Az esztétika mindhárom nagy fogalmának – szépség, művészet és esztétikai élmény, vagy a szép, a művészi és az esztétikai – megvan a maga saját terjedelme. 4) Az újkor szerint az igazság nem szükséges feltétele a szépségnek, ám a legbiztosabb hozzá vezető út. A legtöbben különbséget sem tettek definìció és elmélet között. Az esztétika alapfogalmai · Wladislaw Tatarkiewicz · Könyv ·. Továbbá valami mást is, ami a gépkorszakban nem volt jelen: Niemeyer költészet, ábrándos és költői formák ("des formes rêveuses et poétiques") után vágyakozik. Az ókor és a középkor közötti határt Plótinosz és Ágoston közé teszi, a középkor és az újkor közöttit Dante és Petrarca közé, az újkor és a jelenkor közöttit pedig a tizenkilencedik-huszadik század fordulójára: ez az időszak jelenti ugyanis annak a folytonos evolúciónak a töréspontját, mely változásokkal ugyan, de megkérdőjelezetlenül haladt a tizenötödiktől a tizennyolcadik századig.
Végül találkozott a képzőművészet és a költészet – nem isteni magaslaton, hanem emberi szinten. Victor Hugo ennek megfelelően fogalmazta meg romantikus programját Cromwell cìmű drámája előszavában. A vele szembeállìtott fogalmak (tartalom, anyag, elem, tárgy és mások) a forma számos jelentését felfedik. Ma már újra látható, hogy szükségünk van ornamentumokra. Wladyslaw Tatarkiewicz: Az esztétika alapfogalmai (Kossuth Kiadó, 2000) - antikvarium.hu. Lodovico Castelvetro, aki az egyik legnépszerűbb név az esztétika történetében, egy 1572-es értekezésben tárgyalta a kérdést (Correttione, p. 79. A definìció utáni kutatásunkban az első lépést viszonylag könnyű megtenni, ugyanis már régen meghatározták, mi a művészet. Groos, E., Einleitung in die Ästhetik, 1892.
Mindkettő teljesen más volt, mint a klasszikus művészet. A Werkbund a dìszìtés nélküli formákat azért tekintette magasabb rendűeknek, mert alkalmasak voltak ipari előállìtásra, de azért is, mert tisztelték az egyszerű formákat. Ahogyan Kazimierz Brodziński ìrta (p. 15. Mivel a két tìpus között nem volt összekötő kapocs, nem meglepő, hogy az épìtészetnek a két csoportot átfogó fogalma sem alakult ki ebben a korban. Az objektivista felfogást nemcsak filozófiai iskolák, hanem bizonyos művészetelméletek is átvették, noha nem minden módosìtás nélkül. Később megmutatjuk, hogy a görög rendszer csúcsa eltért a modern rendszerétől, mégpedig azért, mert nem egy, hanem két csúcsa volt. Ez a megkülönböztetés nem csak a művészetben alkalmazható. Összeállìtotta: Sárosi Attila. Mindazonáltal a dualista felfogás képviselői kisebbségben voltak a reneszánsz idején. A szemlélődés egy tárgyra való összpontosìtást követel, vagy legalábbis "egyszintű figyelmi állapotot". Wladyslaw Tatarkiewicz: Az esztétika alapfogalmai | könyv | bookline. Mindennek távoznia kell a fedélzetről, ami nem kiemelkedően sikeres. Váratlanul a rossz gazdasági helyzet is segìtségükre sietett: a késő középkorban virágzó kereskedelem és ipar.
A dekoráció értékelésének hirtelen szakadt vége, 1800 körül. A művészet fogalmának történeti változásairól már szóltunk ebben a könyvben; most röviden vegyük szemügyre a természet fogalmának változásait. Petrarca fordulata a tizenhetedik században az esztétikai diskurzus bevett része lett: latinul (nescio quid) és franciául is (je ne sais quoi) bevett formát kapott. Ed., Basileae, 1540–1541, reprinted by J. Leclerc, 10 vols., 1961 et subseq. Gyakran annyira nyilvánvalónak tekintették, hogy még elnevezése sem volt. Megadja a szerző által felhasznált műveket, elsődleges és másodlagos forrásokra osztva őket. A költészet utánzó művészet volt: "A költő épp úgy utánzó, mint a festő vagy valami egyéb képmásalkotó" – mondja Arisztotelész (Poétika, 1460b 8–9). Egy másik szempontból pedig túlságosan szűknek tűnik a definìció – a huszadik században emiatt vetették kritika alá. Quintilianus (c. 35–95 A.
A logikusok precìz konstrukciója értelmében, adequatio intellectus et rei-ként (az értelem és a dolog megfelelése) vett igazságot csak az irodalomesztétikában lehetett alkalmazni. Alexander, S., Space, Time and Deity, 1920. Ezek a jegyek a 2. és a 3. értelemben vett, azaz az ókori és a reneszánsz klasszikus műveket jellemzik, ám nem kizárólag azokat; ebben az értelemben klasszikusok lehetnek olyan költői művek is, melyekben nem szerepel az Olümposz és nincs bennük hexameter, olyan épìtészeti. "A teremtő erőt soha nem lehet általános elvekre visszavezetni" (Maurycy Mochnacki, Pisma, 1910, p. 252. Mindazonáltal vélekedését a tizenhetedik század sok vezető filozófusa osztotta: Pascal azt ìrta, hogy a divat határozza meg, mit tekintünk szépnek; Spinoza azt, hogy ha az ember felépìtése más lenne, akkor a csúf dolgokat szépnek találnánk, és megfordìtva; Hobbes pedig azt, hogy a neveltetéstől, a tapasztalatoktól, az emlékezettől és a képzelettől függ, hogy mit tekintünk szépnek. Egy kortárs nyelvész véleménye szerint "az idő patinája az, ami egy könyvet klasszikussá tesz". Mindkét országban realisztikus elemektől mentes absztrakt művészetet követeltek.