A Texasi láncfűrészes franchise beleillik azokba a klasszikus horror sorozatokba, melyeknek zömmel az első része kiemelkedő, a többi pedig vagy elmegy, vagy rettenetesen rossz. Ezt koronázza meg a buszos jelenet ami előtt le a kalappal, egy slasherben így kell csinálni a minőségi mészárlást. A nyitány teljesen rendben van, tetszett a visszatekintés, illetve, hogy Bőrpofának és a komplett '74-es eseményeknek elég nagy kultusza van a helyiek körében. Viszont annak kimondottan örültem, hogy R. Lee Ermey színész mellett, Andrew Bryniarski alias Bőrpofa is visszatért. Az élvezetet tetézve a pörgős tempó és a szimpla kivitelezés legalább akkora hátrány, mint előny, ugyanis az összkép egy teljesen generikus slashert ad, amit a 80 perce ellenére több helyen is iszonyatosan untam. Másrészről viszont bizakodtam is kissé a 2003-as filmben, hisz nehezen tudnék olyan horrorszériát említeni, ami a zseniális első része után, oly mértékű minőségi zuhanáson esett volna át, mint a texasi láncfűrészes. Összegezve, ha a 2003-as remake egy kimondottan erős négy csillagot érdemelt, akkor ez a rész is megkaphatja a négy csillagot, kis jó indulattal, merthogy a horrorrajongók nem csalódnak majd akkorát, mint egyes texasi láncfűrészes filmben. További információ itt ». Mikor 2003-ban bemutatásra került a texasi láncfűrészes remake-je, egyrészről fogtam a fejemet amiatt, hogy ez a horrorszériát is elérte az újrakészítés hulláma. A direktori cv-jét ezzel, és A sötétség leplére keresztelt, másfélórás bélsárral hozzávetőlegesen le is tudó Jonathan Liebesman újra-átdolgozása ezekben a freudi ihletettséggel magyarázkodó perceiben szánalmasan komolyan veszi magát. Mégis, hosszadalmasan lehetne sorolni, Merrin atyától Dr. Lecterig, hogy hány gonosz toposz kapcsán derült ki mostanság a gyermekszoba félelmes hiánya, vagy indokolatlanul bizarr felszereltsége. Azt is írhatnám, hogy a sorsuk kőbe van vésve.
Még ez is belefér, de az már kevésbé, hogy az új Texasi láncfűrészes pofátlan módon próbálja nyúlni a Halloweent, annyi különbséggel, hogy ott Laurie-nak volt karaktere és háttere, míg jelen esetben teljesen random visszahozták az előd túlélőjét, hogy aztán nagyjából semmit ne kezdjenek vele. Az új változat kukáz mindent, egyedül a '74-es filmet nem. Ez a sztori megfelel az alapoknak, igaz azt nem igazán értettem, hogyha a '74-es mészárlás megtörtént, akkor hol vannak a Sawyer család maradék tagjai és fűrészes barátunk miért egy árvaházban tengődik az öregasszonnyal, ráadásul már ilyen régóta, de lehet csak nekem nem tűnt fel valami. Három évre a kimondottan jóra sikeredett remake-je után, a film készítői tovább lovagolták az épp aktuális trendet ami a filmgyártásra oly jellemző volt ez idő tájt, miszerint hogy egy remake után, készítsünk eredettörténetet. Igenis, el lehet fogadni, hogy Bruce Wayne majdnem csak azért, mert bőr az egér. Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. A főcímben így azonnal megtudhassa a borzalomra és koleszterinre éhes popcorn függő, hogy a drabális Bőrpofának bőrbetegsége van. Az első, 1974-es változat sem öregedett a legjobban, de hasonlóan a Halloweenhoz, a hangulata megismételhetetlen. Ezektől függetlenül mégis bizakodva ültem neki a soron következő texasi láncfűrészes filmnek és be kell hogy valljam, ez a rész sem okozott túl nagy csalódást, ha egy horrorrajongó szemével nézem a jelen produkciót. Az egyik ok, hogy kissé feleslegesnek érzem az elkészítésüket, mert ha arra építkeznek benne, hogy bemutassák a gonosz születését, vagy annak az ébredését, elveszik valami belőle (talán a rejtélye) vagy annak az esszenciája. Hát a szívnek meg kell szakadni.
Ám mindez kifilézett vigasz annak, akit ma már trendből – és nem mentálhigiénés indokból – röstellhető érzelmek kötnek az 1974-es, szürrealisztikus kitartással berregő, lowbudget baletthez. Jarmusch a filigránocska szuverenitás (és a műfaji finomságok:) miatt minden bizonnyal egy flegma legyintéssel intézné el a motoros excaliburral hideg számításból hadonászó horrort, ilyen könnyen én mégsem tudom leírni A kezdetet. Néhány fiatal a kihalt Harlow városkájába érkezik, hogy az itt található telket elárverezzék és újra felvirágoztassák a helyet. A gyermeket egy család veszi magához, miután az anyja lemondott róla, s... több». Ebből aztán nem kis bonyodalmak adódnak. A már kismilliószor végigcsámcsogott (globálmorális metaforaként is tukmálható) kannibalizmus-tematikából szervírozott kiló húsz deka szintúgy nem görbíti felfelé kritikusi ajakim.
