Csukovszkij külön kiemelte azokat a párbeszédeket, amelyek Repin emlékeivel telítettek. De hogy van minden megrajzolva, milyen mester kezével, milyen faragással, hogyan van megírva! Repin első jelentős festményének cselekményét az élet késztette.
E beszélgetés után Repin írt egy második petíciót, bérbe adta az Akadémiától kapott lakást, és elment Tolsztojhoz Jasznaja Poljanába. Kult: Rekordösszegben kelt el Ilja Repin festő egyik műve. Repin már 1865-ben kivételes sikert aratott az orvos feleségének, Yanitsky-nek profilportréjában. Érdemes alaposan megnézni a figurákat, mert sokféle embert látni rajta. Maga a levél megírása, és annak szövege máig vitatott, hogy valódi-e, de aki elolvassa, az jót derülhet tartalmán, hozzá párosítva ezt a képet pedig megelevenedik előttünk az egész hangulata.
Állításaikra különös válasz volt a Repin által Párizsban festett "Sadko" festmény, amelynek hőse "valamiféle víz alatti birodalomban érzi magát". Repin minden új festményének megjelenése társadalmi eseménnyé vált. Ilja Efimovics tanítványai közül Verevkina Marianna kiemelkedett. Orosz realista festő ilja filmek. 1907-től szinte már csak új otthonában lakott, melyet a rómaiak családot és éléskamrát védelmező isteneiről Penates-nek nevezett el.
Tizenegy éves korában (1855) szülei a csuguevi topográfus testületébe küldték, majd két évvel később az ikonfestő műhelybe, Ivan Mihajlovics Bunakov művészhez. Az utazás során a mester malacperselye számos vázlattal és vázlattal bővül. A festmény munkája rendkívül nehéz körülmények között zajlott. Ha van tehetségem, az egy művész tehetsége, aki lát, nem pedig fantáziál. Repin, aki aznap Jasznaja Poljanában tartózkodott, "engedélyt kapott, hogy elkísérje". Nézd azokat a szemeket! A portrén nemcsak ennek a "kárhozott" elnyomott lelkivilágát érzed, hanem szinte rajtad a leheletét is. Sírhelye Szentpéterváron található. Orosz realista festő ilja a w. A rajzot egy vers kísérte: "... Ugye, olvasóm, / Mi az olyan bíróknak, mint Sztaszov, / És jobb a fehérrépa, mint az ananász? "Fiatal korában egy vidéki ikonfestő műhelyben dolgozott, majd 1863-ban Péterváron I. Ny. Egy Liszt Ferenc-portét is készített, amely a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban látható. Már akadémiai évei alatt nagy figyelmet szentelt a portré és az életkép műfajának. Felelős kiadó: Szauer Péter vezérigazgató. Később Helsinkibe költözött, ahol 1948-ban meghalt.
A kép a szentpétervári élet első hónapjaiban készült, és egy fiatal férfi arcán, aki száz rubelrel a zsebében érkezett a fővárosba, az érzések tárháza volt - "impulzus, szorongás és ugyanakkor időbeli éberség. Életének utolsó harminc évét Kuokkalában épült műteremházában töltötte, s minthogy a település 1917-1940 között Finnországhoz tartozott, soha nem tért vissza Oroszországba, illetve a Szovjetunióba. A világirodalomban fő képviselői Stendhal, Balzac, Flaubert, Thackeray, Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj és Csehov. A művész anyai nagyapja, Sztyepan Vasziljevics Bocsarov szintén sok évet szentelt katonai szolgálatnak. I. Repin utasításaiból. Sztaszov lelkes válaszában így ír erről a portréról: "Micsoda tűz éghetett annak a művésznek a lelkében, aki ezt a szörnyű, félelmetes "Varlaamot" írta! A zeneszerzőről fennmaradt egyik anekdota szerint Beethoven VII. Moszkvában a Repin és Tretyakov között kialakult üzleti kapcsolatok fokozatosan barátságossá fejlődtek. Orosz realista festő inja.fr. A portré az életből festett benyomást kelti, annyira igaz és meggyőző a napfoltok játéka Tolsztoj világos alakján és zöldjén.
A kapott pénz festékekre és vászonra is elég volt, de vásárlásuk nem enyhítette az egyik alkotói gyötrelmet: a "Jairus lánya" cselekménye nem sikerült. Lényegében lenyűgöző ecsetvázlatokról van szó, szinte múló benyomásokról, ugyanakkor sok éves közeli megfigyelés utolsó szintézise. Konsztantyin Kuzminszkij művészeti kritikus, aki a Lemercier Galéria kiállításán látta őket, így beszélt benyomásairól: Ez a két illusztráció különösen lenyűgöző. Museum of hi, Saint Petersburg, Russian Museum ©Photo Josse/Leemage. Az akkori idők orosz társadalmának tükre tárul elénk az olyan csodálatos alkotásokban, amilyen a,, Volgai hajóvontatók",,, A kurszki körmenet". Ennek a portrénak a kompozíciója egyértelműen feltárja azt a vonást, amely a jövőben Repin egész portréművészetére különösen jellemző: folyamatos keresések, "hogyan vigyük fel" az adott személyt a vászonra, hogyan adjuk neki a legbennállóbb, legjellemzőbb mozgásában. Legurított pár vodkát, szétvert egy festményt egy orosz a múzeumban. Ezenkívül négy illusztrációt készítettek a "Sorochinskaya Fair" (1870) és egy a "Rettenetes bosszú" (1890) számára. Repin egész munkáját áthatja a legmélyebb demokrácia, a legnagyobb rokonszenv a dolgozó emberek és közbenjáróik – a szellemi munka képviselői – iránt. Ugyanakkor nem hagyta ki a lehetőséget, hogy részt vegyen különféle jótékonysági rendezvényeken és segítsen másokon: Megajándékozta a Maly Színház művészeit M. Scsepkin portréjával, "Nikolaj Mirlikiszkij" (1891) című festményét az éhezők javára adományozta, szülővárosának, Csuguevnek adott egy tetemes összeget egy abesszin kút építésére stb. Repin 1930. szeptember 29-én halt meg, és a Penaty birtok parkjában temették el. Repin többször is Bunakovot a Chuguev mesteremberek legjobbjának nevezte. Repin kivételes képességgel bírt: mindegyik képen, a színekben, a környezetben, a pózban sűrül az alany személyisége.
