Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. "És hogy nélkülünk is szól a rádió. Hogy sajnálja, ami történt, hogy olyan sokféle elvárással szembesültem. Boldog lehetek veled. Semmi nem működött úgy, ahogy elképzeltem.
Nem veszem fel senkinek várom hogy ő hívjon. Hosszú ideig úgy éltem együtt ezekkel a betegségekkel, hogy a tágabb környezetemben senki észre nem vehette, hogy nem vagyok jól" – oszlatta el a depresszióhoz kapcsolódó leggyakoribb tévhitet. Ott fekszem... Mi ez?! Itt az arc ezt szeretted most ebből van eleged. Te a szívembe látsz, és érzed, amit én érzek. Van egy depressziós szomszédom, aki többször próbált öngyilkos lenni, és tőle volt meg a száma, ő ajánlotta" – mesélte, hogyan találta meg végül a megfelelő segítséget. Kerestem a vigasztalást, a fényt, a kapaszkodókat, és már olyan régóta reménykedek és várom, hogy mindez jobbra forduljon. Megszakad a szivem ha nincs mellettem 3. Én ülhetek a sarokban, de a te életed túl értékes ahhoz, hogy elvesztegesd! Szeretni egy olyan embert aki nem lehet a tiéd. Hogy szeretlek azért engem senki nem kövezhet meg. Félek, ha nem mondom el túl késő lesz már!
Hiszen te nem is akartál engem. Erősnek kell lennem, de semmi sem vigasztal. Leküzdjük az időt, leküzdjük a távot, Szívünkből ketten űzzük el, a szomorúságot... Titokban szeretlek, mit senki nem tudhat, Titokban szeretlek, bár szívem megszakad. Tudom, úgysem lesz az enyém, mégis szaladok, De az évek során egyre lassabban haladok... A körülvevő emberek csak néznek rám bután, Én pedig csak futok... futok az álmaim után... *... és belesajdultam, ahogy illatod bőrömről lemostam... Vártam rád! – Az első gyermekem. Még hallom néha sikolyait a kislánynak, akit megöltél bennem... Minden este belehalok egy tőled kapott percbe... Csak néztem, ahogy elmész, és semmit sem tettem, csupán emlék már, hogy itt ültünk mi ketten. Nyolcadik történet: szülés után jött a mélypont. Nem kell nekem más, sem vigasztalás. Csöndesen eső veri az ablakot, Rád gondolok és sírva fakadok. "Végigjártam vagy négy pszichiátert a városban, és háromféle kezelést.
Tudom, hogy nem talállak már, úgy bánt, hogy nem kellek már, hiányzol, örökre várok majd Rád! A "stratégiájához" hozzá tartozott az is: ha a pánikroham tünetei jelentkeztek a munkahelyén, gyorsan lement és beült az autóba, amíg elmúlt a roham. Tapasztalata szerint ez utóbbi mélypontról sokkal nehezebb volt felállni, de sokat tanult belőle és erősebbé is vált. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását... Vándor, ha erre jársz, itt egy szomorú emléket találsz: Kicsiny fiút takar e sír -. Én vagyok a társad, a hű szeretőd. Nem nézel szemembe, tán félsz attól, amit látnál? Megszakad a szivem ha nincs mellettem tv. Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az édesanyámat, nagymamámat.
Szívemből a szeretet árad feléd. S e két ember ilyen boldog legyen. Annyi szövegem szólt az erőszakról. Feledni a veled töltött perceket. A szív törékeny műszer. Kiváncsi vagy hogy mért a kék a kedvenc szinem? De most mrá nagyon megszerettelek én. Mondanám egyszer, tízszer vagy százszor, Éjjel s nappal, bármikor, bárhol. Betorzult az arcom ezért takarom símaszkkal. Ha egy nap senkit nem akarsz hallani... Megszakad a szivem ha nincs mellettem online. hívj engem. Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk?
Már nem találsz vigaszt, a múlt aggaszt, Kutatod a jövőd, de csak találgatsz. Amint elmondta: segítsége volt, de nem elegendő, hiszen így is egyedül érezte magát és nagyon félte. Nem titkoltam, hogy fáj a lelkem, de azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy extra gyorsan helyrejöttem" – mesélte talpra állásáról. Nem mertem elmondani senkinek, titokban tervezgettem a halálugrást. A szívemet messzire eldobtam, hogy ne találja meg senki sem... Szerelem? Forró érzelmekkel van tele a szívem. Mára mind jó barátunkká vált. Kilenc napig bírtam így. Depressziója most is előjön, minden évben, általában februárban jelennek meg a tünetei.
Szerinte a kulcsszó: a Szeretet. És mindig ugyan ezt érzem édes kis szivem. Szólnak ezek a történetek olyan földi pokolról is, amelyért igen ritkán jár közösségi együttérzés, viszont annál több megbélyegzés és értetlenkedés. A vágy hajt hogy veled lehessek. Csakhogy ki tud eleget felejteni? Csak egy csók, mit utoljára adtál, az utolsó az volt, amit akartál. A mandulám is gyakran begyulladt, fülorrgégészhez is mentünk, de semmi nem enyhítette ezeket a tüneteket. Ha nem vagy mellettem elég csak felnéznem az égre. Tényként tekint arra, hogy a jelenlegi gyógyszeres kezelés nélkül nem tudott volna "helyrepattanni": öt hónap alatt zuhant nagyon mély depresszióba. Mintha bennem legbelül nem lenne már élet. Miatta ejteni milliónyi könnyet.
Megígérte, és amint mesélni kezdtem, a könnyeim eleredtek – addigra már hónapok óta nem sírtam –, visszatért a régi látásom, hallásom. Egy valami azonban biztos: ez az a betegség, amit megértő, és hozzáértő segítség nélkül, egyedül képtelenség legyőzni. Ambícióm szerencsére volt, nem maradtam ki iskolából emiatt: leérettségiztem és elkerültem Kolozsvárra, egyetemre.