Szelíd hazugságmezőbe tervezni némi összkomfortot. Shakespeare alakjain kívül úgyszólván senkivel se társalogtam. Erkélyére kikakukkol sokféle himnusz.
Vén a halacskát, hogy például mit lehet kezdeni. Ez a megbízás állt napjaim középpontjában, akár a déli part rétségein üldögéltem, messze kívül Földvár lakott telepén, a szabadban, ahol nemegyszer egy-egy bámész tehén szusszant rá vállam fölött az asztalomra, a kézirataimra, akár az északi part nagy vitorlaversenye közben húztam elő zsebemből egy-egy percre a gépelt idegen szöveget, akár a badacsonyi országúton siettem a falusi posta felé, ahová kilométeres távolságból hívott telefonhoz a fürdőruhás küldönclány. Néha az élet ilyenre kerekedik…. Valaki a boldogságát pezsgő melett siratja dalszöveg. Vannak a megszakadt szívűek.
A méltóbb sújtás alá. Féltem a kitikkadt hajnaloktól. Irgalmatlan hajráját a túlvilági kapun. Habjaiban fuldokló emberek, egy szalmaszállal, tudjátok-e? Ódamaszkusznál hátrafutásban lesz sprintverseny. Tanúk vannak rá, hogy akárhányszor ebéd közben kért plajbászt, hogy leírja a rögtönzéseit. Mutatóban így szól a. hagyományos dalnépformula. Csak sejthető: valami másért jött ide. Írtam "magamat": azt, ami velem történt, a fejlődéstörténetemet, ami végeredményben egyetlen igazi témája minden lírikusnak. Poroltózik ha kell napestig. Roppant szorgalmasak igyekvők. Arról, amely közben elröpült!
Károly bízta meg az egyházat: a király, aki annak idején cserbenhagyta Jeanne d'Arc-ot, utólag szégyellte magát, és elrendelte, hogy a francia püspökök, akik az angolok oldalán máglyára vitték Franciaország Szentjét, indítsanak perújítást, és utólag lehetőleg hozzanak kedvező ítéletet az országmentő parasztlány ügyében… Egyszóval Villonék benéztek Ferrebouchoz, s minthogy valamiért mindnyájan haragudtak rá, bekiabáltak hozzá, és beköptek az ablakán. S mennyi a már beevett irály. Uraim és hölgyeim, a művészet a világ érzékisége, gyönyörűsége. Sohasem durva, heves, hangos, plebejus, amilyen néha a kutya. Fagypont alá hűti a szívet. Vonulnak forrástalan. Badacsonyi armada – – –. "maradtam volna néhány éveket". Verseit Szilágyi Domokos ültette át magyarra.
Ez a ház, ez a lakás a Rue Femme-Sant-Tète-ben volt, az utcát ma Rue Le Regrattier-nek hívják. A francia irodalomból két Villon-ballada, egy-egy du Bellay-, Ronsard- és Desportes-szonett, Saint Amand két szonettje, Gautier híres programverse, A művészet, három Musset-költemény (köztük a Velence és A hold balladja), Verlaine négy kis hangulat-remeke, három Rimbaud-vers (köztük A magánhangzók szonettje és A részeg hajó) továbbá Mallarménak egy, Samainnak nyolc és Francis Jammes-nak két költeménye köszöni neki bravúros és intim költői tolmácsolását. Ezért tudom annyira tisztelni a fejlődése útját, az utat a ragyogó és szertelen felszíntől és anarchiától, melyet oly szellemesen és szenvedélyesen tudott magasztalni, a mélység, igazság, a fegyelem felé. Hiszen a kapu is nyitva volt.
S védekezésképpen a társadalom egy jelentős része. Tárgyi, stiláris vagy formai újítást, lényeges újítást hozni nem lehet; az új műveknek legjobb esetben a megváltozott társadalmi környezet és az egyre nagyobb mennyiségű irodalmi hagyományból táplálkozó mai lélek egyéni színező ereje adhat némi módosítást. Eszem ágában sincs állítani, hogy erős, egészséges és jókedvű lettem. Így állandóan izzik a szál. 1661-ben belépett a minorita rendbe, amely pappá szentelte. Addig erőmű szűzmágnesek. A teremtett tengereknek. És Herczegben csakugyan benne lakozik a költő. Már szigetté összerakva/összeállva. Mert Shakespeare tette emberivé, ő emelte a költői élet rangjára.
Időnknek mindenikje. Füttyszó, és a tél tejüveg ablakain át úgy veszünk búcsút egymástól, mint a vakok. De ezek nem a bunkerélet ilyen vagy olyan parancsaiból indulnak, nem valamilyen materiális szükségből törnek a remélt megvalósulás felé, vagy legalább nemcsak azt teszik; hanem olyan alkalomra mutatnak – olyan első alkalomra –, amely a szó régi értelmében ünnepségszámba megy, s egy kicsit túlmutat saját magán. Ezer további lírai vers kellene hozzá. Mert szabadságom már. Nézd hogy lengnek a szélben a nádban: bujtogatják újra a jövőt s a valót. Éppen a 43. születésnapomon fejeztem be, most, március 31-én. Irkákba, átázott bakancsok párologtak szénszagú levegőben. Csak most lehet érezni, mily magasak!
S én maradtam utolsónak. Tíz év nem nagy idő, de ahhoz mégis elég nagy, hogy az eddigi hallgatásért, amely Mikes emlékét és munkásságát felejteti velünk, most már szinte egy kis jóvátételre is gondolni kelljen. Ha bemocskolva a patyolathajók. Az őrnagy megjelenik kék zakójában. De miért ébresztette fel? Mert hogy a mindennapi életnek ebben a rémületes korban s a török hódoltsági részeken is mennyire megvoltak a maga barátságos, emberséges és üdítő mozzanatai, arról Takáts Sándor műve a legérdekesebb bizonyíték. Amikor romolhatatlan barátságokkal tüntettünk, amikor a szegénység megosztott morzsaléka fénylett. Elhever" – és nehezékként. Ilyenkor fennhangon elkezdett imádkozni, ők meg röhögtek, mondván, majd úgyis. Ilyenkor jobban világít.