Hauber Károly Mikor Janus elhagyta Paduát, s az elkísérő jóbarátok is, akiknek útközben még egy-egy epigrammát rögtönzött búcsuzóul, mikor a jóbarátok is nagy ölelkezések s egy-két kulacs Valpolicello után könnyes szemmel visszafordultak, mikor már porfelhő fedte őket s a város fölött szelíden kéklő hegyek is, kengyelben állva sokáig, s hosszan nézett még vissza Janus, áldást osztón emelte még mindig kulcsot tartó kezét, és in nomine Domini megáldotta ifjúsága városát. Csakhamar új és új szekerek jöttek, rajtuk egy-két férfi, asszonyok, gyermekek, összekapdosott holmik, arcukon az 197. elérkezett végzet szörnyű írása. Plugor Magor Hideg szél fúj, édesanyám, Adja ki a kendőm! Abban az időben nem volt ritkaság a török az utakon.
Kik azok a nagyon csúf emberek? Mi a különbség az 1-2. és a 3-4. versszak színei, színvilága között? No de se baj, máskép leszen Ezután; Szóval, tettel majd segítsünk A hazán. Ha még tovább olvasnál, azt is láthatod, mennyi alapértéket, méltóságot őrizhet meg az ember a legmélyebb szegénységben is. Valami híres csengettyűművész talált rá. Ady Endre: Ady Endre összes költeménye 98% ·. S álmodozni az alvó föld szivén. Felkapkodja a földről a ruháját. Grétsy László A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány.
Föl a szivvel, füstöljön odafönt! Nyugodalmas jó éjszakát, Mondtam a babámnak. November altatója 34. Az állt benne, hogy a hatalmas Úristen, megsajnálván Hollós Mátyás és fiának, néhai való jó Corvin Jánosnak társtalan bolyongásait az ő magas birodalmában, íme atyáihoz intette zsenge utódjukat, a kis Kristóf herceget, aki is a fölső parancsnak engedelmeskedvén, szomorúan meghalálozott. Össze tudod még rakni a Margitszigetet?... Jön a német, dúl, fúl, pusztít, rabol, kerget, mindent éget. Minő dal az, amely ott csendült meg az ő nagy lelkében! Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át.
Nemhogy azt tudná, hogy miben áll az ország haszna, de azt sem tudja, micsoda országok szomszédi 180. Mi ehhez Nápoly környéke? A szél elállt vagy megfagyott, de mégsem volt teljes a csend, mert mintha lágy selymek úsztak volna a havon; halk suhogást érzett inkább az ember, mint hallott, amint a hideg húzta össze a világot. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. Ha egy pillanatra is, de megidézi a jó magyar föld nehéz múltját a meghökkentő vén oroszlán párhuzamával ráerősít erre, hogy aztán finoman beleszője ragaszkodó hazaszeretetét. Szent István városa: az én fülemben ez mindig csak Esztergomot jelentette; ho-. Boríték - a könyvtest külső borítólapjai. Hogy én bárkit, bárhol is bolondul szeretek, s e földön én itt idegent sosem lelek. Somogyi Imre: Kert-Magyarország felé. Kelet s Nyugat mentsvárának e tájon míg vérből-sárból sűrűl vályoga: magzatmozgását kezdi már e lélek, gyűlölségünk s szerelmünk záloga. Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál. Végig épitve a kushadt viskó vonalában a keritésmente kisebb-nagyobb ólakkal, amelyek mindegyikében jószág.
Ha már kezet fogott és hallgat velem, vagy elkapja az utca-mély fölött fuldokló tekintetem, már üldögélnék órákig panasza tornya alatt, amíg fölöttem szíve harangütései inganak. Ki ne szeretne mások életébe kukucskálni, legalább néhány élmény átéléséért némi titokzatosságot felfejteni. Ha én a gyöngyvirágos hant alatt. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. Füst hullt a zajba és kémény-salak.
Gortva Tamás Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Olyan bú van a szívemen, Kétrét hajlott az egeken. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Nem találtunk rá szavakat. Emberlak nem látszik a völgyben, keskeny patak kanyarog tisztásán végig, abból gyanútlan szarvasok isznak; a patak aztán mint egy ezüst sugár omlik alá a sziklamartról.