Repin a helyi kézművesektől megtudta, hogy honfitársuk, aki ekkorra már kis aranyérmet kapott a "Mózes vizet szivárog a sziklából" című festményért, hét éve elhagyta szülőhelyét, és a Művészeti Akadémiára ment tanulni.. Az osztrogozsi lakosok történetei drasztikus változásokra ösztönöztek az életben: ősszel, miután összeszedte a nyári hónapokban keresett összes pénzt, Ilja Efimovics Szentpétervárra ment. 1878-ban lett a Vándorkiállítási Társaság tagja. Ezek után egyre visszavonultabban élt Repin. Az orosz belügyminisztérium által közzétett videó szerint egy meg nem nevezett elkövető, aki négyszázhatvan kilométert utazott Vorozsnyevből Moszkvába, a múzeumi látogatás előtt legurított pár vodkát, és amikor meglátta a festményt a Tretyakov képtárban, "elöntötte valami". Kis orosz (ukrán) motívumok gazdagították a festő munkásságát, köztük a híres "zaporozsiak" (1891), akik kemény humorú választ fogalmaztak meg a török szultán ultimátumára. Kiállítás nyílt Ilja Repin műveiből –. A Művészeti Akadémián tett első látogatás csalódást okozott Repinnek: az Akadémia konferencia titkára, FF Lvov, miután megismerkedett egy tizenkilenc éves fiú rajzaival, azt mondta, hogy nem rendelkezik árnyékolókkal, nem tudja, hogyan készítsen körvonalakat. A konfliktus eloltására tett kísérlet kudarcot vallott: 1899 áprilisában a Niva 15. számában megjelent Repin március 30-i üzenete "A művészet világának címére". A "Művészet Világa" ideológiai platformja a Művészeti Akadémiával és a haldokló mozgalommal szembeni ellenállást jelentette. Repin témái változatosak, szerteágazóak, viszont mindenki számára érthető az ábrázolás módja.
A protodiakónus, 1877; Az újonc búcsúztatása 1879; Körmenet a kurszki kormányzóságban, 1880). Ezek közül kiemelkedik V. Sztaszov kritikus portréja, amelyet Drezdában festett Repinnel közös külföldi útja során. Keresse a nagy repülők találkozását. A barátokkal folytatott további levelezés Repin kihalásáról tanúskodott. A munka befejezésének határidejét újra és újra elhalasztották: például 1881 augusztusában Ilja Efimovics azt írta Sztaszovnak, hogy télen szándékozik "befejezni a keresztút", de később arról számolt be, hogy még messze a befejezéstől. Külön érdekessége a képnek, hogy Repin az egyes alakokhoz a korának jelentősebb orosz politikusait vette mintául. 1871-re Repin elvégezte az Akadémiát, már hírnévvel, számos díjjal és elsőfokú művész címmel. A lányok keresztelőjén Sztaszov és Modeszt Muszorgszkij zeneszerző vett részt, akik "sokat improvizáltak, énekeltek és játszottak". Tudván, hogy Pavel Mihajlovics rokonai megjegyzéseket fűztek a portréjához, Repin a mecénás halála után elkészítette a kép második változatát. Épp ezért fontos az alkotás a nemzeti emlékezet számára.
Repin 1873-tól 1876-ig az akadémia ösztöndíjával külföldi tanulmányutat tett Olaszországban és Párizsban. Repin és társai felvetették a nép témáját, megmutatták, hogy csak ez az alapja a nagy és teljes értékű művészet fejlődésének, hogy csak az ilyen művészet igazán szép. Vándorkiállításon volt látható. Repin ", " nagyon hálás lennék, ha ma meglátogatna. Sándor beszéde voloszthoz". A művész 1866-ban A. és M. Prakhov testvérek portréit festette, Kramskoy nyilvánvaló hatására, kedvenc technikájában, a "nedves szószban", fehérítő kiemelésekkel az arc megvilágított részein.
Moszkvában a fiatal Valentin Serov csatlakozott Repin háztartásához. A Lermontov Enciklopédia és az Enciklopédikus Lermontov-szótár szerzői kritizálják őket ábrázolásuk túlzott romantikájáért, valamint azért, mert Repin nem hatol be Lermontov műveinek mély tragikus jelentésébe. A hőtől kiégett égbolt fehéres színe, a porral telített forró levegő és a képen látható barnásszürke paraszti ruhák domináns foltjai generálják. 1879 januárjában, amikor Turgenyev Moszkvába érkezett, Tretyakov, aki soha nem adta fel álmát, hogy jó portrét készítsen az íróról, otthonában találkozót szervezett Ilja Efimovics és Ivan Szergejevics között.
A fennmaradt festmények, levelek, dolgok a birtok helyreállításának alapjául szolgáltak. I. Repin és F. Shalyapin. 1901-ben Finnországba utazott, az utolsó harminc évét itt élte le.