Halk hegedű hangját, dúdolja majd sírva, Bele borzong majd a pálca, minden egyes húrba. De nem fogok semmit bánni újra és újra felfogok állni!!! Csuklói derengenek felém. Te meg maradj, s repkedj tovább, hagyd elrepülni a csodát!
Minden egyértelmű lesz... Bevillan egy kép... Egész nap kedvesem után vágyom, Te vagy a napfény Te vagy az álmom, Valamit már régóta sejtettem, Én, örökre beléd szerettem Délután már oly nagyon hiányzol, Miért vagy Te nekem szörnyen távol, Naponta gondolatban kérdeztem, Én örökre beléd szerettem? Szeretem, hogy elbujt. Kacagni hamis lemondással, Hazamenni, sírni könnyes zokogással. Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Ohasem találkozott vele. Az 5 legszebb szerelmes vers. Talán nem is létezem Csak Veled egyetlenem Te vagy mosoly, zene, sejtelem A két lábon járó fegyelem Mit... gondolsz Szerelmem...? Egy oldal amin nem tudok tovább lapozni! Érzékelte őt, mint valami hatalmas, ellenállhatatlan erőt. Látod magad előtt az ŐŐŐ mosolygós arcát. Egy sápadtra taposott kis ragyogás sötétre hazudott kis fénysugár.
Szeretnéd látni hogy boldog, és ez TÉGED is felemelő érzéssel tölt el. D allamot fülembe leheltél. Hiszen azt hiszi, senkinek nem kell... De te tudod magadról, hogy szereted ŐŐŐT!!! Gyönyörű szerelmes versek kedvesemnek az. Elengednélek, legyél csak bátran. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna. Tudom félő, lágy harapásod. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá. Szemembe tenni szemedet. Elrepítsen csókod, oda ahol Te most éppen vagy. Engem, mint személyt az határoz meg, hogy mit gondolok, döntök, érzek, értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek, hiszek, mitől félek, és mire.
Ne hagyj meghalnom, amíg élsz! Az érzést, ha majd máshol kell keresned, attól én még ugyanúgy szeretlek, másképpen, de szívemből szeretlek. Gyűrötten, álmosan, és mégis Mégis nagyon boldog vagy vele. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel, kedvesem. Már messze ringó kis hajód vitorláit.
Nekem szól az ének amiben ott is az élet. Kis kezemmel formáztam a homokdombokat s ujacskáimmal rajzoltam a kanyargós utakat. Kell egy ölelés attól akit imádsz, S egy forró csók hevétől az egekig elláss. Úgy sírtam... Forró könnyel kérve téged... Újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem. Nem akartam mást, csak felejteni. R emélik, talán már elég lehet.
Már csak rabságod vigasztalhat. Az álmaimban minden lehetséges, minden valóra vá sajnos túl élethűen. Csodamuzsika borzolja lelkem. Nem ragyogtál mikor kellett eltakart egy sötét felleg. Gyönyörű szerelmes versek kedvesemnek teljes film magya. Hiszen azt elrejtettem, már oly régen. Milyen nem félni, hanem szeretni, Izgalmakkal telve ismerkedni. Többé már talán lyuk. A közös bűn, a hiányzó értelem. Karácsonyi és egyben szerelmes idézetek. Játszani a közönyös embert, Most látom csak míly nehéz. I lyen jó orvos ki szívem újra lángra lobbantotta.
Nagyon érzékeny vagy, könnyen sebezhető. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Gyönyörű szerelmes versek kedvesemnek magyarul. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre. A hallgatag tavon, változón szikrázón boríts el fényeddel, forrón és vallatón Légy olyan, mint egy finom hullám mely felemel, ölel majd mélybe sújt S légy te, oly meleg igazi fészek megbújva a lágy lombok hajlatán Légy nekem Kincsem egy árnyas hely a pusztán, majd egy hosszú út után vagy egy szép torony, messze látszón hideg fagyott szirtek magas fokán. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul, és jelzés nélkül. Nehogy elszakítson a nagy világ. Figyelek rád és magam többnek érzem, gazdagodom a perc csodáival, köszönöm hát, hogy benned lehet részem, örül lelkem, mikor beszélni hall!
Szeress-ölelj, egészen legyek Neked! S mikor már minden sikerülne, eltűnt az összes fájdalom a szívemből, s tervezném a jövőt, hirtelen tör rám az ébredés. Egy lehetőség -ablakon át -. Hogy szereztél kulcsot szívemhez? Gyönyörű versek,idézetek. Szeretsz, szenvedsz, élsz: íme a szerelem szentháromsága. Felidézed a magad mögött hagyott napot. Szerelmes szavakat suttogni füledbe, szeretIek, míg élek kedvesem örökre! S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. Várom, hogy hozzám érj vagy megérintsen szavad.
Juhász Gyula: Az ő szerelmük. Kit idáig szerettél, elhagyott már rég! A Te mosolyodért süt a nap este, mégis magadra hagy. Ne nézz ki a Vonat ablakon, Csillagod megbántod nagyon. De hiszen szól helyettem a szívem és a szemem..! Szépen kérlek... Meghalok érted, Nem érzed?
Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz. Átvonulásod úgy él napjaimban, mint ruhában az illat, amelyet nem ismer, nem tud, csak magába szed, és többé el nem illan... ".