Mikor megtudtam, hogy a Sevenfold jön a Voltra, akkor örültem is neki, de kicsit nem is értettem. A kivetítőket a háttéremberek kiválóan használták. Rózsaszín zászlók, flitterek, disco- és techno-zene, óriáskerék kötélugrással és mégis egy oltári rockkoncert. Két éve megjelent lemezükön ("The Stage") pedig már progresszív hangzásokkal is kísérleteztek. Nemcsak egy a nagyok közül, hanem a legnagyobb. A világ legnagyobb bandája akar lenni az Avenged Sevenfold. Erre már erősebb volt a hangunk. Még nem mi vagyunk a legnagyobb banda a világon, márpedig én azt szeretném, ha az lennénk. A Sevenfold világszintű sikereit a 2000-es évek végére érte el a 2005-ös "The City Of Evil" és a 2007-es "Avenged Sevenfold" albumokat követően. Lehet nem érünk el vele semmit, de szerintem egy próbát azért megér. A hangosítás mellett szerintem Shadows hangja sem volt tökéletes. Avenged Sevenfold koncertet Magyarországra! Lássuk, milyen koncertet tart egy ennyire ambiciózus csapat! A So Far Away a volt dobos, The REV tiszteletére készült, tőle játszottak be egy interjút, mely a barátságról szólt és arról, hogy a zenekar tulajdonképpen a második, ha nem A családjuk.
A középső vetítőn is folyamatosan ment vagy a koncert, vagy egy videoklip vagy valamilyen statikusabb animáció. A címadó és nyitónak betett The Stage a maga nyolc és fél percével rögtön az elején majdnem elvette a kedvem az egséztől, az orgonás nyitánnyal és a '80-as éveket idéző, rendkívül mókás gitárdallammal. Avenged sevenfold koncert magyarországon 2020. Okosan ágyaz meg a dalnak, a begyorsulások és tempórántások pedig gyorsan kiűzik a fejünkből a hat és fél perces hosszt. A világ legnagyobb bandája akar lenni az Avenged Sevenfold.
Ez a nóta volt az első, amit a zenekartól hallottam és hirtelen ott helyben egy élettel ezelőttinek tűnt az a pillanat. Utolsó dalnak érkezett a kivetítőre a "He, who makes a beast out of himself, gets rid of the pain of being a man" idézet, ami sajnos kicsit előtte a Bat Countryt, de így is erős lett a vége. Kellett nagyjából két óra, hogy szégyenkezve rájöjjek: Caramel Jelenésének refrénjét juttatja eszembe. Avenged sevenfold koncert magyarországon youtube. ) Ezt követte a Buried Alive majd a So Far Away. A záró Unholy Confessions pedig magáért beszél, igaz, a végén fájt a szívemnek az égbe repülő, majd földhöz vágódó gitár látványa. Iron Maiden, Limp Bizkit és Magyarországon először: Avenged Sevenfold. Kövesd kedvenc előadóidat, vásárolj elővételben jegyeket, és soha ne hagyj ki egyetlen bulit sem! A lábdob kegyetlenül hangos volt, ami az elején tetszett, mert jó húzást és tempót adott a koncertnek, de amikor már nem hallottam az éneket vagy a gitárt, az már elkeserítő volt.
Szerencsére kesergésem hamar elmúlt, mert jön a Paradigm, ami viszont azonnal jelzi, ezek a gyerekek nem szarral gurigáznak, és nagyon is el tudnak merülni a sötétben, ha összekapják magukat. Valljuk be, nagyon sokan csak a Sevenfold miatt jöttek a Voltra és nem kis táborral rendelkeznek itthon se. Ilyen egyszerű a recept, persze a kivitelezéshez rengeteg energia és ötlet kellett. Avenged sevenfold koncert magyarországon or. Ez nem is meglepő, ha belegondolunk, hogy tényleg a leggyakrabban koncertező bandáról van szó, akik nem elég hogy lassan negyven évesek, de többségük családapa is.
