aidsyakutsk.ru

Maléter Pálné Gyenes Judith

May 16, 2024

A 300-asban a csontjai vannak, de szegény Gimes Miklós és Pali teste abban a sírgödörben porladt el. 1954 decemberében elmentünk a Felvidékre és Prágába. Hozzá kell tennem, hogy papám Bajcsy-Zsilinszky Endréékkel részt vett az ellenállási mozgalomban. Elhunyt Maléter Pálné. A háziasszonnyal beszélgettünk, közben a háttérben a BBC magyar adása szólt. Maléter pálné gyenes judith. Elég sokan leszereltek. Az megnyugtatott egy kicsit, amikor az édesapám, aki szintén jogász volt, azt mondta, hogy védőügyvédet kell választani. Egyszer csak azt hallottam a rádióból, hogy Maléter Pált kivégezték. Nekünk is volt igazolványunk, amely visszamenőleg az ükszülőkig igazolta, hogy árják vagyunk.

Azt válaszoltam, hogy a szakmámban szeretnék dolgozni. Én csak hallgattam, és gondoltam magamban: ha tudnátok, hogy én vagyok a felesége! Úgy éreztem, hogy elválasztottak a testvéreimtől, és fél évig bőgtem. Szigorú katolikus intézetben, a Sacré Coeur-ben taníttatták német és francia nyelven.

Itt van a fiókban például Pali nővérének a távirata: Hőstettedhez gratulálunk! Egyszer nagyon megijedtem, mert véres volt az inge. Közben a laktanyából kikúszott egy tiszt, és közölte velük, hogy már tűzszünet van. Maléter pálné gyenes judith godrèche. Hétvégén nem mindig utaztam haza – Bercel három kilométerre volt Galgagutától, a vasútállomástól, autóbusz nem járt, gyalogolni pedig nem mindig volt kedvem –, és elhatároztam, hogy elmegyek vizitelni. Egyre nagyobb lett a tömeg, a végén már szorosan álltunk, és még mindig jöttek. Apor Vilmos Zsuzsannát, Máriát és Borbálát megmentette a halálával. Ástak, ástak, egyszer csak jött a hír, hogy ott két maradvány van, és nem lehetett tudni, ki az első, és ki a második. Persze, hogy akartam, hát hogy csináljon valamit az ember.

Aztán a nyolcvanas években kialakult, hogy kisebb közösségek, főleg fiatal pedagógusok összeültek, és hívtak 56-os embereket, hogy meséljenek, mondják el, mi történt akkor, mert ők alig tudnak a forradalomról. Nekem az elmesélésekből úgy maradt meg, hogy még zajlott a mise, amikor nagy zajjal kinyílt a templomajtó, és kemény léptekkel német katonatisztek mentek be a templomba. Október vége, november eleje lehetett, amikor Pécsi Kálmán bácsi, a város katonai parancsnoka szólt Aladár bácsinak, hogy a pécsi hadtest elmegy Pécsről, gondolja meg, ők maradnak-e, mert a front már közel van. 1957 februárjában elbocsátották a munkahelyéről. Abban az időben színjátszó versenyeket rendeztek. Olyan válaszban reménykedtem, hogy ez nem a párt álláspontja, és ha valahol éppen nem akarnak fölvenni, akkor csak előhúzom az írást. Mire kiderítettem az utca nevét, már őket se érdekelte, mint ahogy ma már itt sem érdekel senkit. Ha másképp nem, hamis papírokkal. Életemben nem hallottam a nevüket, és a többiekét sem, Vásárhelyi Miklósét, Haraszti Sándorét, fogalmam se volt, kik ők, milyen per lehetett ez, hogy került bele. Nem mese, megtörtént, hogy egy magyar földbirtokost, Odescalchit, a partizánok élve megnyúztak. Ezeken az összejöveteleken ismertem meg például Rácz Sándort és Fónay Jenőt. A forradalom után negyedszázadon át viselte annak következményeit, hogy Maléter Pálba szeretett bele. Csak téged és örökké – Maléter Pál özvegyének fájdalmakkal teli élete. Akkor megindult a menekülés az Ipolyon keresztül, és akármennyire is kis folyócska az Ipoly, mégiscsak át kellett kelni rajta.

Egyszer bejött valaki, intett Tamásnak, és elmentek a szoba másik sarkába, ott sutyorogtak valamit. Mondtam, Maléter Pál. Körülbelül két hét telt el, és jött egy levél június 17-i dátummal Révaitól, az ügyvédtől, hogy nagyon kéri, keressem föl. Lezuhanyozott, átöltözött, és sietett vissza. Engem is hívtak, el is mentem. Papámnak ez jobban tetszett, mint az irodaházi pince. Bement a házba, megvárta, amíg a fiúk elmennek, és újra megpróbált bemenni a Kiliánba, de megint csak olyanokkal akadt össze, akik megkérdezték, hová megy. Meghalt Maléter Pál özvegye - írja a Népszava.

Én, mint a pillangó, lábujjhegyen elindultam, át is bújtam, és hallottam, hogy a papám óvakodva lépdel utánam. Erre rám nézett, és azt mondta: a mi személyzetisünk nagyon rendes ember, de ezt azért nem meri megtenni. A lakásunk egy villában volt, meg is kérdeztem, kitől vették el. "Aki olyan pimasz, hogy ezt a nevet viseli, az megérdemli, hogy éhen haljon" – ezt vágta a fejéhez egy illetékes, akinek az állásproblémáját előadta. Kinézett, és látta, hogy emberek jönnek-mennek ott teodolittal. Mamám édesapja, vitéz ényi Dömötör Béla ezredes református családban született. Amikor arra kértem, hogy maradjon már egyszer otthon, akkor azt válaszolta: vasárnap egész biztosan hazajövök, de addig, amíg bizonytalan a helyzet, nem hagyom magukra a katonáimat. Megakadályozta a nemzetközi nyomás IV. A töretlen méltósággal viselt üldöztetés tette ki a december elsején meghalt Gyenes Judith életének legnagyobb részét. Bogdán bácsi értett oroszul, és hallotta, hogy az oroszok arról beszélgetnek, meghalt négy tisztjük, ezért felgyújtják a pincét.

Annyiszor eszembe jutott, ha én akkor megéreztem, júniusban vajon miért nem. Utólag derült ki, hogy akkor már elment a Kiliánba. Fél nyolc tájban gyalog elindultunk. Pali egyetértett velük, meg is mondta nekik. Nekem ez elsősorban temetés volt, nem ünnep, nem politikai történés. Borbálát fölvették Zsámbékra a tanítónőképző gyakorló iskolájába. Aztán az ablakokban is megjelentek. Ott viszont fogalmuk se volt róla, hogy valakit kineveztek hozzájuk. Fölszólt neki telefonon.

Az osztályban talán öten voltunk értelmiségi származásúak. Azt kérték tőle, mutassa meg a legrövidebb utat, ahol el lehet hagyni a várost, és hogy ő is menjen velük. Közben tovább alakult az állásügyem. Ők jobban megszervezték magukat – apám így mesélte –, a társaság egyik fele ült, a másik fele feküdt, így váltották egymást féléjszakánként, és hangosan imádkoztak. A guillotine névadója is majdnem a szerkezet pengéje alatt végezte tegnap. Nemsokára jött egy telefon Győrből, Apor Vilmostól, aki az Erkelekkel nem vérrokonságban, de némi atyafiságban volt. A válásnál Palcsit neki ítélték. Nem nézett ki rosszul, semmi olyat nem láttam rajta, hogy bántották volna. És egy ilyen pesti lakásban kiteregetni a ruhát száradni!