A vágóhídon hentelő humántorzó a hely bezárását követően sem akarja egy pincei kampóra lógatni gasztronóm szenvedélyét, elvégre csak a hús darabolásához, az izmok csontról való leválasztásához ért… Mondom: "…". Mítoszt megregélni linearizált egyenletekben? Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. A másik ok, hogy mivel ismerjük már azokat a dolgokat amik ezután az esemény után következnek, így sokkal kevésbé izgulhatunk a porul járt karakterek sorsai miatt. Ha a jó értelemben nézzem, akkor tényleg voltak a filmben olyan jelenetek amikből egyes negatív karakterek megismerését szolgálják, elsősorban a seriffet alakító R. Lee Ermey (1944-2018) brillírozik ismételten ebben a szerepben, akárcsak mint a 2003-ban készített remake-ben, csak itt talán még betegesebb az alakítása. Akadnak remek pillanatai, érdekes ötletei, de számos helyen átgondolatlan, iszonyú ostoba, pocsékul használja azt a formulát, amit a Halloween remekül tudott, a végére pedig teljesen röhejessé válik. Jelentkezzen, aki tud ennél frivolabb írói gesztust. Maga a film története szerintem rendben volt, a cselekményvezetésére sem lehet panaszom, merthogy akárcsak mint a 2003-as filmnél, úgy itt is egészen magával ragadó a történetvezetése. Amúgy, Christian Bale tolmácsolásában nem pont az derült ki, hogy csont a farka? Az ő háttere nem rossz, de bőven kezdhettek volna többet is vele. És biztos csaja sincs. Nyilván ki lehet térni a már említett papírmasé karakterekre, de ebbe kár belekötni, vagy ott a totálisan kukázott logika, a hangok, a helyek és az idő figyelmen kívül hagyásával. Kétségbeesetten akarja megidézni a '74-es változatot, de már kínomban felvisítottam rajta, annyira röhejes lett.
Az amcsi stúdiók financiális megfontolásokból azonban egyre több brainstormingnak becézett tökvakarást szentelnek ezen mondai vakfoltok demitizáló be(illetve ki)satírozásának. A sok előzetes lehúzással ellentétben én nem mondanám, hogy egy tragikusan hulladék darab, a franchise-on belül is vannak rosszabbak, például a '13-as Örökség vagy '17-es Bőrpofa, de ne legyenek illúzióink, ez egy rossz film. De nekem is van netem. ) Mondanom sem kell, hogy az eredettörténeteket sem kimondottan kedvelem, két okból sem. Lett légyen bármennyire is elcsépelt eme aktuálpolitikai cinizmus, az orv módon vietnamizált allegóriában azért van finesz. Nos ez az elképzelésük számomra jól és rosszul is sikeredett. A záróakkord pedig feltette az i-re a pontot. Egyrészt eltagadhatatlan a filmnek a valóban üde explicitása (morbid boncászati közelijeivel szinte körbekacarássza Hooper szemérmes székfoglalóját), a sokszor fojtogatóan sodró lendülete, és az R. Lee Emrey becastolása okán megizzasztható Acéllövedékek cameo is pontosan hímződik a film durvaszövésű szubtextusába. Meglepett, hogy az általam nagyon szeretett Eighth Grade című film főszereplője, Elsie Fisher az egyik központi alak, vagy 20 percnek el kellett telnie mire felismertem. Az itteni árvaházban még él egy öregasszony és annak "gyereke", akik viszont nem akarnak elmenni. Két húsipari villámlecke között a bennfentesek értő összekacsintásával ízlelgethetjük a törvényt nagy ívben ignoráló, s közben mégis csillagos uniformisból fenyítő világcsendőrség vendégszerető texasi farmerekkel prezentált eredetregéjét. A 70 éves Bőrpofa ezt a láncfűrészt már nem nagyon fogja beindítani.
Hmm, ez a formula mintha ismerős lenne valahonnan, de vágjunk inkább bele, miről is szól a fáma. Technikai megoldások terén sem teljesít rosszul a film, van itt szép számmal brutalitás és gore és Bőrpofa is talán még többet aprít a láncfűrészével, mint bármelyik eddigi részben. Ami tetszett a filmben, hogy nincs mellébeszélés, megy a darálás rendesen és nem fogják vissza magukat. A Gonosz attól Gonosz, – és nem gonosz, – hogy – bizonyos kereteken túl, vagy belül – racionalizálhatatlan. Modern fiataljaink persze nagyon nem illenek a képbe, de nem is terveznek sokáig maradni. A 2003-as remake és az utána következő A kezdet voltak még vállalható darabok, a többi a rettenetes és a nyomorúságos között ingázik. A kezdet pont akkor a legtiszteletlenebb, amikor narratíve intelligensnek szánt precizitással sújt le a lucskos pöröllyel, hogy két, amúgy érdektelenül lifegő szálat egy arra kódorgó, dezertőr hippi porhüvelyébe döngöljön. Nézzük hogy milyen is lett a Kezdet. A film befejezése számomra kissé ront az összképen, de csak azért, mert mint fentebb írtam már, a karakterek szemszögéből tényleg erre számíthat minden olyan horrorrajongó, aki látta már az ezelőtt készített részeket. Talán míg a 2003-as film, egy hajszállal félelmetesebbre sikeredett mint ez a rész, viszont ezt ebben a részben kompenzálják egyfajta beteges hangulattal, ami kimondottan jól is állt a filmnek.