Egy nap eltűnik egy gyermek, mely felbolydítja és ízeire kezdi szétszedni a városka lakosainak eddig békés kapcsolati hálóját. Egyetlen kulcsfontosságú (egyúttal idegesítően átlátszó és izzadságszagú) jelenet kivételével mintha ott sem lett volna a mostani évadban. Share videos, music and pictures, follow friends and keep track of what you enjoy! De miért kellett a jellemfejlődését egy kicsi, savanyú X-Men-filmbe csomagolni?!? Nem kevésbé izgalmas figura Max bátyja, Billy, aki a suli tipikus rosszarcú fenegyereke: bőrdzsekit hord, fülbevalója van, iszik, cigizik, menő sportkocsival jár, folyton verekszik és beszólogat, szóval egy igazi kisvárosi tahó. Például a Golden Globe vagy az Emmy és más vörös szőnyeges csábítások után alakíthatták volna úgy a második felvonást, hogy jövőre is ott masírozhassanak. A Stranger Things 2. évada pont ezeket az izgalmas kérdéseket járja körbe. No meg persze a sok rejtély, amelyekről ez a felvezetés még nem sok mindent árult el, de az biztos, hogy nagyobb dolgok várnak még ránk mire lepereg ez a kilenc epizód. Vagy a pengekesztyűs Freddytől, a testrabló űrlényektől meg a többi jól ismert filmes gonosztól? Ügyesen szőtték tovább a szereplők sorsát, és az új karaktereket is azonnal megszerettük.
A készítők nem is nagyon árultak zsákbamacskát: már idén tavasszal megmondták, hogy az új évad középpontjában a negatív világba került, majd onnan sikeresen kimenekített kissrác, Will lesz. Nem így lett, a Duffer-fivérek inkább visszakanyarodtak oda, ahova a nézőknek is kellene: az elejére, amikor a Stranger Things kapcsán az volt az egyetlen elvárásköteg, hogy legyen retro, legyen szórakoztató, hogy egy jó történetet meséljen el. Adatvédelmi tájékoztató. Kétes kormányzati szervek és sötét erők kezdik körülvenni a várost.
A Stranger Things első évada a szerethető karaktereivel, a kiváló színészgárdájával, a kellemesen borzongató hangulatával, a lassan építkező tempójával és rengeteg retró utalással lopta be magát a nézők szívébe. Jó kis 9 órás geekcsemege ez, de azért bőven vannak hibái. Az idei év legjobb sorozata! Ez azért nem csorbítja nagyon a filmélményt, de jó lenne ha figyelnének ezekre a hibákra, hogy aztán újra ott masírozhassanak a vörös szőnyegen – és nem azért, mert az elvárásoknak felelnek meg, hanem mert jók. És mivel anno az utolsó rész egy nem várt cliffhangerrel ért véget, majd nem sokkal később a Netflix bejelentette a folytatást, mindenki tűkön ülve várta, képes lesz-e az írógárda és a gyerekcsapat megismételni a tavalyi bravúrt. Nos, szerencsére képes volt. Amire persze megvan az oka, Stephen King sem mutathatta volna be szebben, miért lett belőle ekkora suttyó, és miért a kistesóján vezeti le folyton a dühét. A sorozat folytatása egy évvel az első évad eseménye után, 1984 októberébe helyezi a cselekményt, mikorra az élet már majdnem visszatért a rendes kerékvágásba. No nem mintha a többi új karakter olyan ellenszenves volna, sőt! Míg az előző évadban ujjongva számolgattam a sok belterjes geek kikacsintást és easter egget, itt már hidegrázást kaptam a fanservice-től.
Mi is úgy jellemeztünk itt a Porton, mint Steven Spielberg és Stephen King szerelemgyerekét, amit mindenkinek kötelező látni, aki a '80-as években (vagy a '90-es évek eleji Magyarországon) volt tinédzser, és imádta az E. -t, A kaput, a Kincsvadászokat, az Azt és a Hókusz pókuszt. Szuper, hogy külön szálat kapott a különös képességű kislány, Eleven ( Millie Bobby Brown), és egy csomó dolgot megtudtunk a múltjáról. A kiváló hangulat és a szuper új karakterek ellenére mégsem vagyok 100%-osan elégedett a második évaddal. Ebben próbál neki segíteni Bob, a mafla pótapuka és -férj, akit a Gyűrűk ura sztárja, Sean Astin alakít, és aki a legszimpatikusabb új szereplő a sorozatban. Tavaly nyáron mindenki az egekbe magasztalta a Netflix nagy durranását, a Stranger Things című sorozatot. Viszont a forgatókönyvírók nagyon jól tovább vitték az összes fontos karakter életútját. Anélkül, hogy komolyabb spoilerezésbe mennénk bele, annyit elárulhatunk, hogy az őt alakító Noah Schnap hihetetlenül ügyesen mutatta be a 2. évadban a korábbi énje totális ellentettjét, a gonosz egy kis csíráját magában hordozó, különös képességű, Stephen King-regnyekbe illően fura kiskölyköt. Az új szereplők részletes bemutatása sajnos a régi, kedvenc karaktereink rovására történik. Most például Winona Ryder járt így, aki az első felvonás egyik mozgatórugója volt, most nem túl sok vizet zavart.
Mert hát lássuk be, ekkora felhajtás után alaposan mellétrafálhattak volna. És persze azoknak is, akik csak most, az Az mozipremierje után kattantak rá azokra a horrortörténetekre, ahol egy csapatnyi BMX-ező tinédzser győzi le a gonoszt. Nem túl eredeti, na! A sorozat két fő kreátora, Matt Duffer és Ross Duffer ugyanis nagyon jól ráéreztek arra, hogyan lehetnek egyszerre hagyományőrzők és újítók abban az agyonkoptatott zsánerben, ahol kötelezően egy álmos amerikai kisváros geek tinédzserbandája győzi le a kertek alatt sunnyogó gonoszt. Több ponton is meg-megbicsaklott nálam ez a várva várt újabb 9 epizód: - Bár az előzetes megvillantott egy H. P. Lovacraft-i ihletésű, ronda, csápos főellenfelet, valójában most is az előző évadból már ismert, virágfejű demogorgon (oké, nem egészen, hanem a demodognak elkeresztelt fattyai) ellen harcoltak a szereplők.
Ki ne gondolkodott volna azon egy-egy látványos sci-fi vagy horrorfilm végén, mi történt azután a főszereplőkkel, hogy győztek a nagy fináléban? Az egyetlen félnivaló, hogy az első szezonnal ellentétben itt most nem annyira tűnik egy szálra fűzöttnek az történet, sokkal több a mellékvonal, ami akár azt is eredményezheti, hogy egy-egy szereplő el fog sikkadni (különösen, hogy az amúgy is nagy gárdához most újabbak csatlakoztak).