Ottlik Géza: Iskola a határon - Hangoskönyv. Egész jó meleg van itt. Pedig eléggé az ujja köré volt csavarva Szeredy; csak nem volt érzéke a fiú humorához. Dermedt csönd támadt, ahogy elhallgatott. Érdekes, hogy miközben az Iskola a határont szinte mindenki remekműnek tartja, mégsem készült belőle film. Ámbár ezt sem jól mondom. Nagyon nehéz civileknek megmagyarázni. Kitűnő hallása volt. Jó, hogy a végére értem, mert nagyon szorongatta a szívem.
Esterházy Péter az Iskola a határon másolását 1981. decemberében kezdte, eleinte csak egy-egy órákat írva reggelenként, később egyre több időt töltve művével. Merényi félbeszakítja; kétféle sebesülése. "Már negyedévesek voltunk – mondja a Félbeszakadt beszélgetésben –, amikor egyszer felrohantak értünk a lányok, kolleginák, hogy az ötös teremben idegenek vannak, nyilván meg akarják zavarni Lipi előadását. Czakó, aki mindnyájuknak bemutatkozott, úgy jött-ment, vetkőzött, mosdott, rakosgatott, mint aki máris teljesen otthonosan érzi magát. Miközben Bébé minden erejét összeszedve rajzolja a készülő mű címlapját, egyszeriben pontosan, "köd" nélkül ébredt rá, milyen a világ: "tág és kimeríthetetlen. Ravasz nő-bűvölése közben, egy zártkörű entellektüel – "partyn" – a házibuli korabeli megfelelője – így érez a különben megnyerően fölényes és biztonságos modorú Szebek Miklós író, az Ottlik-novellák egyik visszatérő hőse (Hamisjátékosok, 1941). Első rész Non est volentis 1 Ezzel az idézettel kezdődik Medve Gábor kézirata, melyet nem sokkal a halála után kaptam meg. "Lidérc-pofával hajlongott s vigyorgott felé örökké a gondolat, hogy élete legalján ingovány van.
Kell rakni, rakni, egyre följebb. Már mindnyájan feléje fordultunk. Én már észrevettem, hogy itt mindnyájunkkal olyan hangon s olyan hangsúllyal beszélnek, mintha a világ hülyéi lennénk, kétbalkezes, ügyefogyott, bamba tökfilkók. «Érdekes volt a földszinti, óriási bolthajtásos étterem, fakorláttal elválasztott zenekari emelvénnyel a végében. Pedig szép, meleg ősz volt, azaz tulajdonképpen még csak nyárutó, de itt a hegyek közt kissé már őszies volt az ég.
Mert ők nem dolgoznak veled. Ez a hosszú élet átka… és ez a regény mondanivalója. Érdekes a regény narrációja. Medve Gábor az ablakban könyökölt egyedül. Bár a jelenség négy-öt perc alatt szerencsésen lezajlott, M. -et olyan undok félelem fogta el utána, hogy dupla rács ereszkedett a szemére, és hiába könyökölt vissza az ablakba, jó ideig nem látta, amit néz. Megragadja a "hajnali háztetők" lenyűgöző szépsége, de művészféle létére sincs esze ágában kifejezni a látottakat, elég az neki magának. Palugyay a kisülésen. Gereben csodálkozik.
Ha már ő sem él, kérem olvasatlanul elégetni. Aztán egy darabig nem szólt. Lyukasóra félhomályban. Akik értették Szeredy humorát, azok meg lángésznek tartották. Szeredy előttem lépegetett a szőrös hátával. Noha fekete foltnak tűnik egy darab papíron, mégis magában hordozza mindazt a tiszteletet és alázatot, melyet másolója a szöveg kapcsán érzett. Az Ottlik-kultusz első évtizede Kőszegen és Szombathelyen. Medve végre megértette, hogy itt senki sem fog segíteni neki; odébb rugdalta hát a bakancsát, hogy ne legyen útban.
Akkor beszéljen csak, ha kérdezem. Délelőtt már hallottuk egymás nevét, de még nagyon meg voltunk illetődve, s nemigen figyeltünk ilyesmire; bár most az volt az érzésem, hogy emlékszem erre a névre. A fogható valóság felszínén élünk, elszakadva. Ezt mondtam is neki.
Nem is tudom, hogyhogy nem hallottam eddig. Ezt a 345-ös sapkaszámú növendéket siratja? Ez az én Kártyaváramnak szólt. A vád – amint ezt Szeredy szinte önfeláldozó módon közli Bébével: a "Füzet", hogy "összeesküvést szövünk Medvével". Szertár - mondta halkan egy másik társuk. Igyunk az ijedségre.