Kiricsi Gábor (Itthon). A szégyentől izzó, váteszi szavakat a tiltakozók ugyan a kortársaiknak címezték, de mivel naivitással nehezen lennének vádolhatóak, alighanem az utókornak is szánták palackposta üzenetként. Az emberek legtitkosabb emlékezete olyan regény, amely sok kis történetszálból épül fel és több nézőpontból mesél el egy sorsot, egy író és egy mű születésének és halálának történetét. Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. Cecil Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. Nem is sejti, hogy ezzel kezdetét veszi élete nagy kalandja, amelynek során talán a titkos vágyai is beteljesülnek. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Sarr regényének egyik erőssége, hogy ezeket a létfilozófiai vívódásokat könnyedén tárja az olvasó elé. A fent említett kérdések – amelyek tulajdonképpen az elkülönülés vagy a beilleszkedés dilemmáját rejtik magukban – mindannyiukat foglalkoztatják, még akkor is, ha külön-külön más-más választ adnak rájuk. Sokkal inkább az efféle kísérleteknek szánt szenvedélyes fricska. A szerző folyamatosan áldozatokat hozott az érthetőség miatt. Az emberek legtitkosabb emlékezetében több ilyen kritika is megjelenik, melyek tipográfiailag és stílusukban is elkülönülnek a főszövegtől – ez pedig Bognár Róbert kitűnő fordítására is felhívja a figyelmet, hiszen a magyar szövegben is remekül működnek ezek a stílusváltások. Az emberek legtitkosabb emlékezete virtuóz módon felépített mű, amely úgy képes a posztmodern irodalom számtalan regiszterén játszani (van itt több, részben megbízhatatlan elbeszélő, napló-, illetve levélrészletek, ráadásul az idő haladtával hol krimibe, hol thrillerbe, hol egyenesen horrorba váltunk), hogy közben semmit sem kell feláldoznia az érthetőség oltárán. Felejthetetlen történet egy elrendezett házasságról s megdöbbentő következményeiről... KELET-AFRIKA, 1903 Amikor a tizennyolc éves Iris Johnson arról kénytelen dönteni, hogy feleségül menjen-e a kellemetlen és ijesztő Lord Sidcuphoz, vagy egy sosem látott idegen férfihoz, aki a távoli Afrikában él, ő bátran az utóbbit választja.
Ebben a történetben a csodálatos elemek keverednek a fantasztikussal, megelevenedek a szenegáli mítoszok is. Az embertelenség labirintusa történetének feltárása során Diégane sajtóarchívumban végzett kutatásaiból, internetes kereséseiből, valamint Siga D. elmondásai alapján megismerjük a fiktív kötet recepciótörténetét is. Hasonló könyvek címkék alapján. Vándor Éva (Élet+Stílus). A legtöbb kritikus szerint Elimane nem tudja hűen ábrázolni Afrikát, hiszen mint írják: "[a] magunk részéről több trópusi színt, egzotikumot vártunk volna, igazi mélyre hatolást a hamisítatlan afrikai lélek rejtelmeibe. " Azóta is példa nélküli hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé művében. Amennyiben több információra lenne szüksége, kérem írjon üzenetet! Az előbb emlegetett T. C. Elimane, Az embertelenség labirintusának szerzője Diégane mellett a regény másik főszereplője. Beszéltem apám egyik barátjával, aki afrikai irodalmat tanított az egyetemen. Madeline azért bérelte ki, hogy félrevonuljon, és kipihenje magát. Bolaño története Az emberek legtitkosabb emlékezetéhez hasonlóan szintén egy eltűnt költő utáni nyomozást örökít meg. Az üresség anatómiája megbukott, két hónap alatt hetvenkilenc példány fogyott el, és ebben azok is benne vannak, amelyeket én vettem meg. Vallomása arról, hogy a kongói milicisták hogyan végeztek a szüleivel olyan felforgató erővel bíró szöveg, amellyel ritkán találkozik az olvasó. Kétségtelen, a regény hosszú, sok szereplőt mozgató, de jól felépített, fordulatokban gazdag.
A kedvencem a műfajban a Vad nyomozók, amiből a szerző a mottót választotta. Mondta az AFP hírügynökségnek. Olyan kivételes érzékenységgel festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. Bővelkedik krimielemekben, van szerelem és két kiemelkedő női alak, akik sok meglepetést okoznak az olvasónak. Diégane belevész Az embertelenség labirintusába, amely a tökéletes irodalmi mű volna – az a könyv, amelyben Mallarmé szerint a világnak végződnie kellene. A Park kiadó példás gyorsasággal és igényességgel jelentette meg Az emberek legtitkosabb emlékezete című művet, amely mottója nem hiába származik a közelmúlt egyik legnagyobb hatású szerzőjétől, Roberto Bolañótól, ugyanis ez a majd' félezer oldalas nagyregény is épp úgy nyomozás egy eltűnt és gyakorlatilag kiismerhetetlen író után, mint a chilei leghíresebb, mára már szinte kultikus rangot magukénak tudható művei, a 2666, vagy a Vad nyomozók. Nem találtam kortársat, aki bármi érdemlegeset írt volna, és szakdolgozat sem született róla. A két oldalon végigvezetett afrikai írók névjegyzékének hiányát tudom felróni. Rejtély, hogy miként alakult a sorsa, bár születtek figyelemre méltó hipotézisek e tárgyban (lásd például B. Bollème újságíró riportját: Ki volt valójában a néger Rimbaud? A botrány hatására kirobbant vita annyira besározta a művet, hogy hatására a kiadó kivonta a forgalomból a példányokat, és zúzdába küldte az egész készletet.