Tavaly nyáron a Metallica-val játszottunk egy stadionturnén, ami már önmagában egy valóra vált álom, de említhetném az együttműködésünket az Activision-nel, ami szintén fantasztikus volt. Erőlködés nélkül illeszkednek egymásba a legkülönfélébb elemek, mindenből éppen annyi van, amennyi kell. Jelentkezz be petíciód szervezéséhez|. Jött is a Welcome To The Family, ezt követte a második és egyben utolsó dal is a legújabb korongról, a God Damn. Profik, de a szenvedély kicsit kihalt már. Avenged Sevenfold koncertet Magyarországra. A többségét a Barba Negra és a Papp László Sportaréna látta vendégül, de idén a Volt Fesztivál ismét megmutatta, hogy a rockbandákat is szívesen látja. A rajongók javára kell azt is írni, hogy minden egyes sort énekeltek, és nem csak a refréneket, ellenben a Halott Pénz csapatával. Itt, az album vége felé teljesen egyértelművé válik a koncepció: komplexitás a felsőfokon, olyan fajta zenei progresszió, amely egy utat kereső zenekarnál gyakorlatilag a révbe érést jelentheti. Egy szerintem amúgy nehezebb tempójú darabról van szó, de a csapatnak meg se kottyant, óramű pontossággal lehozták. Majd megszólalt a várt The Stage intro és Synyster Gates is a színpadra lépett ováció és sikítás közepette. Nem mondhatnám, hogy kuriózum-nóta, de az időnként groove-os zúzások nagyon jót tesznek a szerkesztettségnek, s pont mikorra megunnánk, mindig történik valami, ami miatt elismerően bólinthatunk. Johnny Christ is hozta a kicsit idióta basszusgitáros szerepét, viszont rajta már jobban éreztem, hogy menne már haza.
Komplex, lendületes anyag, amely kellő távolsággal és öniróniával kezeli az elvárásokat, amelyeknek nem is akart megfelelni. 2018 a rock és metal éve. Igazából ez egy minimum, kötelező elem volt. Összegzésként egy király koncertnek lehettünk tanúi, mely ízig-vérig zúzós és kifejezetten szórakoztató volt.
A kivetítők videói, a zenészek mozgása, és a változó ruháik is mind király látványelemek, de a pirotechnika vitte a prímet. Érdekes, hogy egy alapvetően jazz- és blueszenész hogyan játszik egy rockzenekarban. Kövesd a Live Nation-t. Kövesd a Live Nation-t a legfrissebb hírek, az elővételek és az exkluzív ajánlatok miatt! Kövér kilences: stílusán belül kiemelkedő anyag. Hál' Istennek nem így volt. A korábbi albumok dalain jelentősek az üvöltözései is, melyeket nem tudom, hogy csak nem gyakorolt vagy teljesen elfelejtett, de koncerten nem hallhattuk. AVENGED SEVENFOLD - Hard rock a VOLT Fesztiválon. Wackermannek nyilván odaszóltak, hogy "verd oda, brada, úgy verd, hogy mindenki hallja, miért vagy itt", s már ekkor eszembe jutott a ló másik oldala dobolás terén. A dal maga egyébként a tizenkettő egy tucat kategória, teljesen felesleges volt monstre hosszúságúra nyújtani.
Este fél tizenegykor Brooks felsétált a dobhoz, és a középső kivetítőn is elindult az új album dizájnjához hű galaxis, a koponyával és a Földünkkel együtt. A szólógitárost apja, a szintén gitáros Brian Haner Sr. tanította játszani, majd a hollywoodi Musicians Institue nevű intézményben tanult jazzt és klasszikus gitárt. Az Angels hallatán a Red Hot Chili prüntyögős nótái ugranak be először, aztán másodjára is, de a szólók itt is szépen elterelik a figyelmünket az összehasonlítgatásról. Kifejezetten tetszett, hogy jobb- és baloldalt nem ugyanazok a képsorok mentek jellemzően. Tudása miatt rossz, egyénisége miatt jó döntés volt, a faszi egész egyszerűen nem illett bele az összképbe, ráadásul a Jimmy Sullivan halála miatt kialakult mítoszon is halványított egyet. Már a The Stage alatt azt éreztem, hogy a srácoknak egy koncert olyan rutinmunka, mint bárkinek bemenni és letudni a saját nyolc óráját.
