Székely János: Dózsa ·. A 2004-es esztendő Balassi-emlékév. Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete széne, Két szemem világos fénye, Élj, élj életem reménye! Én bús szivem vidámsága, lelkem édes kévánsága, Te vagy minden boldogsága, veled Isten áldomása. Hogy Júliára talála így köszöne neki (Hungarian). Ez világ sem kell már nekem. William Shakespeare: Dalok és szonettek 87% ·. Ki csak te rajtad áll s nálad nélkül halál, csak tűled vár kegyelmet, Hogyha utálod azt, ki téged néz s virraszt. 106. oldal, VALEDICIT PATRIAE, ANICIS IISQUE OMNIBUS QUAE HABUIT CARISSIMA (részlet). Szerzém ezeket ilyen versekben. Balassi Bálint: Hogy Júliára talála így köszöne neki. Válogatott verseinek e kötetéből alig valami maradt ki.
Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem, végy szerelmedben engem! Ó én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! Az Zsuzsánna egy szép német leány, Bécsben lakik Tiefengrab utcáján, Piros rózsa tündöklik orcáján, Szép kaláris tetszik az ajkán, Kit sok vitéz kiván. Egy társommal midőn én ballagnék, Szerencsére reájok találék, Rájok nézve ottan felgerjedék, Jó társom is szerelemben esék. Két szemem világos fénye, éll, éll, életem reménye! Hogy Júliára talála, így köszöne néki: Az török Gäräkmäz dünja sänsüz nótájára. Feltámada napom fénye, szemüldek fekete széne.
Harmaton hogy nap felkél, Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad. Julia, sois ma rose éternelle! Kezet fogván egymással azontúl, Házban lépénk mindnyájan utcárúl, S mint az méhek szekfű szép virágrúl, Mézet szedénk egymás ajakárúl; Minden bánatunktúl. Kiemelt értékelések. De minden cirkalmazás nélkül is kimondhatjuk: Balassi volt az első nagy magyar költő. 12. oldal, Ó én kegyelmes Istenem (részlet). Térdet fejet neki hajték, kin ő csak elmosolodék. Toi, la joie de mon triste coeur, De mon âme le cher désir, Plénitude de mon bonheur, Dieu est en toi pour nous bénir! Ők ottan éleszték, Kedveket jelenték, Velek azért mi megesmerkedénk. Balassi e hatalmas életet dalban tudta kimondani. Erre az emelkedett fogalmazásra, pátoszra a Balassi Bálint emléke, nagysága előtt tisztelgő költőutódok sokaságának művei jogosítanak fel. Szerelmedben meggyúlt szívem.
Az Doklei sem si devihicom bila nótájára, vagy. Mon amour, mon coeur et mon âme, Majesté, te saluent pour moi! Rónay György (szerk. Reggel hogy elmult éfé, Újul zöld bokor is, de nekem akkor is. A genoux je fis mon hommage. Kurta oktáván az sovány bőjtben, Pozsony városából kimentemben. Már többen megzenésítették Balassi Bálint (1554-1594) verseit, többnyire remekül, de bennem minden egyes verse úgy szólal meg, mikor olvasom, mintha szerzőjük lanttal a kezében adná őket éppen elő. Ő volt az első olyan – máig érzékletes magyar nyelven megszólaló – poétánk, aki (ha nem is a "semmiből" érkezve) a lángész előre ki nem számítható gesztusával, a virgonc beszédmód ezernyi színével, az állandó fordulatok egyedítésével rím, ritmus, strófa, kompozció új világát teremtette meg; akinek vitézi kiáltására a korabeli európai líra bevágtatott a magyar irodalom kapuján. Bús szívemnek, mert ég, De versemben itt legyen immár vég. Költészete így lett az elevenségre, nagyvérűségre örök példa. Ki állasz most én mellettem: Egészséggel! Balassi Bálint válogatott versei 12 csillagozás.
Plus rien du monde, ô mon amante, Mais tout près de moi maintenant, Salut, ô ma resplendissante! S magánál inkább szeret! Gondom csak merő veszél! Elle, devant moi, sans rien dire, M'offrit alors de son visage, Miroir de ma joie, son sourire. S Anna-Máriáról szerzette.
