás harmadnapra újra bekopogott a bakterházba, mintha semmi se történt volna. A bakter sehogy se akart kijózanodni. Ilyen vénasszonyt sose lehet téglával agyonütni.
Ejnya - mondok -, de huncut ez az én bakterom! Nem akartam a lelkemre venni, hogy a patás megkárosodjon. Az istálló megett olyan jót nevettem, alig bírtam lábra kelni. Brihüűű, nyahú... A nagy ordításra a bakterné meg a gazdám és mindannyian bementünk a hűtőszobába, és akkor láttuk, hogy egy nagy csapat lekváros gombóc éktelenkedett a csendőrök szuronyára tűzve. A patás leakasztotta a csepegő túrószacskót, és megcélozta a baktert, de mellé talált. De nem akarom most elmondani minden régi tervem, hiszen úgyse érek rá velük foglalkozni, meg minek keverném össze a mai napot a tegnapival. A lónak kitört elülről a foga. Indul a bakterház teljes. Sokára aztán ez is elmúlt. Először úgy terveztem, hogy én is ráülök az ábrázatára, de féltem tőle.
Ilyen drága dologra én mindig vigyázni szoktam. Rögtön bevezette a patást meg Rozit a hűtőszobába, ahol enni szoktunk. A bakter káromkodott: - Haunye, a kirilejzumát a kakasülőnek!... 15 Majdnem úgy történt minden, ahogy előre elgondoltam. Nem tudtam hamarjában, mit gondoljak. Én igen csak a pöctúrót szeretem meg a lepényt, tavasszal, mikó bornya van a tehénnek. Ennek utána hasra fektette, és a dohányzacskójával kilencet ütött a tomporára. Én csakugyan hasonlítok valamicskét a teremtőre. Indul a bakterház 2. Hála Istennek, most én is becsületes megtaláló vagyok... Az erszényt vissza nem adnám a gazdájá-nak akkor se, ha két hónaljmankón gyönne elém könyörögni. Hogy száradna ki belüled a máj, a cufla meg a bél, hűljön rá a bőr a pofádra. Aszongya Buga Jóska a bakteromnak: - Akkora hús van ebbe a levesbe, hogy nem lehet tűle meríteni. Hát a szegény párában már alig volt szusz. Tudod, a macskák igen szeretik a májat.
Ha én ezt csak úgy annyiban hagynám, nem érdemelném meg, hogy két lábon járjak. Aztán, hogy szavamat ne felejcsem, odajártam danógatni a vászoncseléd ablaka alá. Most már egyebet sem tettem, mint hordtam a szentöltvizet nyakló nélkül. De ő, akinek olyan az orra, mint a csizmaszár? Így történt, hogy csupa véletlenül éppen farba találta Gugás Palcsit. Nehogy azt hidd, hogy a fazéksapkád miatt elengedem a fizetséget! Azt mondom, a politika nagy dolog, de te értesz hozzá, mint senki más. Ott vagy három órán át annyi keresztet hánytam magamra, hogy sokat, azután a kútnál teleöntöttem vízzel a korsót. Volt itt két ágy, egy asztal, székek, banyakemence, mestergerenda meg egy öreg, gazdaforma parasztember. Aszongya erre: - Ne járjon ám a rücskös pofád, te redves, mer úgy képen törülgetlek a sütőlapáttal, hogy a fene beleesz! Nagyon szépen köszöntem neki, mert ő is nagyon szép asszony, aztán az egyik mosóteknőbe nekiláttam megmosni a lábam. Mindenki láthatja, hogy mekkora igazam van. A fogaim összeverődtek. Lehet, hogy máskor majd több szerencsém lesz.
Aszongya a bakter: - Menny, húzz vizet a teheneknek! Tudom, hogy a bokám miatt danolgatsz, de lehet még úgy is, hogy én danolok. A bakter morgott valamit, de csak olyanformán, mint a bolhás kutya, amikor seprűvel verik a homlokát. Búcsú vasárnapján történt a véres tragédia, amiről az egész világtörténelem egy kukkot se szólt, ezt a hiányt akarom most pótolni. Legeltetek a vasút mellett szakadásig. Szóval, kegyed az a csámpás Borcsa, akit a Szedmák bakter szokott emlegetni?
Eddig is ordítottam, nem mondom, de most úgy visítottam, hogy rettenetes. A vőlegényi csókkal vége lett a ceremóniának.