Álló helyzetben viszont két egymást kizáró mozdulat, amitől a hátán, a mellén is megfeszültek az izmai. Ha egyszer a belga-kongói emberi nyelven tud beszélni, pedig olyan lapos orra van, mint a gorillának, akI. Megint csak gyorsan más témára akart volna térni. S nem értette, hogy az előző pillanatokban mi a csudát imádhatott ezen az idegen emberen. De még csak nem is ölelte magához, nem csókolta meg, egy szót nem szólhattak egymáshoz.
Fejét ettől kezdve, mint egy holdfényt kereső, némán tátogó állat, meredten felvetette. Már a konyhában is csak a szakácsok vagy a kézilányok személyes kegyére vagy a directrice kíméletlen közönyére lehetett számítani. Én meg nem tudtam dönteni. Miért is nem figyelmeztetett. Még hogy belehalnál, ugyan, miért beszélsz ilyen butaságokat. Arra nyitotta ki a szemét, hogy Bellardi a fejénél guggol. Rettenetes csörömpöléssel elsodortunk néhány reggelre kikészített szemetesedényt. Mehetett a képekkel. Mindig csak röviden merészelte megtenni, belekanalazni. Ő maga tanította, vezette rá a testét erre a sötét dacra, ő szolgáltatta ki a veszélynek és az önmegtagadásnak. Annál azért többet tudott róla.
Nem az a minden, hogy az asszony ilyen vagy olyan világszépe legyen, mint ez az Elisa. El is ment rögtön az illető. Szigorúan meg akartam maradni annál a képtelen fikciónál, amihez a többiek is ragaszkodtak. Mégsem ismétlődhetett, mert arányosan nyúltak el a nő hívásának hosszai, óvatlanságaival pedig fenyegetett az önkény, és ettől egyre élesebb. Létezett, hiszen azt senki nem tagadta, hogy Gerhardt őr volt és megtébolyodott a keresésben. Nagytestű asszonyok, súlyosak, gumikötényt és gumicsizmát viseltek, s mindenhová húzták magukkal a vörös slaugjukat. Egy kicsit neki élvezett. Madzar súlyos ember volt, lelke tömött, csaknem a tompaságig titoktalan. Valakit mindig talált a könyvében a plébános, akire ráillett a születés dátuma. Egészen nem sikerült elképzelnie. De miért is ütötte volna meg.
Kötet 518közönséggel igen sajátos hatást tett a hely, éjjel azonban igen takarékosan világítottak a viaszernyős falifények. Fönn a lakásokban égtek a villanyok. Mi az, hogy nem sárga, mi nem sárga, kérdezte Gyöngyvér értetlenül. Szerintem az anyag tipikus Dobrovan. Mire a vonatunk elindult, késő délutánra járt.
Madzar Alajos valaha igen kevés tárgyat helyezett el a térben, de Szemzőnével a tárgyi igények minimalizálásában igazán könnyű dolga volt. Talán a férfi beteges szemérmessége és rejtőzködésre való hajlama akadályozta a folyamat szabad csodálatában. A directrice igen komolyan veszi, büdös vagy koszos embert, cigányt meg mindenféle részeget nem tűr meg. Forrongó, indokolhatatlan, hol a többiek ellen irányuló, hol önmagát emésztő dühét mégsem tudta megfékezni ezekkel a mondatokkal. Ez olyan váratlan volt, olyan gyöngéden és meggyőzően hangzott, annyira telve volt csupasz emberi reménnyel, hogy Kienast azonnal megrémült tőle. Nem beszélve arról, hogy a gondolkodásom természete lényegesen különbözött az ösztönéletem természetétől, és a sok különböző fasz láttán az volt a benyoII. Bár én is azt mondanám, most hagyjuk az egészet ennyiben. Néhány lépést tettem még, majd szembefordultam vele, tulajdonképpen azzal a szándékkal, hogy köntörfalazás nélkül megmondom, amit gondolok. Vállal minden kockázatot. Oly erős volt a vonzásuk, hogy nem tudtam előlük kitérni. Nem akarom az érintésedet. Na igen, akkor ez a magyarázat.
Átkarolt, lenyúlt a nyelv, táncolt, ölelkezett, s ezek igen érzékenyek egymásra.