Mára kellő idő telt el, hogy kicsit objektívebben lássunk, s rájöjjünk: a szar és a mestermű közötti tízezer árnyalat nagyon is érzékelhető, értékelhető. Nem éreztem egy pillanatig sem bizonyítási vágyat vagy kivagyiságot. A Fermi Paradox aztán gyorsan visszaszippant bennünket az alaphangulatba, a fantáziadús, mégis nyers témákhoz, az ugráló tempókhoz és a kaotikus összhanghoz. Ez volt a turné utolsó állomása, de szerintem nem tudták, hogy pontosan mire számítsanak, mint azt Shadows is említette. Zacky Vengeance hozta a támogató gitáros szerepét, aki viszont a szólókat is kiválóan kiegészítette. Számomra sokat adott hozzá és szükség is volt rá, hogy az egész közönség lásson legalább valamit. A záró Existtől egy kicsit fáztam, amikor megláttam a negyedórás hosszt, de félelmem hamar elpárolgott: erőltetett stíluskavalkád helyett precízen megszerkesztett, különböző elemekre építkező tételt hallunk, amolyan összefoglalót, amely azonban egy másodpercig sem fullad unalomba. A slágereken kívül olyan tételek is mentek, mint a "Waking the Fallen" egyik legbetegebb szerzeménye, az Eternal Rest, és a "The City of Evil" legutolsó száma, az M. I.
Jött aztán Arin Ilejay, akire kígyót-békát kiabáltak utólag, de ne legyünk szemforgatók, a Hail To The King nem csak miatta lett olyan, amilyen: egy koncepciótlan, átgondolatlan és meglehetősen félresiklott album, ami hiába fogyott tonnaszám, zeneileg meg sem közelítette azt a mércét, amit elvárható lett volna a zenekartól. Mindenesetre már itt látszik, hogy az A7X a szó jó értelmében vett időutazással próbálkozik, s ha nem ezt rakják be indítónak, a későbbiekben simán elfogadtam volna még a hosszát is. A bevezetőben őt idéztem, mivel azt mondta, hogy a sok csilivili zászlótól és a tánczenétől először azt gondolták, hogy rossz helyen vannak. Hátha meglátja valami koncertszervező vagy valami. Brooks veretése meg csak csillagos ötös, Synről tovább nem is beszélve. Egyetlen felesleges dalt éreztem az albumon, a Roman Sky-t, amelynek hegedűs témáját mintha a Metallica symphonicból rántották volna át, de istenkém, van ilyen, kell valami erősen nyálindító is. Mindemellett el kell ismerni: a csere jót tett, az előzetesen beharangozott promóduma az agresszióról pedig ezúttal igaznak bizonyult, s ebben bizony Wackerman oroszlánrészt vállalt. A többiek megfelelően szerepeltek. Azt igen okosan csinálta, hogy nem is próbálta kiénekelni azokat a részeket, melyeket élőben nem tud, így sose volt hamis, csak ezt a taktikát többet alkalmazta, mint szerettem volna. Bűnbaknak jó volt Ilejay, ki is rúgták gyorsított eljárásban. Ezek óriás dolgok, amik nem hullanak csak úgy az ember ölébe. Sajnos tőle többet vártam volna, ami elég kellemetlen, hisz a Sevenfoldban nagyon domináns az ének. Az első rájátszás, a Shepherd Of Fire alatt elküldték a szinte minden dalban lángoló tűzcsóvák nagy részét. A The Stage dalhoz még annyit, hogy érdekes dolognak tartom, hogy egy több mint nyolcperces dallal kezd egy zenekar, de be kell vallani, hogy az album legjobb tétele, melynek a szerkezete és a húzása is tökéletes, jól helyt áll nyitódarabként.
Ha már szóba került a promóduma: Zacky Vengance óvatosan, de igen pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy nehéz jellemezni a végeredményt, de igyekeztek megtalálni az agresszió stíluson belül emészthető határait. Shadows viszont nem hagyta, hogy egy pillanatra is elhallgassunk és intett is, hogy kezdjen el mindenki 'hail'-ezni. Metallica, Queens Of The Stone Age, Roger Waters és egy hete hétfőn a Stone Sour látogatott hazánkba. Az új püfölő Brooks Wackerman lett, akinek tudása ugyan megkérdőjelezhetetlen, ám a The Stage számos pontján művel nem pozitív értelemben vett meglepő dolgokat.
A rájátszás előtti szünet kifejezetten hosszúra sikeredett, annak bemutatása előtt még én is kiemelek pár dolgot. Aki eddig nem vesztette el teljesen a fejét vagy nem sikerült átadnia magát a zúzásnak, annak most biztos sikerült.