Fel-feláll a farkas hátulsó lábára, Méri éles körmét Toldi orcájára". Bátran halad ottan fel az új kastélyhoz, Senki rá nem ismer, legfölebb, ha céloz. Hogy az öreg Toldi ajtót nyisson rája, Sétál a szobában, de csak alig-alig. Nehéz sebben vére elfoly).
Szinte már a föld is rendül; Sok megállván, mint egy bálvány, Leragad a félelemtül. S érclovagját földre dönti. Toldi miklós 2. ének. Sivalkodik, nyilát szórja, Besötétül a nap fénye. Rendre dől az apród, mint a zöld fű nyáron: Sok fiú megsérül, szörnyet is hal három. "Ez még csak mehetne, de most jő a nagyja: Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja". A farkaskaland a "Toldi" ötödik fejezetében található. Na, ez az, amit nem kellett volna, mert hirtelen megzörren a nádas és az anyafarkas ugrik neki Toldinak.
Hogy kövesse a nép, azt most nem akarva; Unni kezdé immár amely dolgot mivel, És átalla oly nagy hű-hóval menni fel. Jobbra, balra dőlnek a nevetés miatt, Ütik a kis piszét: "Nem való ez, vessz meg! Most a bércen, láthatatlan, Csattog a nagy ércló körme. Míg Budán tanyázott. Mit akarsz a lúddal. " Vala épen László napja -. Egy nem szavajátszó őre: Hogy három nap a sírboltban. Kicsöppent az utcára, Ablakon az utcára, Mind a világ csufjára. Körösvíznek partja mellett; Visszatér szemébe a fény, Kebelébe a lehellet; Koporsója kőfedelét. SOS! Valaki gyorsan tud nekem küldeni egy TOLDI- FARKASKALAND címü fogalmazást. Eldobá a kámzsát, messzi egy zugolyba! S jelt ad éles sarkantyúval; Messze a magas talapról, A kőlábról messze szöktet; Hegyén völgyön viszi a ló. Kiáltják kacagva: "Sose történt ez meg! Anyai szeretettel simogatta meg a fejüket. Vállára kapja a két dögöt és anyja házához oson velük.
Lászlót hiába kereste; Negyed napra, átizzadva. Tisztogasd ki szépen őket szegényeket; Régi rozsdás szerszám vagy te már magad is, Dörzsöljétek egymást, hadd fogjon rajtad is. Így, a már becsődült apródokon átal, |. Jól járt a daróc, hogy nem vasból csinálták, Mert most szétszakadna, amint odavágták. A vasajtót feltaszítja. Azt se néznék másszor... most is mindhiába. Jól esett a szemét körülhordozni ott, Nem volt pedig abban drága kárpit, szőnyeg, Sem egyéb divatja annak az időnek; |Fegyverek barnálltak sorjában a falon;|. Lovuk acél körme csattog, Messze fénylik a sok fegyver, Messze döng a föld alattok. Arany János - Toldi - Olvasónapló - Oldal 5 a 12-ből. Összegyűl a tenger néző, Hinni a csodába, melyet. Toldi végül egy nagy rúgással arrébb löki az állatot, ami nagy területen letarolva a nádast, nyekkenve ér földre. Miklós se hagyta magát!
Forog Moldva, ez a véghely: A tatárra veled menjen. Most kiki azon volt, hogy hibát találjon: Egynek itt nem tetszik, másnak ott valahol, Másnak a vén tatár nagyon hosszan papol. Noha kétség nincs felőle, Bizonyítá a templomnak. Nyomja szinte három század: Ideje már egy kevéssé. A kapus kinézett s a kaput betette; Künn meg a nép minden kis jelre vigyázva, Bámészkodni kezd az ütött-kopott házra. És pedig világos, hog ymegint fölkelne, Ha Miklós előre neki nem felelne: De úgy elpaskolja most a nőstényével, Hogy világ végéig sem támad többé fel". Fénylenünk kell, öreg, fénylenünk még egyszer! Toldi 1-6 ének dolgozat. Három nap múlva talál rá hű cselédje, Bence, ennivalót és bort hoz neki.
Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme: Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve. Megsajnálta Miklós, hogy reájok hágott, Simogatta a két árva kis jószágot". Csak amott, a zugolynál. Legott sorra nézte az ölő készséget:|. Szerencsére erről a tervéről hamar letesz, azonban a farkasokról eszébe jut, hogy elviszi őket Györgynek. És a Szűz, a Boldogságos. Szerette, De az asszony nevette. Arany János: Ötödik ének. Toldi 5 ének tartalom english. Utána a megölt farkasokkal a vállán, hazaindul. Félelemtül még mind reszket, És vezeklik és ohajtja. Van még hátra talán vagy háromszor három, Pajtásul azokhoz az örömet várom. Élő ember nem láthatja; Csudálatos!
Vén kapus köhécsel... azaz ő csak kezdi, Kap rajt' az üres ház s hangját megereszti. Sőt a helyzet még komolyabbá válik, mert Toldi mögött felbukkan a hím farkas is, most már két vadállattal kell megküzdenie. Ércbül öntött lovagszobra; Távolról megérzi a mén, Tombol, nyerít, úgy köszönti, Megrázkódik a nagy ércló. Óriási dulakodás kezdődik az anyafarkas és Miklós között, ráadásul a hím is hamarosan megérkezik.