A valóságban számoljunk mondjuk durván 10 százalékkal. Viszont még teljesen visszafogott, alig 100 km/h-s konstans sebességnél is drasztikusan csökken a hatótáv, ha pedig nem szeretnénk úton maradni, a 130 km/h-s utazót csak nagyon rövid távon merjük felvállalni. Mindehhez számoljuk hozzá az elektromos autók szinte nem létező kopóalkatrész-költségeit (olajcsere nincs, a fékek alig kopnak stb. Napi szinten használom Ócsa-Budapest vonalon, így tapasztalatból mondhatom, hogy ezt az én átlagos vezetési stílusomban hellyel közel tudja is. Odafelé napközben mentünk, eső nem volt, a 10 fok is elviselhető, fűteni persze nem fűtöttünk. Hogy ez miért átverés? Biztonsági berendezés. Erőátvitel, váltó, bowden. Az akkumulátor SOH értéke 60%. 21, 5 kWh használható) változatot kaphatjuk meg. Egy átlagos háztartási konnektorra durva (ami legyen mondjuk 10 A x 220 V = 2, 2 kW) a maximálisan elautózható 25-27 kWh-t az átlagosan 10-15 százalékos veszteséggel számolva mintegy 15 óra alatt pótolhatjuk. A Nissan Leaf akkumulátoráról két dolgot érdemes tudni: gyorstöltővel nem lehet teljesen feltölteni, az elektrokémiai folyamatok miatt a felrobbanás elkerülésére a nagy áramú töltés leáll kb. Szerencsére épp nem szívtuk meg és így nem kellett esőben várnunk a trélerre... A fenti példából kiválóan látszik, hogy nagy, 30 kWh-s akku ide vagy oda, az elektromos autók még mindig szigorúan városi, elővárosi vagy rövid távú használatra valók.
Elektro-motor, pumpa, generátor. A tanulság pedig az, hogy végül épp az odaút 50 maradék, megmentett kilométerét prédáltuk el, vagyis épphogy elértük 150 km-re fekvő úticélunkat, hozzáteszem, fűtés nélkül, ECO üzemmódban. Az ergonómia korrekt, egyedül a kormányt illetheti kritika, hiszen túl lapos szögben áll és csak magasságban állítható – tízmillióért már elvárnánk itt is egy kis odafigyelést. A végső matek nagyjából úgy néz ki, hogy a 30 kWh-s Leaffel számolva, ha nagyon forintosítani szeretnénk, akkor mondjuk 5 év/100 ezer km után épp ott vagyunk a Nissannal, mintha egy hasonló méretű dízel-automata kompaktot vettünk volna 8 millióért, márpedig ennyiből bizony tudunk bőven csemegézni. A valóságban azonban közel sem ilyen rossz a helyzet, hiszen a 30 kWh-s Leaf a háromból csak a középső, minden hasznos tétellel ellátott felszereltségi szinttől kérhető (miközben a 24 kWh-s kizárólag alapszinten létezik), amely mindent egybevetve mintegy 1 millió forintnyi extrát tartalmaz, így magáért az akkuért végül kevesebb, mint 500 ezer forintnyi plusz esedékes. Hiszen fantasztikus hatékonyság ide vagy oda, benzinből bizony megtehetjük a dőzsölést, és azt, hogy a tankban 550 kWh-nyi energiát szállítsunk magunkkal, amit a benzinkútnál alig 2 perc alatt újra is tudjuk tölteni. Az eladás oka: Két Nissan Leaf-ünk van, és az egyiktől megválunk. Általánosságban véve különben kijelenthető, hogy minél lassabban töltünk, annál nagyobbak a veszteségek, de a folyamatos villámtöltés hosszútávon meg az akkuknak nem tesz jót, úgyhogy érdemes megtalálni a jó kompromisszumot, ami megfelelő hálózat kialakítása esetén kétségtelenül az opcionális 6, 6 kW-os töltés. A hajtáslánc pedig változatlan, a 109 lóerős, 254 Nm-t produkáló villanymotor továbbra is remekül mozgatja a megtermett karosszériát, és bár az országútra/autópályára kiérve érezhetően visszaesik a dinamikája, városban több mint elég, a reakciók pedig azonnaliak. Teljesen feltöltve nyáron 150 km-t, télen 110 km-t ír ki. És a korábbi álltást megfordítva ez összesen alig 2, 5-3 literes üzemanyagtartályt jelentene. Hogy miért gyűlöljük olyan lelkesen? Mert tudni érdemes, hogy 1 liter benzinnek/gázolajnak kerekítve annyi az energiatartalma, mint 10 kWh-nyi elektromos áramnak (a benzinnek egy hajszálnyival kevesebb, a gázolajnak pedig kicsit több is), vagyis egy átlagos személyautó átlagosnak nevezhető 55 literes tankjában mintegy 550 kWh áramnak megfelelő mértékű energia tárolható el, ami ugye egy 550 kWh-s akkumulátort jelentene. És meleg garázsból indultunk, 100%-os töltöttséggel.
