Mert bennünket Romániának adtak - magyarázta apám -, s Romániában csak a románok járhatnak fegyverrel. Ez bizony igen - felelte a húgom -, és a kucsmád is odamaradt valahol. Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nézem a hajamat a rózsafodros párnán, és azt kiáltom befelé magamnak, hogy adjátok vissza az életemet. Kiemelt értékelések. Mosolyognom kellett a Durdukás beszédén, mert először hallottam tőle ilyent, és mulatságos volt, hogy éppen akkor jutottak ezek a dolgok az eszébe. A román urak, akik haza kellett menjenek a jó kövér állásaikból, megbolondították odaát a román népet, és a nép, amelyiknek eddig soha semmi baja a magyarokkal nem volt, megvadult és rátámadt azokra a magyarokra, akiket a szerencsétlenség odakötözött ahhoz a földhöz, amelyik Erdély testéből továbbra is Románia maradt. Húszegynéhány év távlatából az iráni forradalom a politikai hatalmi játszmák témakörébe tartozik. Kicsit azonban belerondított a könyvbe, hogy a vége felé már nem igazán figyeltek oda a nyomdai hibákra, ugyanis az utolsó harmada tele volt vele, és ez nem kicsit volt zavaró. Adjátok vissza az életemet! - Nemat, Marina - Régikönyvek webáruház. És Romániában német katonák szedik össze a zsidókat, és román katonák verik véresre a magyarokat. Kiadó: - Trivium Kiadó. Azzal megfordult és bedöcögött a Sztinaházba. Hallottad hát, rongyos! Nyolc hétig dolgoztam ott egyfolytában.
Csodálkozva nézett az alezredesre, az pedig Durdukásra. Mire Julika a sült piskótát lapítódeszkán elémbe tette, s melléje egy darabka vaddisznószalonnát, már olyan jó kedvem kerekedett, hogy legszívesebben felszöktem volna a padról, s akkorát kurjantottam volna, hogy összefusson tőle az egész havas, és tudja meg mind, hogy vége van a nyomorúságnak. Pedig én félek, tudod - nyöszörögte szegény -, mert a mi papunk mindig azt mondotta a templomban, hogy a Bibliában ez áll: fogat fogért, szemet szemért. Adjátok vissza az életemet. Első estén, amikor odakerültem, még új volt minden és idegen. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Mi még jóformán ki sem tátottuk a szánkat a csodálkozástól, s Durdukás meg a fia már elcipeltek kifelé a belső szobából egy akkora nagy piros-fehér-zöld lobogót, amilyent életemben nem láttam még. De igen - felelte Julika, és rámnevetett.
Csakhamar valóban meghallottam a muzsikát. Én csak aranyzsinórokat és aranygombokat láttam, és meghallottam, amint az egyik odaszólt a másiknak valamit magyarul, és ez csodálatos volt, olyan, mint ami nem is lehet igaz. Aztán két napig egyebet sem láttunk, csak katonát, jöttek és jöttek, és mi csodálkozva bámultuk őket, és azt mondtuk: mégis csak nagy darab ország kell legyen Románia, ott túl a hegyeken, hogy ennyi sok katonája van. Harmadik hete éltünk Durdukáséknál, amikor egy délben beállított öcsém. Akkor is, ha éppen délutáni alvást terveztek, vagy akkor is, ha úgy érzik, felforgatja addigi (luxus)életüket a bekövetkezett katasztrófa. Marina Nemat: Adjátok vissza az életemet! - Memoár | könyv | bookline. És ott van a tűz helye is, egy nagy, üres fekete folt, és az ember el kell fordítsa a fejét, ha elmegy mellette. S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. A patak közepén volt, amikor megcsúszott és elesett. Csak álltam egy darabig a fal mellett, s nem láttam egyetlen ismerős arcot sem. A hamarosan filmen is látható regény hitről, szerelemről, - de mindenek előtt a túlélésbe vetett örök reményről szól.
