Aztán megnyugtattuk nagymamát: – Ne félj nagymama, nem kell vigyázni rá, nem hoztuk magunkkal. Mindnyájunknak tetszettek nagyapó történetei, nagymamát meg megkértük, tanítson még több libás játékot, éneket nekünk. Akármerre fordulok, jön velem a párom. Száz liba egy sorba. Éppen a patakra készültünk fürödni, hát megkérdeztük nagymamától, mehetünk-e mezítláb? Elbújt egy libaólba, ám rejtekhelyét az állatok izgatott gágogása hamarosan elárulta.
Erre nagymamán volt a meglepődés sora: – Álljatok csak meg! Megszólal a harmadik: Ezt magam sem értem! Megmagyarázta, hogy a libák fegyelmezetten közlekednek, sok gyerek, de még felnőtt is tanulhatna tőlük. Megtanította nekünk a száz libás éneket, amelyben hol a nagy tóra, hol a tarlóra, de még a templomba is elmasíroznak a libák. Hatan vagyunk, hat liba. A történetre már csak annyi emlékeztet, hogy Márton-nap, azaz november 11. körül volt szokás levágni a hízott libát. Száz liba egy sorba - gyerekdal. Tanácstalanul összenéztünk, nem nagyon értettük, mire kellene vigyáznunk? Mennek a tarlóra.. Az úgy kezdődött, hogy amint felmelegedett az idő, mi szerettünk volna cipő nélkül szaladgálni.
Megszólal a második: Nem vagyunk mi négyen! Kopré József – Libák libasorban. Nagymama elkacagta magát: – Úgy látom, nem értitek, mit mondtam. Egy másik történetben a liba Szent Márton alakjához kötődik. 100 liba egy sorba mennek a tarlóra 1. Azt tartják, hogy aki nem eszik a pecsenyéből, egész évben éhes marad. Sokan nem tudják, de a svédországi Mårtensgås-nak elnevezett novemberi libalakoma eredete is ebből a legendából fakad. Hát ti nem énekelitek azt a libás gyerekdalt?
A történet, melyben a libáknak is része volt, 371-ből ered, amikor Tours püspökévé kívánták választani, de Mártont ezt szerénységből nem akarta. Először is tisztázzuk – mondta –, a liba és a lúd ugyanazt jelenti. Három buta kis liba. Nem tülekednek, elől megy a gúnár, a legöregebb apa liba, utána a többiek. A meztelen lábatokra vigyázzatok, ne szúrja meg a búza csonkja a tarlón, az az a lekaszált mezőn. A libák nagyon okosak, csak egy gyerekversben mondják butuskáknak őket. A sok játékban elfáradt társaságot nagyapó további liba-dolgokkal szórakoztatta. Liba mondja gi-gá-gá, elmegyek én világgá. Mi az amit nem hoztatok magatokkal? Márton Pannóniában, a mai Szombathely területén született, i. sz. Nagymama volt a gazdasszony, mi a libák, csak gonosz farkas nem akart lenni senki, végül nagyapó megkönyörült a rajtunk és elvállalta a szerepet.
Hát így történt, hogy nagymama félretette minden munkáját és egész délelőtt "libáztunk"! Gágogásukkal figyelmeztették a védőket, a lopakodva közeledő ellenségre. Hej, de sokat kell magyarázzak! Ugyan úgy, mint a kutya és az eb. Egy régilegenda szerint Rómát, a birodalom idején, a ludak mentették meg egy éjszakai támadástól. Mellettem is itt tipeg, itt sétál a párom!
Legendás alakká vált, ünnepét sok helyütt ma is körmenettel ülik meg. És sokkal éberebbek, mint a kutyák! Libasorban menjetek, egymás nyomában, s akkor nem történik baj. A liba, vagyis lúd nagyon hasznos, óvatos és figyelmes állat, az éberség megtestesítője. Nagyon megtetszett nekünk a "Gyertek haza lúdjaim" játék.