De én itt maradok, nem megyek. Látom, te Kecske vagy, Szakállad milyen nagy! A szíved mélyén nem alapelem. Nem hív senki már napok óta, Nem baj, az egyik csúnya, a másik hideg. Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utánaszalad. Két lábon áll, az orra remeg, Ez az állat szemez veled. Nem megyek, hiába várod, rég kiürült ez a város, nem hiszem, hiába kéred, nem értem, minek beszélek.
Nem kínlódik rossz feleségével Nem két-három síró gyermekével Korán fekszik virradtakor kel fel, Ennél szebb élet ugyan hová kell. S mi tegnapig egy világ volt még. De ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy ez legyen. Most tényleg félek, vagy csak a szer hat, Felelhetek-e magamért? Ne bánkódjék senki köztünk, Menjünk az Alföldre!
De el sem indulsz, ha a szerelem. És hogy megy üzletileg? Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem lóláb. Idő Urait hallgatunk mi a Burai helyett. Egy zenésznél például felvihető, hogy melyik zenekarokban gitározott, kikkel játszott, az egész zenei életút megjelenik. Ha nem vágysz semmire. Széna, szalma, a fuszulyka fel vagyon pakolva, Adj egy csókot, kisangyalom, az útra! Jöttél mind közelébb. Már megint egy állomás. Dzsúdló - Ha eddig nem kellettem dalszvöeg - Íme a dalszöveg. Ö is kém, figyeli, kinek dolgozom. Tudd, hogy soha nem volt perc, míg nem gondoltam rád.
Mennél jobban böködi a tenyered, Annál jobban rakd meg a szekeredet. Amióta nem vagy itthon, minden olyan más itt. Nyáron alszom téli álmot, és szavakat nem találok. Láztalan remegés ráz talán? A történet ezért van készen. Leskovics Gábor 'Lecsó' portrébeszélgetés & akusztikus koncert x Momentán Társulat. 2004-ben, hobbiként indítottam egy kollégámmal együtt. Egyrészt bizonyos dialektusoknál egyszerűen fogalmad sincs, hogy mit mond az előadó, másrészt a szlengben rengeteg az áttétel, amit nem tudsz kitalálni, hogy mit jelenthet. Népzenetár - Ugy tetszik hogy jó helyen vagyunk itt. A Boszporusz partján, Héj! Nékem érdemes volt élni ezért. Hány év múlt el és még mennyi kell.
Hogyha nincs itthon. Ferenc József: Ne bánts hát! Kicsit szégyenkezve mesélem, amit szoktam még mondani, amikor szóba kerül, hogy ezt miért éri meg csinálni: egy-két hetente kapunk egy olyan leveleket, hogy "Sziasztok, nagyon szeretem az oldalt, tök jó, hogy csináljátok, köszi". Különleges elmeosztály különleges kilépője a. zsebemben. Vele lehetne maradni.
Minden leány alszik már, Csak egy leány van még ébren, Kinek szíve nagyon fáj. Egy kicsivel jobban, mint a fiúkat. A tükrökön túl, fenn a fellegekben. Senki másért soha még. Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Húsvét és május egy készen van ez a félév. Hol vagyok, libben százezernyi lófarok. Én mindig arra nézek. Szétszaladt bárányok között tüzet. Ez a beszélő ugyanis egyszerre olyan, mint aki most lépett ki a dohányboltból, Mannából, gyrosostól, aznapos, elveszett, részeg, tanácstalan, szomorú, elszakadt a papucsa – miközben olyan is, mint egy népmesei hős, a legkisebb fiú, aki a királyságért jött, aki legyőzi a sárkányt, akinek sikerül, amilyen millióból, ha egy. Ha egy más élet vár. Roll papír és muskátlik – Simon Márton Beton.Hofi dalszövegeiről (Szövegszerkesztő #09. A végső órán így leltem rád. A nevét sem lehet pontosan elsőre érteni, miért Beton és mitől Hofi, de senkit nem érdekel, elhisszük. Mindig egyedül, egyedül állok. Szerelmem, szeretlek, követlek.
Rózsa, rózsa, sárga rózsa, harmatos hajnalom bimbót hajt. Pekingi ősz, orosz tél. Én nagyon örülök ennek, hogy úgy látják, amit csinálunk az jó, az kerek. A többit szerintem azóta kb. Hallom hangjait, és el nem érem. Utolérnek ezek a kalandorok. Az ablak nyitva áll.