Vártam rá és mégis olyan volt, mintha egy nagy fekete szikla lezúdult volna valahonnan elém. Mikor reggel elindultunk, szerettem volna, hogy szárnya legyen a napnak. Attól fogva, hogy a juhok lementek a Cibáról, nem találkoztam Anikóval. Neked sehogysem, Miklós. Néztük szótlanul a sárga foltot ott fönt a zöld tengerben, és azon a napon keveset beszéltünk. Éreztem, hogy elvörösödik körülöttem a világ. Hivatalos és elismert vadőr! Ahogy ma az eszembe jut mindez, és visszagondolok azokra az időkre, melyek a béke és az elnyomatás különös keverékéből tevődtek össze: még százszorosabban érzem átsütni a múlton azt a nagy lefojtott vágyakozást, amit húsz esztendőn keresztül őrzött és hordozott magában a puska után. Adjátok vissza az életemet 2022. Még van mit egyenek a juhok a Sestinában is. Elmondtam a dolgot az őzzel. Vasárnaponként eljött Julika, vagy az öcsém, és a keresetem felét odaadtam nekik. És ahogy ott egyszerre csak elém lépett, olyan szép volt, hogy a lélegzet elakadt bennem egy percre. Elébe tettem a fizetésemet az asztalra.
Csak vigyáznom kellett a juhokra, amikor legeltek. Kérdeztem magamat - hát lehetséges ez? Hogy milyen fizetésem van, hogy jövőre házat építhetek magamnak, hogy mennyi borravalót kereshetek egy évben az uraktól, mennyi jöhet be a nyestbőrökből, rókabőrökből, mennyi a tarisznyapénzből, hány gyapjúra számíthatok, s hány sajtra a nyáron, s hogy két malacot akarok venni, meg két lovat az öcsémnek, meg hogyan egyeztünk meg a malmossal a borjakat illetőleg... rendre elmondtam mindent. Különösen az a szó zavart meg, hogy "adták". Adjátok vissza az életemet 1. Mi ott bámészkodtunk a fal tövében. Még emlékszem, ezt mondta apámnak: Hát, Lőrinc... ez volt Isten akaratja, na.
Ne haragudj... de most... - Dideregtek Anikó szájában a szavak, és éreztem, hogy kiver tőlük a hideg veríték. Nevettek mind a ketten. Már a hó is lehullott, amikor rászántam magamat, hogy átmenjek a hegyeken Fileházára. Én pedig bementem a kalibánkba, és előkotortam a fenyőbojtok alól azt a fél üveg pálinkát, amit még a tavaszon eldugtam volt arra az esetre, ha valamelyikünk beteg találna lenni. Éljen a magyar hadsereg! Hát annak jól megadtad, az biztos! Aztán Anikó hirtelen odalépett hozzám, és szájon csókolt. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Méret: - Szélesség: 14. Adjátok vissza az életemet online. Így mondta Durdukás, túl a hegyen utánozni akarják a románok a németeket, és valami gárdát csináltak, és kapitányok is van.
Több könyvet is olvastam az akkori iráni eseményekről, de ez fogott meg legjobban. Fölcsavarta ügyelve és beállította a szoba sarkába. Apánk kerítést csinált a kicsi nyírfa köré, hogy állat ne tehessen benne kárt, s a nyírfa pár év alatt megnyúlt, magos lett, fehér törzse világított éjszakánként, és ha szellő járt a lombja között, olyan volt majdnem, mintha anyánk szólt volna hozzánk. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Apám mondta, s amíg mondta, szemében megcsillant a tűz fénye, s vállán újra ott lógott a kedves régi puska, amit elvettek tőle az urak, akik odaajándékozták Erdélyt Romániának. Nagyon jól tudtam, mi történt a Szovjetunióban és a többi kommunista országban. Hetenként elmentem a Benedekbe és jelentettem Samu bácsinak, hogy mekkora már a fű. Legalábbis, mondta, amíg a román urak eltakarodnak. Sötét kétségek között ültem le a tűzhöz a többiekkel. Annyi ezresem lenne, ahány engedély nélküli puska a havasban van! Bajuszán megláttam a vért.