Érdekesség egyébként, hogy a Goncourt-díj egy fricska erejéig fel is bukkan a regényben T. Elimane könyve kapcsán: "- Mit szólt Elimane a sajtóban megjelent cikkekhez? Nem cél nélküli az eszmecsere, ugyanis a közösség minden novemberben kiadja a francia irodalom legnagyobb elismerését, a Goncourt-díjat. A gyökértelenséggel való megküzdési formák több generáció kapcsán is megjelennek: míg Siga D. teljesen elutasítja a hazáját, addig Elimane a kortárs francia irodalom számkivetettjeként a kudarcok után a hazatérést választja. Más megfogalmazásban: amilyen a nép, olyanok a vezetői. Karen Dinesen, a huszonhét éves dán úrilány 1912 telén eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. Azt hiszem, tökéletesen megérdemelt volt Mohamed Mbougar Sarr Goncourt-díja, mert ilyen fajsúlyos, ilyen ambiciózus, és ennyire tökéletesen összerakott nagyregénnyel csak igazán ritkán találkozhatunk. Az emberek legtitkosabb emlékezetének minden oldaláról egészen kivételes bátorság sugárzik (Bognár Róbert fordítása).
El sem olvasták, vagy ha igen, akkor rosszul olvasták, és ez még elkeserítőbb: rosszul olvasni bűn. Vannak hiányosságai, amik nem mindenkinek zavaróak*, nekem viszont keserű ízt hagytak a számban. Anne Jacobs - A Kilimandzsáró felett az ég. Letaglózta, ami a sajtóban megjelent Az embertelenség labirintusáról, beleértve azt is, amit maga írt. A marokkói születésű Leïla Slimani tizenhét éves kora óta él Franciaországban. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti tiltó nyilatkozatnak minősül.
A 4 3 2 1 egy nagy író életművének koronája. Sokrétű alkotásról van szó, amelyre nem könnyű ráhangolódni, de tényleg érdemes rászánni az időt és az energiát, mert egy nagyon egyedi műről van szó, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből. Én rámerészkedem arra a pallóra. Sarr nem csak az első fekete-afrikai író, aki kiérdemelte a legjelentősebb francia irodalmi elismerést, de egyben a legfiatalabb is – a zsűri elnöke, Philippe Claudel így azt reméli, hogy néhány könyv még feltétlenül a szerző előtt áll, és érez majd magában elég erőt ahhoz, hogy folytassa az írást. Elimane labirintusában bolyongva az élet, az irodalom, pontosabban az írói lét megválaszolhatatlan kérdései törnek felszínre: mikortól számít szerzőnek valaki? Minden információt fel akar kutatni, de nehézkes a nyomozás, hiszen az író eltűnt, és semmilyen forrás nem áll rendelkezésre, ami nyomán elindulhatna.
Szerencsére a következő kötet még a klisék közelébe se járt. De van abban igazság, hogy a középszerű vezetők leképezik a népüket. Sarr főszereplője, Diégane Latyr Faye, ugyancsak ifjú szenegáli író ugyanígy kendőzetlenül guillotine alá küldené azokat a kritikusokat is, akik csak szemlézik, de nem kritizálják a műveket, akik "a problematikák és a tematikák pörölyét suhogtatva, szűk alagutakba terelik a művek csordáját, és szegény párákat sorra letaglózza a koncepció, a szakzsargon meg tartalomanalízis. " A regény szövevényes, aszimmetrikus történetvezetésével számos generációnyi különleges karaktert mozgat, és megannyi helyszínt mutat fel.
Flaubert-nek meggyőződése volt, hogy a művészet jövője ezen az úton fog haladni. Alfons Muchának köszönhetően a szecesszió egyik legnagyobb múzsája lett, büszke alakja számos híres nyomaton szerepel. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? Paul erről mit sem sejt. Mindenesetre az irodalom és a való élet dilemmája végül eldől.
Ekkor leszel készen. " Ismeretlen szerző - Oly korban éltek. Amit a könyv főszereplője és elbeszélője, Diégane valójában keres, az sokkal inkább valamiféle esztétikai kérdésre adott válasz, mégpedig, hogy mi kell ahhoz, hogy egy nagy mű megszülessen és valakiből valódi író váljon. Claudel arról is beszélt, hogy a munka már a szavazás első fordulójában begyűjtötte a szavazatok többségét, véleményét pedig egy másik zsűritag, Paule Constant is megerősítette: Briliáns módon van megírva. Jéggé dermeszt és megperzsel. Elimane egyik levelezését többszöri olvasás után a következő módon minősíti: "Ez egy kriptoszimbolista szar. Az egy eleven illúzió.