Rajzolva e röpke vonalba, vagy bolond. Témáiban és tudásában annál inkább, csak sajnos kevéssé élvezhető. Mindent átérezni s magyarázatra méltónak tartani, ami emberi; ez az első, az irodalmi, a bölcseleti.
Ha szemlélődést írt, a versnek egy szemléletnek kell lennie, ha indulatot, az indulatnak csordultig meg kell töltenie a vers keretét. S hol fogsz a végén virágozni, nem tudod. Ezt nem tudhatjuk, mert hiszen nem történt meg, ilyen polgárság nem jutott szerephez. Ezek után engedjék meg, hogy magam is belépjek a vitázók tömegébe. A Miatyánk gondolat-láncolatát, a Fortissimo szenvedélyorkeszterét, az Anyám nevére mozarti muzsikáját! A táj most olvadt tűzben reszket, de a szél. Védelmét pöre újrafölvételében két ellentétes szóval így fejezhetem be: mégis és épp azért. A költészet, mint világhiány / Az istenek halnak, az ember él - Bagó Ilona (szerk.), József Attila - Régikönyvek webáruház. Egy egész nép háláját és jókívánságát tolmácsoljuk neki.
Ez az író, noha tele volt kétellyel, hitt. Milyen fehér csöndesség ez! A szürrealisták valóságos meghökkentés-műhelyeket rendeztek be, minimális költséggel és fáradsággal. Minden csalás kiderül, s az a vers, amely kápráztat, egykettőre kialszik, a divat múltával hamuját is szétszórja a szél. Egyszóval az a költő, aki két kézre fogja a Pegazus kantárszárát; akinek az isteni ihlettel is szándéka van. Az esztendők és események durvák és kegyetlenek, de ez a költészet, minél több súrlódás éri, akár a csiszolás alatt a drágakő, annál több ragyogó oldalt mutat. S amit mindmáig szinte észre sem vettek, a két világháború közti évtizedek alatt ki vállalja betegen, üldözve, félreértések és rágalmak özönében azt a föladatot, amit ez a nemzet, méltó államférfiak híján, újra s újra költőire hárít, hogy – ha hasztalanul, ha meg nem hallgatottan is – népe őrszelleme legyen? De akik élnek, szívósan és állhatatosan élnek – okos, nagyszerű fajta ez, tartják magukat azon a kis területen, ami az ősöktől földben és stallumban megmaradt. Cél nélkül és haszon nélkül. Ha a Napóleonok és országtiprók már mesterségük miatt nem volnának oly ellenszenvesek nekem, ezt a békés, elvonuló természetű, minden erőszaktól idegenkedő költőt (így van) legtalálóbban valami konok, csillapíthatatlan szomjú világhódítóhoz hasonlítanám, aki magas magányában estéről estére sötét terveken dolgozik újabb és újabb vidékek és népek minden értékének megszerzésére, a saját népébe való beolvasztására. Az istenek halnak, az ember él · Babits Mihály · Könyv ·. Haj, a régi idők, a régi nagy szüretek! Az invokáció vagy inkább invitáció a férfias idillekhez és elégiákhoz egyszólamú, magas hangon kezdett és egyre magasabb hangot kívánó, elnyúló, szinte már nem is emberi üvöltéssel nyílik; önmaga kétségbeesésétől részegül. Aztán: hány kultúrát, hány kort?
Örök harc a kívánságom, de nem ahogy tegnap láttam. Amíg egy nemzetnek marad egy igaz költője, az természetszerűleg nemzeti lesz. Meggondolom még egyszer, amit ki fogok mondani: alig van magyar költő, akit annyi félreértés kísért életében is, halálában is, mint Babits Mihályt. Az író mégsem azt az utat választja, hogy ízelítőül idézetekkel tömjön bennünket. Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A versbeli zenére átváltott indulat – ez a legfontosabb. Félelmetes a kebelbeli hadirend, hogy ellene kik sorakoztak föl, kiknek volt sújtó szavuk, egyenes vagy oldalvágásuk rá, már a Baumgarten-korszak előtt is. "Én katolikus vagyok – írta híres vallomásában még a huszas évek elején –, azaz, hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló katolikus igazságban! Az elefántcsonttorony pompát és kényelmet, keleti szőnyegeket és illatokat képzeltet a lakója köré. Az istenek halnak, az ember él Versek Babits Mihály Athenaeum Első kiadás. Verseinek ez az alaptónusa. Ilyen vágy hajtja az ország és a kor határain túlra is.
Jertek apró, jertek sűrű. Szőnyegen még semmi nyom! A forró levegőbe vágja késeit, hogy ing a ház s a kerekfaru dombok is. Az istenek halnak az ember el annuaire. Babitsnak van képessége továbbépíteni a meghökkentő látomást is, a meghökkentő eszmei anyagot is, a meghökkentő új dallamot is. Minden jó íróval egyetemben e könyv írója is vallotta azt az elvet, hogy abban a viszonyban, hogy író és olvasó gyorsan és tökéletesen megértsék egymást, az írónak kell jobban megerőltetnie magát, már csak az udvariasság szabályai szerint is; mert hiszen ő kérte a szót. Remekeit énekelte, majd – már kihagyó lélegzettel – az Ősz és tavasz közöttet és fuldokolva, a Balázsolást.