Országúton kicsit dinamikusabbak voltunk, autópályán pedig immár nem volt szélárnyék, helyette 100-105 km/h-s utazóval abszolváltuk a sűrű esőben a távot. Motor, motorikus alkatrész. Na most azért mindenki gondoljon bele, hogy mekkora boldogság lehet megvenni egy használt Leaf-et a 3500-5000 dolláros használt kategóriából, akár a legtetejéről és a harmadik alkalommal 50-60 km utáni leállásnál befáradni a szervizbe és kicsengetni némi aprót. Különféle fórumokról tájékozódva, és minden egyes paramétert figyelembe véve (indulási akkuhőmérséklet, utazás alatti hőmérséklet stb. ) A 25 százalékkal nagyobb, 30 kWh-s akkucsomagért - ami papíron 199 helyett 250 km-es elektromos hatótávot biztosít - jóval többet, legalább 10, 5 millió forintot szükséges fizetni. Ráadásul végig szakadt az eső, ami az ellenállásokat köztudottan fokozza, s a párásodás miatt gyakorlatilag folyamatosan kellett használnunk a szélvédő-páramentesítést. Ez nettó hazugság, a számok viszont nem hazudnak. Ezzel a konnektorról tölthető (ún. A kisütés során ugyancsak közbelép az elektronika, 20% körül leállítja az autót, mert a mélykisütés irreverzibilis kémiai folyamatokkal az akkumulátor azonnali tönkremeneteléhez vezet. Milyen alkatrészt keresel? Mióta nálunk van csak hatszorr gyorstöltőztük, itthon töltjük hálózati konnektorról. Egy nagyobb teljesítményű autót nézve (például legyen egy 200-250 lóerős plug-in hibrid) a cégautóadóval évi 264 ezer forintot lehet spórolni, a vásárlásnál fennálló vagyonszerzési illeték több mint 100 ezer lenne, a teljesítményadó pedig szintén 50 ezres nagyságrendű évi lebontásban – a parkolás pedig mindenkinél eltérő. Csak városban használva mindig felülmúlja a komputer által prognosztizált távot, nyáron mentem már vele Pesten belül 180km-t is.
Így marad csak a kitolás. Merthogy hivatalosan nem lehet még egy olyan négykerekűt kapni Magyarországon, amely 250 km-es hatótávot ígérne. A Leaf végsebessége különben 144 km/h, de ez teljesen irreleváns, csak valamilyen extrém helyzetben érdekes. Az intenzív városi szaladgálás mellett hétvégére le akartunk ugrani a Balaton-felvidékre jó barátainkhoz, és mivel épp a Leaf szolgált nálam, álltam elébe a nagy feladatnak, történetesen az irányonként kereken 150 km-es autópályás-országutas túrának, hegyen-völgyön keresztül. Az akkumulátorokról azért szinte mindenki tudja, hogy véges számú töltés-kisütési ciklust bírnak és az élettartamuk során a kapacitásuk kisebb-nagyobb mértékben csökken. A 150 km simán összejött, mindössze 13 kWh/100 km-es fogyasztással zártunk, ami annyit jelent, hogy még maradt is 50 km a pufferben. A 30 kWh-s Leaf esetében a 200 km-es hatótávolságot többször is felemlegettem, mégpedig nem véletlenül. Kijelzők, Hifi, GPS, telefon. Karosszéria elem (lemez). Ennek van egy olyan mellékhatása, hogy a leállított autóval egy-két óra elteltével még akár 1-5 km gondtalan örömautózásban lehet része a boldogtalan tulajdonosnak.
Mert egy hatalmas átverés az egész, a marketingesek bugyija viszont folyamatosan nedves, ahogy szopatják a vevőket a kamu adatokkal, valótlan hírekkel. Elkezdték féláron árulni a bontott cellákból újraépített akkukat. Visszafelé viszont másnap kicsit idő szűkében voltunk, s a szombati sikeren felbuzdulva kicsit bátrabb voltam. Jó hír, hogy a mindentudó, és különféle Leaf-specifikus (elektromos) funkciókkal is kibővített érintőképernyős multimédiás rendszer tud magyarul és gyors, egyedül egy tekerő-/nyomógombot hiányoltunk esetében, ami jelentősen megkönnyítené a telefonkönyvben/híváslistákban történő navigálást, a navigációban a zoomolást, a zenehallgatásban pedig a számválasztást. A Leaf-et többszöri töltéssel, sok-sok kilométeren keresztül faggattuk, hogy megtudjuk, a valóságban mennyit jelent az ígért 250 km, na meg azt is, hogy kinek való per pillanat az autó.