Na most, ha a síkban a. mélységet akarom ábrázolni, mit csinálok, veszem a látványt, érted, nem a. valóságot, hanem a látványt, a látszatát, és rávetítem a síkra; így ami messze. Kérdezte Gyurica türelmetlenül. Kérem – mondta az intézmény párttitkára, Karádi, osztályos orvos az orr-fül-gégén. Ami rossz, úgyis nekünk kell kijavítani. Tessék tőlem elfogadni egy tanácsot. Mind egyedi esetek leszünk – felelte Hertelendi.
Az volt a különös ebben a. beszélgetésben (nem is beszélgetésben, inkább monológban, hisz jóformán csak ő. beszélt), hogy mintha Vali jóváhagyását akarta volna elnyerni, úgy érvelt, magyarázkodott, mintha arra várt volna, hogy Vali egyszer csak vállon. Zsiga meg mások is, már hülyének nézték, lesajnálták, és összeröhögtek a háta. Végül is ért hozzá, ha vállalta! Dallamosan, meggyőző hangon beszélt valahol egy férfi. Valami világos gesztus kéne: egyértelmű jelzés, tiszta fény, nem gyertyában villamosáram vagy kandeláber, spirituszszagú. Gyalogolt a szűk szobában, két kézzel magyarázott, szeme égett, a Sztanek sose. "Alkotóereje csúcsán ragadta el a halál. Alba úr megnyugvásfélét érzett, amikor az ágy lábához előrekúszva, Attila kórlapját olvasta. Szankóné két tenyerével az asztalra nehezedett. Három héttel az esküvő után tudtam meg. Kétszer megcsókoltam.
Mi mindent produkáltam – mi mindent préseltem ki magamból, csakhogy megdicsérj, csakhogy méltányolj, te, te köztéri mintaszobor, te steril robot, mégis lefeküdtél mással, egy stricivel, aki elvitte az anyád gyöngyét, kifosztott, persze ezért is belém rúgtál, én, én voltam a puffer mindenért. A szemet is szúrta a föld tömblátványa. Márta behajlította a karját. Volt győződve róla, hogy az egész cirkuszból nem sül ki semmi jó, és nem. No csak azért, mert érdekes… éppen akkor, amikor ti fölkerestetek, azon a kellemes estén… bár engem berúgattatok. Sokat is nem is készülődtek, vállukra kanyarították a puskát. Doktor Hajtó Elemér kiterítette a kártyát maga elé, az üvegasztalra, legyezőformában, föléhajolt, szomorúan, tanácstalanul. Végül is a fejlődés kétségtelen…. A Sztanek magához tért, fölnézett, hát. Ha valami valódi valóban fölrémlik: templom, vár, múzeum, galéria, az ősi nép művészete – vigyázat! Nem kellett ékesszólóan igazat mondani és ártani vele, mégis. Míg délen, széles lefutású, lankás a Mátra, addig északon már egy nehéz, kemény tereppel találkozhatunk.
Még bőrének tapintása, a kézszorítás jellege is változott. Föl kell ajánlani az egyik szabad szombatot. Szóval eldobta a Gazdi a csontot, csak a lábhoz kell vinni! Mária már emelkedne, amikor meggyújtják az oldalreflektorokat. Az uralkodó okos is. Terepszemlét tartott. A simogató kéz tömör drótot tapint, villamossága fenyeget. Parancsok, pontokba szedve.
Fordult, s meggondolatlan tettéből nem kár, de haszon származott, ha Makra. Csak kapálózott, egyre kijjebb. Ezentúl három percig, mindennap, mindenkit végigjár: s mindenkitől ugyanazt kérdezi, s nem felel semmi személyeset. Péter megérintette a férfi vállát.
Az együtt lakás már számít. Dr. Szilágyi Bay Péter LL. Vörösmartyt adták, tudod, a Csongor és Tündé-t… Hát ettől kapott kedvet, szegény feje…. A harmadik is odaérkezett végre. A fecni… csak a fecnije – rikácsolta egy öregasszony, strucctollas kalapban. Aztán a végén ránk nézett, s azt hiszem, elszégyellte magát. Abendessen – hívta őket a gondnok, könyörgő, kisfiús hangon. Néhány ember álldogál az asztal körül, kis cédulákat szorongatva. Semmi ceremónia, semmi várakozás. Tóni elmondta, milyen büszke a bizalomra. Terebélyesedtek, szívós indáikkal befonták az egész éjszakát.
Semmi hancúr, semmi kődobálás. Éhen nem halnak – motyogta. Takarítási nap a kedd, valahogy így nevezik, kávéház nincs, valamikor volt, asszony sincs, gyerek sincs, mindenkit túlélt, esténként régi leveleket, fényképeket selejtez, hogy ne turkáljon benne az utókor, ezüst szakállát kicsomózza, megfésüli, reggel, ha rátalálnak, úgy feküdjön, ahogy illik. Szólt hátra, a kórus is nevetett. Maga ehhez jobban ért… nagy szívességet tenne, ha helyettem… – Szegény asszony. Tudta Hubert is, hogy lehetett volna szerényebb, de olyan jó volt Arthurral és Lajcsival együtt vadászni és másrészt nem is ő kezdte, hanem Arthur.