És nyolcvankilencben, Hogy bécsi virág juta eszemben. UGYANAKKOR HOGY MEGKEDVELI COELIÁT, EKKÉPPEN KÖNYÖRÖG MINGYÁRT NEKI, HOGY KEGYES. Én bús szüvem vidámsága, lelkem édes kévánsága, Gyönyörű szép kis violám, éll sokáig szép Juliám! LORSQUE LE POETE TROUVA JULIA AINSI LA SALUA-T-IL: (French). Szerelmedben meggyúlt szüvem csak tégedet óhajt lelkem, Én szüvem, lelkem, szerelmem, idvez légy én fejedelmem! HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NEKI: Az török Gerekmez dünja sensüz nótájára. A klasszikus századok költői ·.
Mon soleil, ma neuve lumière, De tes sourcils la voûte est noire. Mon coeur, l'amour le fait de flamme, Et mon âme ne veut que toi. Juliámra hogy találék, örömemben így köszenék, Térdet fejet neki hajték, kin ő csak elmosolyodék. Hihetetlen, hogy egy időben tőlünk tàvol eső, régen élt költő ennyire ma is élvezhető verseket tudott írni! Én drágalátos palotám, jó illatú piros rózsám, Gyönyerő szép kis violám, élj sokáig, szép Juliám! Ötvös László: Hajdúnánási bibliás krónika ·. A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra. Századi költőkből ·. Jut eszemben énnekem. Et par toi, mes yeux, qu'ils sont clairs. Nyolc-tíz költeménytől eltekintve a Balassi-lira egésze helyet kapott a könyv lapjain. Hasonló könyvek címkék alapján. Lator László (szerk. Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek.
A költő születésének 450., halálának 410. évfordulójára emlékezünk. "A költői fennmaradás kútfeje mindig csak az, ami múlhatatlan: az emberre zúduló, jajgattató, nevettető Élet. Fazekas Mihály: Lúdas Matyi 84% ·. Táncnótára egy kisded énekben, Az másfél ezerben. Többet szólnom dolgunkról nem szükség, Elég hogy megvolt minden édesség, Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörűség, Ékes beszéd, tréfálás, nevetség, Ki ugyan nem elég. Sans toi je ne voudrais vraiment. Tu es mon palais précieux, Ma douce giroflée, ma belle, Et mon parfum, ô fleur des cieux. SZEMEIT REÁ VETVÉN, VEGYE BE SZERELMÉBEN S VIDÁM JÓ KEDVÉBEN: Két szemem világa, életem csillaga, szívem, szerelmem, lelkem, Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén. Vagyon ennek egy szép attyafia, Kinek neve vig Anna-Mária, Sok jó úrfi csak azt síja-ríja, Mert mint nénje szép s nincs semmi híja; Arany színű haja, Mint egy gyöngy az foga, Tiszta mézzel foly ő édes szava. És ami magát az olvasásukat talán kissé "megnehezíti": a régi nyelvezet, mai fülnek furán csengő szavak, ugyanakkor az teszi igazán élvezetessé, sokszor bizony megmosolyogtatókká is őket. Csongor Barnabás – Tőkei Ferenc (szerk. Nagy élményt nyújtott nemcsak néhány, hanem e kötet valamennyi verse, különösen szerelmeihez írtakat: Júliaként emlegetett Losonczy Annához, majd Coeliahoz (Celiahoz) és a bécsi Zsuzsánnához írtak.
Engem penig bosszújokra, Emelj fel jó állapatra, Ne tessék az, hogy heába, Bíztam magamot magadra. Amaz lengyel nótára: A pod liesem. Ott mi esénk távul, Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl. De ha "odaàtról" figyeli a mai vilàgot, bizonyàra elégtétel szâmàra, hogy neve, költészete fennmaradt, ma is él.
Klasszikus kínai költők I-II. Reménlett jóm kincsem, mi örömmel hintsem. Ez világ sem kell már nekem nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most én mellettem, egészséggel, édes lelkem. Ez is csak bizonysàg arra, hogy a jó, nívós irodalom- időtlen, örök. Bűnömön talált búm után, Könyörülj lelkem fájdalmán, Tégy szégyent azok orcáján, Kik rám dühödtek méltatlan. Sajnàlom Balassit, hogy ilyen rövid és nem túl boldog élet jutott osztàlyrészéül. Vis, clarté, ma vie, mon espoir!